Megcsaltál (Harry) +18

Ezt a sztorit Katalin kérte! Remélem tetszik! :)

 - Anya, mikor jön haza apa? – kérdezte a kisfiam, miközben gondosan betakargattam. Kérdése hatására könnyek tódultak a szemembe, de próbáltam erősnek mutatni, de kisfiam tekintetéből azt olvastam ki, hogy nem igazán sikerült. Még csak négy éves, de több esze van, mint a legtöbb kisgyereknek és tisztában van vele, hogy az apja mikor elviharzott, nagyon dühös volt.

- Nem tudom kicsim – adtam a homlokára egy puszit, majd kisétáltam a szobából. Mikor már a szobán kívül voltam megeredtek a könnyeim. Kezdtem aggódni. Harry nem szokott ilyen sokáig kimaradni. Telefonomat remegő kezeimbe vettem, de a zöld gomb felett ledermedt a kezem. Mit szólna Harry, ha most felhívnám? Biztosan kiakadna, biztosan azt hinné, ellenőrizgetem és nincs is jogom, ezt magamra venni, elvégre ez az egész az én hibám. Múlt héten mikor a lányokkal bulizni mentem, berúgtam és megcsaltam Harryt. Eredetileg úgy terveztem, hogy nem mondom el Harrynek, de a bűntudatom erősebb volt, így ma este bevallottam neki, míg a kisfiunk vacsorázott. Harry nem volt bolond, látta rajtam, hogy egész héten nyomta valami a lelkemet, de most, hogy megtudta mi az, félek, beadja a válókeresetet. Azt biztosan nem bírnám ki. Szeretem, Harryt és nem akarom elveszíteni. ismét felemeltem a telefonomat, de ezúttal meg is nyomtam a zöld gombot. Annyi ideig csengett, hogy már azt hittem nem is fogja felvenni, de ekkor egy női hang szólt a kagylóba.

- Nem ér rá – ezzel le is csapta. Zokogva csúsztam le a falon keresztül a földre. Nem hiszem el, hogy tényleg képes volt erre, de elvileg nem róhatom fel neki, mert én is megcsaltam, viszont én nem szándékosan és nem vetettem fel az illető sráccal a telefonomat. Még mindig zokogva feltápászkodtam a földről, nagy nehezen elvonszoltam magamat a nappaliig. Míg ott ültem és a Harryvel közös képünket néztem, elmerengtem a közös életünkön. Vajon helyre lehet hozni még a hibámat? Ki tudja. Lehet, Harry már meg sem bír bízni bennem. Nem véletlen ment egy másik nő karjaiba. Egészen addig ott ültem, míg egy hangos ajtócsapódás nem hallatszott. Felkaptam a fejemet, bár tisztában voltam vele, hogy Harry érkezett haza. tekintetem a fali órára esett, ami hajnal kettőt mutatott. Észre sem vettem, hogy ilyen sokáig ültem egy helyben. Harry meglepetten nézett rám, mikor észrevette, hogy még mindig ébren vagyok. Nem szólt semmit, csak bement a konyhába. Utána akartam szólni, de aztán meggondoltam magam. Tudtam, ha most bármit is mondok csak veszekedés lesz az egészből, így inkább csöndben maradtam. Nem akartam felkelteni senkit, a hangunkat. Így inkább, míg Harry a konyhában volt, felosontam. Benéztem a fiúnk szobájába, majd amint megbizonyosodtam róla, hogy mélyen alszik fáradtan vánszorogtam be a közös hálószobánkba. Ledőltem az ágyra és elérzékenyülve tettem kezeimet a hasamra. Hogyan mondjam el neki. Ahogyan most állunk biztosan nem hiszi el, így inkább jobb, ha nem szólok. mikor Harry belépett a szobába próbáltam úgy tenni, mint aki már nem alszik, de tisztában voltam vele, hogy Harryt nem lehet ilyen könnyen megtéveszteni. Mindig tudta mikor alszom és mikor nem.

- Tudom, hogy nem alszol – vakkantotta oda idegesen, amitől én úgy összerándultam, mintha megütött volna. pedig Harry soha az életben nem emelt rám kezet, most mégis úgy éreztem magamat. Lefeküdt mellém és hátat fordított nekem. nagyon jól tudtam, nem akar a történtekről beszélni, de muszáj volt megkérdeznem valamit.

- Beadod a válókeresetet? – Harry erre szikrázó tekintettel felém fordult. Dühösen felült az ágyban majd felkapcsolta a villanyt és most így magasodott fölém. Szeméből olyan tisztán olvasni tudtam az érzelmeiben, hogy kezdtem igazán megrémülni tőle. Próbáltam minél kisebbre összehúzni magamat, de Harry tekintete elől így sem menekülhettem.

- Mit gondolsz? Azok után, hogy hemperegtél azzal a fickóval még van merszed ilyet kérdezni tőlem? – szavai hallatán könnyek szöktek a szemembe – Mit sírsz? Talán nem így volt? – mielőtt válaszolhattam volna megragadta a vállamat és durván megrázott. – Válaszolj.

- Nem akartam. Nem tudtam mit teszek – kezdtem el hangosan zokogni, mire Harry szinte azonnal elengedett, mintha undorodna hozzám érni. – Egyébként ma este te is megcsaltál – vágtam hozzá dühösen, bár tudtam ez nem mentség.

- Nem érdemelted meg? – ezzel megint hátat fordított nekem. Kipattant az ágyból és kisietett a szobából. Zokogva borultam a párnák közé. Most jöttem csak rá, hogy ezt már nem lehet helyrehozni. Kezeimet megint a hasamra szorítottam. Úgy látszik, a második gyerekemet egyedül kell felnevelnem. Ebben a pillanatban egy kezet éreztem a hajamnál. Ijedten kaptam föl a fejemet és Harry gyönyörű tekintetével találtam szemben magamat.

- Nem bírom elviselni, ha sírsz – morogta, mire megint megeredtek a könnyeim, bár próbáltam visszatartani.

- Ne haragudj – zokogtam megint fel, mire sóhajtott egy nagyot és szorosan magához ölelt.

- Te ne haragudj. Nem kellett volna így elrohannom. Meg kellett volna ezt az egészet beszélnünk. – éreztem a hangjában a megbánást. Meg akartam nyugtatni, hogy én vagyok a hibás, de nem bírtam rávenni magam. Jól esett, ahogyan magához ölelt és nem akartam elengedni.

- Szeretlek – suttogtam bele a mellkasába, bár tisztában voltam, hogy úgysem hisz nekem, elvégre éppen megcsaltuk egymást és ilyet egy szerelmes ember nem tesz. Harry egy ideig csöndben ült és megállás nélkül simogatta a hajamat, majd kezeit egyre lejjebb vezette, míg el nem érték a fenekemet. Belemarkolt, mire kéjesen nyögtem egyet. Akármilyen rosszban is voltunk, Harry mindig föl tudott izgatni és ez most sem volt másképp. Érintése hatására megborzongtam. Harry megfogott a karomnál fogva és eltolt magától. Amint nem éreztem a teste melegét, megborzongtam.

- Soha többet nem csalhatsz meg – mondta megint dühösen. Annyira megszeppentem a hirtelen haragjától, hogy nem is bírtam válaszolni, csak erőtlenül bólintottam, de Harry nem elégedett meg ennyivel. Hátra lökött, mire hanyatt vágódtam az ágyon, ő pedig fölém kerekedett. – most pedig megtanulod, hogy neked nincsen más férfi rajtam kívül. Világos? – ismét csak bólintottam, mire durván megcsókolt. Kezeit, ami eddig gyengéden simogatott, most a felsőmre tette és egy durva mozdulattal kettétépte.
- Harry - tiltakoztam halkan, de Harry nem foglalkozott vele. Ajkait durván a nyakamhoz nyomta és szívni kezdte. A fájdalomtól felkiáltottam, de Harry szintén úgy csinált mintha ez teljesen természetes lenne. Kezdtem igazán megijedni. harry nem ilyen. Ha valami nekem fájdalmat okoz akkor azt nem szokta erőltetni. Mi ütött belé? Mikor ajkait elemelte a bőrömtől égető bizsergést éreztem ott ahol kiszívta a nyakam. Kezemet oda akartam emelni, de Harry megfogta és durván a matrachoz nyomta. Megpróbáltam lelökni magamról, de esélytelen volt.
- Hagyd abba - könyörögtem neki. Ösztönösen a hasamhoz akartam kapni a kezem, de Harry erős szorítása megakadályozott benne. Tovább folytatta amit elkezdett. Kezeimet a lábaival szorította le, ezzel is gátolva a mozgásomat. Egyetlen mozdulattal letépte rólam a melltartómat. Kezeit durván melleimre helyezte. Elkezdte csipkedni és szívogatni, nagyon fájt. Hangosan felsírtam mire Harry tekintetét felvezette az arcomra.
- Fáj? - kérdezte kíméletlenül. A sírástól nem bírtam megszólalni, így csak bólintottam, mire egy sátáni mosoly jelent meg ajkain. Még sosem láttam így Harryt és ez megrémisztett. - Legalább érzed azt amit én is éreztem, mikor elmondtad, hogy megcsaltál. Van fogalmad róla mit éreztem? - mielőtt bármit mondhattam volna ismét neki esett melleimnek. Ismét felzokogtam, de ezúttal Harry nem foglalkozott vele.
- Hagyd abba - sikítottam föl, mikor durván megcsavarta a mellbimbómat. Hangos kiáltásomra felkapta a fejét és ebben a pillanatban hallottuk ahogyan csukódott a kisszoba ajtaja. Harry gyorsan leugrott rólam. Odarohant a szobaajtóhoz, de még a válla felett rám szólt.
- Vegyél fel valamit - ezzel kirohant a szobából. Arcom még mindig peregtek le a könnyek, de mit sem törődve vele, odarohantam a szekrényhez, kivettem egy felsőt és magamra kaptam, majd mentem Harry után, aki már nagyban beszélgetett a fiával.
- De most már nyomás aludni - szólt rá a kisfiúra játékosan Harry, mire az engedelmesen bólintott. Széles mosollyal az arcán jött oda nekem puszit adni, majd el is tűnt a szobájában. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, de ekkor Harry keze vasmarokkal kulcsolódott a csuklómra, majd elkezdett visszarángatni a szobánk felé. - Nem úszod meg ennyivel - nézett rám még mindig mogorván. Az előbbi jókedv, ahogyan a fiúval beszélt, nyomtalanul eltűnt. Esdekelve néztem Harryre.
- Kérlek Harry, hagyd ezt abba. Ez nem te vagy. Már rengetegszer elmondtam mennyire sajnálom a történteket és már nagyon megbántam. Megértem, hogy dühös vagy rám, de legalább mond meg mit szeretnél, még akkor is ha majd belehalok a választásodba - Harry erre összeráncolta a szemöldökét és úgy mért végig tökéletesen zöld szemével.
- Ezt, hogy érted? -tette fel végül a kérdést.
-Válni akarsz? - szegeztem neki rögtön ami a legjobban foglalkoztatott. Harry erre összevonta a szemöldökét és úgy lépett közelebb hozzám. Nem szólt semmit csak magához húzott, de ezúttal gyengéden és nem olyan durván. Harry egy ideig tanulmányozta az arcomat, majd nagyot sóhajtott és ajkait az enyémekre helyezte. Most lassan kutatta fel ajkam, ráérősen nyalogatta a szám szélét, majd egy hirtelen mozdulattal bedugta a számba. Ez a csókunk hihetetlenül gyengéd volt. Talán még soha nem csókolt meg ilyen gyengéden. Egy idő után Harry kezeit levezette a pólóm szegélyéhez, majd lassú mozdulatokkal kezdte fentebb húzni, míg végül teljesen lekerült rólam. Azt gyanítottam, hogy azért nem hirtelen rántással vette le rólam a ruhadarabot, mint ahogyan általában szokta, mert adott időt arra, hogy meggondoljam magam, de nekem eszem ágában sem volt visszakozni. Akartam Harryt.
Én is levezettem kezeimet a pólója legaljához, de én egy rántással már el is távolítottam azt. Harry vigyorogva nézett rám. Leült az ágyra, én pedig letérdeltem elé és megszabadítottam a nadrágjától és az alsónadrágjától. Férfiassága már teljes hosszában ágaskodott, így amint hozzáértem összerándult, Harry ajkait pedig egy visszafojtott nyögés hagyta el. Mikor a legkevésbé számított rá, lehajoltam és amennyit csak tudtam bekaptam. Lassan mozgattam rajta a fejemet, miközben a nyelvemmel körkörösen simogattam, ami pedig nem fért be a számba, azt kézzel kényeztettem. Harry hangosakat nyögött, majd megfogta a tarkómnál a hajamat és ő diktálta a tempót. Éreztem, hogy közel van. Ebben a pillanatban Harry egy hatalmas nyögés kíséretében a számba élvezett. Harry minden örömnedvét lenyeltem, mire meglepetten húzta fel a szemöldökét. Ilyenkor eddig mindig kiköptem, de éretem, hogy ezzel most nagy örömet okoztam neki, így nem is bántam, pedig angyon nehezen vettem rá magam. Harry elégedetten húzott fel az ölébe, majd szenvedélyesen megcsókolt.
- Nagyon jó voltál. - suttogta bele a fülembe, majd kezét levezette a nadrágomhoz és kigombolta a gombját, majd egy széles mosolyt villantott rám - Azzal, hogy lenyelted, nagyon beindítottál - ezzel hanyatt döntött az ágyon. Egy rántással eltávolította rólam a bugyit és a nadrágot. Harry elégedetten nézte már nedves puncimat, majd önelégült mosolyra húzta a száját, de még véletlenül sem érintett meg ott ahol a leginkább vágytam rá. Ajkait belső combomra helyete, majd onnan haladt egyre feljebb, míg végre el nem érte nőiességem középpontját.
- Harry, kérlek - kezdtem el könyörögni, mire végre megéreztem a nyelvét a csiklómon. Erőteljesen nyalta és szívta, ami belőlem kéjes nyögéseket váltott ki. Ekkor párosította hozzám még két ujját. Már éreztem, hogy nagyon közel vagyok a beteljesüléshez, de Harry ebben a pillanatban eltávolodott tőlem - miért? - lihegtem miközben ő felém mászott.
- Ez a bűntetésed mosoylogott bele a csókunkba. Ekkor megint eltávolodott tőlem és az éjjeliszekrény fiúkjában kezdett kutatni. Úgy éreztem itt a megfelelő pillanat.
- Nem kell - fogtam meg a kezét, mire egy érdekes pillantást vette rám, ezzel biztatva, hogy magyarázzam meg - Terhes vagyok - kijelentésem hallatán Harry szemei kikerekedtek. Azt hittem menten ott hagy, de ebben a pillanatban szélesen elmosolyodott és gyengéden megcsókolt, ezzel együtt belém is hatol, ami belőlem egy halk sikolyt, Harryből pedig egy kéjes nyögés szakadt ki. Próbáltam visszafojtani a hangokat, mert nem akartam megint felkelteni a fiúnkat, de nagyon nehezen ment. Harry minden egyes lökésnél érintette a g pontomat, ami mindig újabb sikításra ösztönzött és Harry ezzel nagyon is tisztában volt. Nemsokára megint éreztem az alhasamban a remegést. Itt már nem bírtam visszafogni magam, egy hatalmas sikoly kíséretében mentem a csúcsra, majd rögtön után Harry is követett. Kimerülten gurult le rólam és szorosan magához húzott. Egy ideig hallgatóztunk, hogy felkelt-e a fiúnk, de mivel nem hallottunk semmit, valamivel megnyugodva mosolyogtunk egymásra.
- El sem hiszem, hoyg megint apa leszek - szólalt meg végül Harry - Mennyi idős? - kérdezte mire megdermedtem a karjában.
- 4 hetes terhes vagyok Harry, de ha nem hiszed, hogy te vagy az apa akkor szívesen csináltatok veled apasági tesztet - harry értetlen tekintetét látva, elszégyelltem magam. Túlreagáltam.
- Nem azért kérdeztem. Hiszek neked, hisz azt is elmondtad, hogy megcsaltál. Ilyet nem lennél képes hazudni. Ennyire azért ismerlek - ismét magához húzott.
- Ne haragudj - suttogtam bele mellkasába. Szemeimbe könnyek gyűltek. - Fogalmam sincs mi ütött belém.
- Én tudom. Elvége az első terhességednél is ilyen érzékeny voltál - nevetett Harry.
- Nem is.
- De. Emlékszem rá - egy ideig megint csendben voltunk, majd megint Harry törte meg a csendet - Be kell vallanom valami.
- Ha arról van szó, hogy ma este egy másik lánynál kerestél vigaszt, akkor inkább ne mond el, már tudok róla. Ő vette fel a telefonod, mikor hívtalak - az emlék hatására olyan volt mintha kést döftek volna a szívembe, de nem volt jogom felhánytorgatni neki, hisz én is megcsaltam.
- Éppen ez az. Nem csaltalak meg. Azt sem tudom ki volt az a lány. Pénzt adtam neki, hogy vegye föl a telefont.
- Komolyan? - emeltem rá a tekintetemet.
- Igen, ugyanolyan fájdalmat akartam neked okozni, mint amilyet te okoztál - fejemet visszahelyeztem a mellkasára, majd úgy mondtam.
- Szeretlek és soha többet nem csinálok ilyet. Ígérem.
- Remélem, mert azt már nem leszek képes elviselni. Én is szeretlek, hercegnőm - adott egy puszit a homlokomra, majd így aludtunk el.