Biciklitúra (Louis) +18

Ezt a sztorit Flóra kérte! Remélem tetszik :)

Az osztályfőnök kitalálta, hogy az egész végzős évfolyam menjen el ez biciklitúrára, hogy mielőtt leérettségizünk, legyen még egy közös emlékünk. Nem vagyok túlzottan oda a biciklizésért, de nem nagyon volt már választásom. A szüleim nem engedték, hogy aznapra otthon maradjak. Összességében nem is a biciklizéssel volt a bajom, bár nem vagyok oda érte, hanem Louisal. Egy évfolyamosak vagyunk és nekem már több mint, két éve nagyon tetszik, de akárhányszor a közelében vagyok, leégetem magamat. Múlt héten csak elmentem mellette és annyira elbambultam, hogy hasra estem pont előtte, ráadásul szoknyában voltam, így elég sok minden kilátszódott. Azt hittem ott a helyszínen elsüllyedek, miközben mindenki jót nevetett rajtam, és ez nem az első alkalom volt. Ahányszor találkozom vele, valamivel tuti leégetem magam. Szerintem komplett idiótának tart. Félek, hogy megint beégetem magamat valamivel az egész évfolyam előtt. Szorongva vártam a túra napját és mire eljött az a nap a gyomrom már csomókban volt, annyira izgultam. Ott volt mindenki az évfolyamból, beleérte Louist is és az idióta barátait, akik mindig csúfolnak a szerencsétlenségeim miatt. Próbáltam őket jó messzire elkerülni, de Mike, Louis barátja észrevett és eszeveszett röhögésbe kezdett, mire minden fiú felém nézett, akik a közelükben volt. Éreztem, hogy a szememet ellepik a könnyek, gyorsan elfordultam és olyan messzire mentem tőlük amennyire csak tudtam. Biztosan felidézték, mikor hasra estem és kilátszott az egész bugyim. Istenem, ezt soha nem fogom lemosni magamról. Akaratlanul is kicsordult két könnycsepp, de gyorsan letöröltem őket, mielőtt még valaki észreveszi és lesz min nevetniük. Szerencsére ebben a pillanatban megjelentek mind a három osztálynak az osztályfőnöke és már indultunk is. Másfél órán keresztül bicikliztünk, mire végre megálltunk.

- Egy óra pihenő – hallom meg az ofő hangját. Nagyot sóhajtva szállok le a bicikliről és indulok minél távolabb. Nem akartam hallgatni, ahogyan nevetgélnek és viccelődnek. Csendesen néztem a folyót, mikor halottam, hogy valaki közeledik felém. Megfeszültem, és azon rimánkodtam, hogy menjen tovább, és ne jöjjön oda hozzám. Nem bírnám elviselni, ha még egy valaki felhozná, mikor a fél iskola látta a hátsómat.

- Miért bújtál el itt? – ijedten ugrottam fel a nagyon is ismerős hangra. Lélegzet visszafojtva fordultam meg és hitetlenkedve néztem Louis gyönyörű tekintetébe. Nem hiszem el, hogy utánam jött. A fiúk küldték? Azt várja, hogy megint hasra essek? Szememet megint könnyek szúrták, de megpróbáltam kipislogni őket. Nem akartam, hogy Louis sírni lásson.

- Nem bújtam el – ráztam meg a fejemet és még egy mosolyt is sikerült rávillantanom Louisra, bár még én is éreztem milyen hamisra sikeredett.

- Nem hiszek neked – jött közelebb, mire én ijedten hátráltam és abban a percben hátra estem, mert közvetlen mögöttem ott volt egy kiálló fatörzs, amit nem vettem észre. Louis elmosolyodott, nekem pedig megint vörösebb színt öntött el az arcom. Ezúttal már nem bírtam visszatartani a könnyeket. Louis azonnal abbahagyta a nevetést. Odaguggolt mellém és a könyökömnél fogva felsegített.

- Ne haragudj. Nem akartalak kinevetni, de látnod kellett volna az arcodat.

- Remek, akkor most menj és híreszteld el mindenkinek milyen szerencsétlen, vagyok – Louis éretlenkedve felhúzta a szemöldökét, mire indulatosan folytattam – Ezért jöttél utánam nem?

- Dehogy is T/N. Én nem ilyen vagyok – rázta meg hevesen fejét, mire rögtön felébredt bennem a kíváncsiság.

- Akkor miért jöttél utánam, ha nem azért, hogy megint rajtam nevess? – Louis lélegzetelállító mosolyt villantott rám, majd közelebb hajolt és úgy válaszolt.

- Ezért – amint kimondta ajkait az enyémekre, tapasztotta. Szorosan magához húzott, kezeit pedig levezette a fenekemre és keményen bele markolt. Az élvezettől egy hangosat nyögtem, mire Louis belevigyorgott a csókunkba. – Olyan régóta várok már erre – kezeit feljebb vezette, egészen a pólóm szegélyéig, majd egy hirtelen mozdulattal eltávolította rólam.

- Tényleg? – néztem rá kikerekedett szemmel. Louis megint elvigyorodott, majd bólintott.

- Igen – majd ismét ajkaimnak esett. Kezeit melleimre vezette és keményen beléjük markolt. Nem telt bele sok időbe és már attól is megszabadított. Az egyik mellbimbómat szájjal, míg a másikat kézzel kezdte el kényeztetni. Addig nyalogatta és csipkedte, míg fel nem meredtek. Miután elégedett volt velük lejjebb haladt, letolta a nadrágomat a bugyival együtt. Nekitolt a fának, majd egyik lábamat a térdére tette, míg a másikat, kicsit hátrébb tolta, így tökéletes kilátása nyílt mindenre. Elégedetten elmosolyodott, majd rögtön bevetette magát. Erősen nyalni és szívni kezdte a csiklómat, miközben három ujját felnyomott. Felkiáltottam fájdalmamban, mire Louis minden tevékenységét abba hagyott és ijedten nézett rám.

- Szűz vagy? – kérdezte suttogva. Félve bólintottam, mire Louis felpattant, hátat fordított és fejét kezeibe temette. Hangos zokogásba kezdtem. Louis ijedten megfordult és mikor meglátta a könnyeimet, gyorsan odajött hozzám szorosan magához ölelt és gyengéd szavakat súgott a fülembe.

- Ne haragudj, nem akartam. Nem tudtam, hogy szűz vagy. Nem akarom siettetni a dolgot. Tudok várni – nézett mélyen a szemembe. Letörölte a könnyeimet és gyengéden megcsókolt, majd ismét szorosan magához ölelt. Összeszedtem minden bátorságomat és halkan megszólaltam.

- Én szeretném Louis – szavaim hatására Louis megdermedt, majd elernyedt az ölelésemben.

- Óvatos leszek. Ígérem – tolt egy kicsit távolabb magától, majd ismét leguggolt elém és beállított az előző pózba. – Először csak egy ujjamat dugom be, így foglak lassan kitágítani, hogy majd beférjek abba a szűk kis lukba. Rendben? – megvárta, míg bólintok, majd ismét nekiesett a nyelvével a csiklómnak. Erősen szívni és nyalni kezdte, majd megérezte, ahogyan óvatosan belém nyom egy ujját. Ajkaimat egy halk nyögés hagyta el, mire Louis elégedetten elvigyorodott. – Mehet a második? – nézett fel rám, mire félve bólintottam. Megéreztem, ahogyan a második ujját is gyengéden belém nyomja. Eleinte nem mozdult meg, megvárta, míg megszokom ezt az új idegen érzést, aztán lassan, gyengéd mozdulatokkal elkezdte bennem mozogni. Eleinte fájt, de fokozatosan jött a gyönyör. Louis mindeközben figyelmesen nézte az arcomat, készen állva, hogy leáll, ha fáj. Miután már a gyönyörtől sóhajtoztam megállt. Értetlenkedve néztem rá, miközben ő vigyorogva nézett fel rám. – Mehet a harmadik? – egy pillanatra megdermedtem, de aztán félve bólintottam. Louis aggódva nézte minden reakciómat, de aztán tekintetét lejjebb vezette. Óvatosan bejáratomhoz illesztette a harmadik ujját is és elkezdte felnyomni. Feszítő fájdalmat éreztem ott lent, mire görcsbe rándult az arcom. Louis azonnal abbahagyta miden tevékenységét, de én biztatásul bólintottam.

- Folytasd – bólintott. Elkezdte mozgatni bennem az ujjait. Eleinte nagyon fájt, de aztán egyre több gyönyört éreztem. Az alhasamban egy kisebb remegést éreztem, majd egy kis sikoly kíséretében elélveztem. Louis vigyorogva mászott fel hozzám. Kétségbeesetten néztem rá, majd tekintetemet lejjebb vittem, míg meg nem állapodott Louis dudorodó nadrágján. Remegő kézzel nyúltam az öve felé, de Louis megfogta a kezemet.

- Most csak azt akarom, hogy neked jó legyen. Majd legközelebb, ha ágyban csináljuk – kacsintott rám. Letolta a nadrágját és az alsógatyáját a combjáig. Kikerekedett szemmel néztem férfiasságára, mire Louis elégedetten felnevetett. – tetszik? – bólintásomra megint elnevette magát, majd szorosan magához húzott. Megemelt egy kicsit. – Kulcsold át a derekamat a lábaiddal – tettem, amit mondott. Louis egy pillanatra lehunyta a szemét, majd lassú mozdulatokkal elkezdte belém nyomni férfiasságát. Eleinte egy kis feszülést éreztem, de aztán rögtön jött a gyönyör. Úgy látszik az ujjai kitágítottak annyira, hogy ne fájjon annyira a behatolás. Lassan kezdett el mozogni, majd egyre gyorsabba lökött. Nem sok kellett, hogy az orgazmus határára érjek.

- Louis – nyögtem a nevét, mikor éreztem az alhasamban azt a bizsergető érzést. Hatalmas sikoly kíséretében élveztem el. Louis rögtön utána követett. Egy idő után Louis zihálva tett le a földre, majd segített felöltözni. Mikor már mind a ketten szalonképesek voltunk, Louis gyengéden magához húzott és megcsókolt.

- Többet szeretnék – döbbenten néztem rá, mire elvigyorodott – mint mondtam már nagyon régóta vártam erre. Szóval, leszel a barátnőm? Nagy örömet okoznál vele – kacsintott rám, mire elpirultam és félve néztem rá.

- Szívesen leszek a barátnőd, talán akkor nem lesz olyan béna, ha majd meglátlak – Louis hangosan felnevetett.

- Remélem, hogy leszel olyan béna – mikor meglátta értetlen tekintetemet, mosolyogva folytatta – Akkor legalább tudom, hogy szeretsz. Én ugyanis elmondhatatlanul szeretlek.

- Jaj Louis, én is nagyon szeretlek – csókoltam meg gyengéden. Kézen fogva mentünk vissza a többiekhez. Louis büszkén sétált velem kéz a kézben. Mikor Mike meglátta összekulcsolt kezünket, elnevette magát.

- Mi van, megfektetted a béna csaj? – Louis feje egyre vörösebb árnyalatot öltött. Neki akart menni Mike-nek, de én megfogtam a karját.

- Hagyjad csak féltékeny – Louis mosolyogva bólintott, majd mindenki szeme láttára megcsókolt. Ezután Louis nem foglalkozott többet Mike-val és a lehető legtöbbet töltötte velem. Mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy én már foglalt vagyok.