Házibuli (Liam) +18

Ezt a sztorit Kilari kérte! Remélem elnyeri a tetszésed. Az első részt ide kattintva találhatjátok

Azután a buli után, Liam és én összejöttünk. Azóta már eltelt egy hónap és még mindig boldog mosollyal az arcomon gondolok arra, hogy mennyire meglepett Liam akkor azzal a kérdésével, hogy leszek-e a barátnője. Még mindig nem tudom elhinni, hogy csak engem akar, pedig már számtalanszor bebizonyította. Ma viszont egy olyan dolog történt, ami teljesen megrázott és lesokkolódtam tőle. Liamat láttam, ahogyan egy csajjal kézen fogva sétálgatott. Ma is rendezett egy bulit annak tiszteletére, hoyg ma vagyunk egy hónapja együtt. Nagyon izgatottan vártam az estét egészen addig, míg ne vettem észre Liamet azzal a ribanccal. Legszívesebben nem is mennék el abba a nyamvadt buliba, de mindenképpen meg kell tudnom mi van köztük és, hogy miért csinálta ezt velem. Igazán elmondhatta volna, ha nem akar már tőlem semmit és nem kellett volna rögtön egy másik csaj karjaiba rohanni. Rohadtul fájt volna, de megérteném. Ebben a pillanatban egy eszement ötlet villant be az elmémbe. Mosolyra húztam az ajkaimat és feltárcsáztam Daniel számát.

Csengettek. Rohanok le az ajtóhoz, hoyg kinyissam és amint meglátom Danit a nyakába ugrok örömömben. Megbeszéltem vele, hogy velem jön a buliba és mindvégig mellettem marad. Ezáltal megmutatom Liamnek, hogy ne török össze, ha elhagy, még ha ez nem is igaz és nem is kerülhet a közelembe. Két legyet ütök egy csapásra.
- Ki ez a fickó amúgy? - kérdezte Dani felvont szemöldökkel, miközben minden figyelmét az útra koncentrálta.
- A pasim, illetve nem sokáig - tettem még hozzá, mikor látom, hogy mondani készül valamit - Köszönöm - suttogtam, mert tudom mennyire nem szeret alakoskodni. Dani elvigyorodott és úgy nézett rám.
- Mire való a család, ha nem erre? - nevette el magát és én boldogan csatlakoztam hozzá. Végre megérkeztünk a buliba. Dani széles mosollyal lép mellém és fonja át a derekamat. Próbálok mosolyogni, de nem megy. Mindig csak az a kép jár a fejemben, ahogyan Liam boldog mosollyal az arcán sétálgatott a parkban. Beléptünk a házba és rögtön észrevettem Liamat, ahogyan ő is engem. Széles mosollyal közeledett felém, de ekkor észrevette Danit és elkomorodott. Megtorpant, majd egyre haragosabb tekintettel méregetett minket. Odacsörtetett hozzánk és megragadta a karomat.
- Ez mégis mit jelentsen? - kérdezte vicsorogva, miközben elrángatott Dani mellől. Kétségbeesetten próbáltam szabadulni, de nem engedett.
- Engedd el - Dani hangja halk, de vészjósló volt. Tapasztalatból tudom, hoyg vele nem jó szórakozni, mert egy perc alatt eldurran az agya és akkor kegyetlen tud lenni.
- És, ha nem akkor mi lesz? - ezzel nem is foglalkozott vele tovább, inkább villámló tekintetét rám irányította - Tudtommal te az én barátnőm vagy. megkérdezhetném, hogy miért engeded, hoyg ez az alak itt fogdosson? Én ezt nem vagyok hajlandó eltűrni - ebben a pillanatban én is éreztem, hogy a harag kezd életre kelni bennem. Úgy csinál, mintha én lennék a hibás, pedig ő az. Ha nem látom meg azzal a lánnyal, akkor semmi ilyesmi nem történt volna meg.
- Még te beszélsz? Épp te? Tudd meg nem vagyok kíváncsi a további hazugságaidra. Láttalak Liam - éreztem, hogy forró könnyek csordulnak ki a szememből.
- Mit láttál? - értetlenkedett Liam, nem foglalkozva a többiek döbbent tekintetével.
- Láttalak, mikor egy lánnyal kézen fogva sétáltál - ezzel hátat fordítottam neki és eliramodtam a kert irányába.
- T/N - kiáltott utánam, de nem foglalkoztam vele. Biztos voltam benne, hogy nem jön utánam, mivel Dani sosem engedné, hogy még több fájdalmat okozzon nekem. Kint leültem egy csendes padra és halkan sírtam. Éreztem, hogy valaki a vállamra teszi a kezét, mivel azt hittem, hogy Dani nem foglalkoztam vele.
- Hagyj most Dani. Egyedül akarok lenni - szipogtam.
- Nem Dani vagyok - Liam hangjára felkaptam a fejemet.
- Hagyj békén - pattantam fel a padról, de mielőtt elmehettem volna megragadta a kezemet és visszahúzott maga mellé.
- Ő az unokatestvérem volt T/N - hitetlenkedve néztem rá.
- Tényleg? - nyögtem ki végül nagy nehezen.
- Igen - mosolyodott el. Sosem lennék képes megcsalni téged - amint ezt kimondta magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Eleinte megpróbáltam eltolni magamtól, de Liam nem hagyta magát és egyre szorosabban ölelt át. Halk sóhajjal húztam magamhoz még közelebb a fejét. Nyelveink boldog párbajt vívtak egymással, majd arra eszméltem fel, hogy Liam megfogja a kezemet és egy bokor mögé ránt. Halkan felsikoltottam a hirtelen rántástól, majd felnevettem. Liam sietve feltolta a ruhát és szenvedélyesen simogatni kezdett. Halk sóhajt hagyta el ajkaimat, mikor megéreztem kezét a bugyimon. Nem teketóriázott tovább, félrehúzta és egy határozott mozdulattal belém nyomott három ujját. Felvinnyogtam a fájdalomtól, de Liam nem hagyta abba. Kegyetlenül döfködött az ujjaival, majd fura módon a fájdalom helyett örömöt éreztem. Már nem sok kellett az orgazmushoz, mikor kihúzta belőlem az ujjait. Csalódottan néztem rá, ő pedig vigyorogva figyelte a reakciómat.
- Ez volt a büntetésed, mert mással jöttél, én pedig majd felrobbantam féltékenységemben - nyitottam a számat, hogy elmagyarázzam neki azt az apró tényt, hogy Daniel csak az unokatestvérem, de esélyt sem ad, hogy megszólaljak. Amint kinyitom a számat, ajkait az enyémekre tapasztja, így egy kissé eltolódik a vallomás. Liam zihálva válik el ajkaimtól, majd a sliccéhez nyúl és gyorsan kigombolja és kiszabadítja belőle hatalmas férfiasságát. Legszívesebben egész este azt csodálnám, de Liam megfogja a tarkómnál a hajamat és erőszakosan a farkához nyomja. Szétfeszíti a számat és egészen a torkomig löki magát. Öklendezem, de nem érdekli. Eddig még sosem volt velem ilyen erőszakos. Mikor már elfogyott minden levegőm felrántotta a fejemet és mélyen belenézett a szemembe.
- Fogsz még vele találkozni? - kérdezte halk, de vészjósló hangon.
- Liam - kezdtem volna el magyarázkodni, de a szemében felvillanó harag megállított.
- Fogsz? - üvöltötte, mire összerezzentem. Szemeimből könnyek szöktek ki. Vettem egy mély levegőt és kiböktem z igazságot.
- Ő az unokatestvérem - amint ezt kimondtam Liam elengedte a hajamat és bűnbánóan nézett rám. Gyengéden letörölte a könnyeimet és a fejét a mellkasomnak támasztotta.
- Bocsáss meg T/N - nézett végül mélyen a szemembe. - A féltékenységtől elvesztettem az eszemet. Nem akartalak bántani, de mikor megláttalak azzal a férfival az oldaladon legszívesebben megöltem volna - meghatottan néztem rá. Azt hiszem még sosem mondott nekem senki ilyeneket. Igaz, hogy egy kissé erőszakosan viselkedett velem az előbb, de ez bárkivel előfordulhat. Nem igaz?
- Nem haragszom - adtam az ajkára egy gyengéd csókot, mire belemosolygott a csókunkba. Újra hanyatt döntött és fölém magasodott. Szenvedélyesen csókolóztunk, majd Liam egy rántással kettészakított a bugyimat és már bennem is volt. Rögtön gyors tempót vett fel, amit én megpróbáltam, követni. Mind a kettőnk ajkait kéjes nyögések hagyták el. Azzal sem foglalkoztunk, hogy bárki meghalhat bennünket, mert itt van tőlünk nem messze Liam háza.
- Liam - nyögtem nagy nehezen, mire mélyen belenézett a szemembe. Éreztem, hogy közeleg a csúcs. Liam szorosan ajkaimra tapasztotta a száját, így tompítva a sikításomat. Rögtön utánam Liam is követett.
Kimerülten hanyatlottunk egymásra, majd Liam legurult rólam és úgy ölelt magához. Egy ideig csendben hallgattuk egymás lélegzet vételét, de végül felültem és rendbe tettem a ruházatomat. Liam hasonlóképpen cselekedett.
- T/N - nevemet hallva felé fordultam.
- Szeretlek - kikerekedtek szemeim, mikor felfogtam szavai értelmét. Kis idő múlva elmosolyodtam és hozzá hajoltam még egy gyengéd csókra.
- Én is szeretlek - ezzel felálltunk és kéz a kézben mentünk be a házba. Daniel mikor észrevette összekulcsolódó kezünket szélesen elmosolyodott, így volt végre alkalmam, hogy bemutassam őket egymásnak. Megkönnyebbültem, hogy Liam most már nem akarja megölni. Most már tudom, hoyg nem volt helyes döntés, hogy Liamet féltékennyé akartam tenni.