Megváltozom (Harry) +18

Ezt a sztorit Perri PC kérte! Remélem tetszeni fog :) Jó olvasást! :) Igyekszem hozni a többi sztorit is :)

Sokan azt hiszik, hogy egy sztár barátnőjének olyan felemelő lenni. Hiszen megkapok mindent, az utcán autógrammot kérnek tőlem és ennek fejében nekem van a legszexibb és a leghíresebb élettársam. Eleinte én is azt hittem, hogy boldogabb nem lehetek, de ahogyan teltek a napok, majd a hónapok rá kellett döbbennem, hogy ennek az életnek több hátránya van, mint előnye.

Eleinte nem foglalkoztam az intő jelekkel, hisz szerelmes voltam. Nem foglalkoztam senkivel és semmivel. Számomra csak Harry létezett. Ő volt számomra a világ. Már fél éve jártunk mikor felvetette az összeköltözés ötletét. Szinte a fellegekben jártam. El sem akartam hinni, hogy ez velem történik. Mikor legelőször találkoztunk még csak álmodni se mertem erről. Gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy igen és talán ez volt a legnagyobb hiba, amit elkövethettem.

Amint összeköltöztünk rá kellett jönnöm, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen. Harry egyre későbbig maradt a stúdióban, a fiúkkal majdnem minden hétvégén kocsmázni ment, ahonnan általában sosem jött haza józanul. Egyre feszültebb lett köztünk a viszony és egyre többet veszekedtünk.

Tegnap este szintén egy ilyen szituáció lépett fel, jó összevesztünk, mert valami idegen nőnek a parfümjétől bűzlött, amin én persze kiakadtam. Harry tagadott mindent, de nem hittem neki, mire bedühödött és teljes erővel pofon vágott. Az ütés erejétől a padlón kötöttem ki és elkezdtem zokogni, de Harry dühét ez sem csillapította. Összetört mindent, ami éppen a kezébe akadt, aztán elvonult aludni. Hajnal négyig takarítottam a konyhát, hogy eltűntessem az összetört poharakat és tányérokat.

Reggel iszonyú fejfájással ébredtem és elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább. Nem bírok ki még egy ilyen veszekedést, sem pedig azt, hogy még egyszer kezet emeljen rám. Nem bírnám elviselni, éppen ezért elővettem a bőröndömet és kipakoltam minden cuccomat a szekrényből.

Órák múlva hangos robajjal csapódott be a bejárati ajtó. Meglepetten néztem az órára. Nem is emlékszem, hogy Harry mikor ért haza ilyen korán utoljára. Fütyörészve lépett be a nappaliba és vigyorogva nézett rám.

- Képzeld el, kész van a következő lemezünk. Végre lazíthatunk egy kicsit – huppant le mellém, úgy csinált mintha minden a legnagyobb rendben lenne – Elmegyünk ma a srácokkal inni valamit, csak hazajöttem átöltözni – ezzel felpattant és elindult az emeletre, de mikor meglátta a lépcső mellett a bőröndömet felhúzott szemöldökkel fordult vissza.

- T/N, ez meg micsoda? Készülsz valahová? – a mondata végére mérgesen összehúzódott a szeme. – Válaszolj – csattant fel mérgesen, miközben a hajába túrt.

- Igen – válaszoltam remegő hangon, mire elkezdte csikorgatni a fogait, de mielőtt válaszolhatott volna, folytattam. – Nem bírom ezt tovább csinálni. Mikor megkértél, hogy költözzem hozzád, eszembe se jutott, hogy ennyire meg fogsz változni.

- Én nem változtam meg – vágott közbe üvöltve.

- De igen – álltam fel határozottan – Az a Harry, akit én ismerek, és akit mindennél jobban szeretek, soha nem lett volna képes megütni engem, sem pedig megcsalni.

- Nem csaltalak meg – mondta most már jóval halkabb hangnemben.

- Nem bírom ezt tovább csinálni Harry. Egyszerűen belerokkanok. – fordultam el, hogy ne lássa a könnyimet. Harry nem szólt semmit, csak nézett rám némán. Egyetlen szó nélkül elmentem mellette és felkaptam a bőröndömet, de mielőtt tehettem volna még egy lépést, egy erős szorítást éreztem a karomon.

- Ne menj el – suttogta Harry rekedt hangon- Kérlek – ölelt magához. Teljesen lefagytam. Nem gondoltam volna, hogy bármiféle érzelmet ki tudok belőle váltani.

- Mit vársz tőlem? – kérdeztem még mindig a bőröndöt szorongatva. Vett egy mély levegőt.

- Szeretlek

- Ezt ne – hajtottam le a fejemet.

- Ez az igazság. Ne haragudj rám. Nem bírnám elviselni, ha elhagynál. Szükségem van rád. Kérlek, adjál még egy esélyt – lehelt egy önnyű csókot a tarkómra. Nem mondtam semmit, ezért Harry lefejtette az ujjaimat a bőröndömről, majd lassan maga felé fordított.

- Szeretlek – mondta még egyszer mélyen a szemembe nézve, majd lehajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Az eszem azt diktálta, hogy nem szabadna engednem neki, de a szívem nem tudott neki ellenállni. Akármi is történt, még mindig szerettem és egy részem még mindig reménykedett benne, hogy ezúttal minden jóra fordult. Éppen ezért, szenvedélyesen viszonoztam a csókját és szorosan magamhoz húztam. Harry halkan felnyögött, majd még szorosabban magához szorított.

- Kérlek, ne hagyj el – suttogta forrón a számba, majd hirtelen felkapott és elindult velem az emeletre. Mikor beértünk a hálószobába, letett az ágyra és csak nézett rám.

- MI a baj? – kérdeztem kissé megrettenve, mire Harry elvigyorodott.

- Csodálatosan szép vagy – ezzel megint odahajolt és szenvedélyes csókban forrtunk össze. Nem sokkal később Harry kissé elhúzódott tőlem, majd gyorsan lekapkodta magáról a ruhadarabokat. Mikor ezzel végzett eldöntött az ágyon és lerángatta rólam a gatyámat bugyival együtt és a felsőmet. Ott feküdtem előtte teljesen meztelenül, miközben ő falt a tekintetével. – Az enyém – csak ennyit mondott, majd széttárta a lábaimat és közéjük fúrta az arcát. Halkan felsikoltottam, mikor megéreztem a nyelvét a puncimon. Hangosan lihegtem és belemarkoltam Harry hajába.

- Harry – kiáltottam fel miközben elélveztem. Harry tisztára nyalt, majd vigyorogva felém hajolt.

- Imádom az ízedet – suttogta, miközben megnyalta a bal mellbimbómat, miközben a másikat morzsolgatta. – Gyönyörű vagy, miközben ekkorát élvezel – folytatta tovább a kínzást. Ismét nagyon felizgultam. Felemeltem a csípőmet, ezzel is jelezve neki, mire megint elvigyorodott. – Mindjárt. Ne legyél ilyen mohó – ezzel visszahajtotta a fejét a mellemre.

- Harry, kérlek – nyögtem fel megint, mire egy kicsit belecsípett a mellbimbómba. Hangosan felkiáltottam. Ebben a pillanatban Harry egy hirtelen mozdulattal belém lökte magát. Mind a ketten egyszerre nyögtünk fel. Várt egy kicsit, míg megszokom, majd gyors iramban elkezdett mozogni.

- T/N – nyögte, majd egy hatalmas üvöltéssel elélvezett és rögtön utána én is. Kimerülten hanyatlott rám. Egy ideig csendben feküdtünk, majd lassan kihúzódott belőlem és mellém feküdt. Szorosan magához húzott mintha attól félt volna, hogy ebben a szent pillanatban felpattanok és elszaladok.

- Adj nekem még egy esélyt – törte meg végül a csendet. Nem tudtam mit válaszoljak, ezért újra ő szólalt meg – Kérlek. Azon leszek, hogy téged boldoggá tegyelek. Megváltozom – gördült le az arcán egy könnycsepp. – Szeretlek. Nem akarlak elveszíteni. – Lassan felemeltem a fejemet és mélyen a szemébe néztem.

- Én is szeretlek – ebben a kijelentésben benne volt minden, ami jelenleg bennem kavargott. – Adok még egy esélyt, de meg kell ígérned, hogy ez többet nem fordul elő. Nem bírnék ki még egy ilyen hónapot. – Harry gyengéden felém hajolt és egy szerelmes csókot nyomott a számra.

- Ígérem!