Részeg tettek, józan vágyak 2/2

Kedves Niki! Neked hoztam a Részeg tettek, józan vágyak 2.részét. Remélem tetszik. Itt az első rész: Részeg tettek, józan vágyak 2/1.

Puszi

Gwen.xx

 Viszlát Louis! - majd kiléptem az ajtón, ami hatalmas csapódással zárult be mögöttem.

Bedobtam a cuccaimat a kocsimba és az ügyvédhez vezetett először az utam. Átírattam a házat Harry nevére.

Így most minden jó. Harry megkapta a házat és a fiúk is rendben vannak, csak én nem.

Kivettem egy szobát a háztól legmesszebb lévő hotelében, és nekiálltam házvezetőnőt keresni a srácoknak. Félórával később, már csak a fiúk szokásait magyaráztam Marthának.:

- Harry szobájában a pólókat az íróasztalra kell tenni, a többi ruhát szétválogatva a szekrénybe. Louis-nál hasonló a rendszer, csak neki a nadrágjait kell előhagyni. Az utolsó, keresse meg a régi szobámat, az ágyneműt húzza le, és a névtáblát szedje le. - mondtam a kezemet bámulva.

Pár nap múlva biztosan tudtam, hogy az életem és a fiúké is sínen van. A közeli Starbucks-ban dolgoztam kiszolgálóként. Fáradtan értem haza és dőltem volna, be az ágyba, mikor is csöngettek. Lagymatagon sétáltam az ajtóhoz és nem más állt előttem, mint Harry .

 - Miért csináltad ezt?! - vont kérdőre.

 - Mit miért csináltam? - néztem rá értetlenül.

 - Azt, hogy a szüleid házát, a családi örökséget, amit úgy kellett visszavásárolnod egyszerűen az én nevemre iratod! A saját házadat.

 - Ó. - csak ennyi jött ki a számot. - Szóval, erről beszélsz? Ez csak azért van, mert így kellett történnie. - adtam egy hülye magyarázatot.

- Mi az igazi magyarázat?

- Az, hogy neked és a srácoknak lakás kellett, és így én már többet nem tudtam volna ott maradni, ezért átírattam a nevedre és felvettem egy ház vezetőnőt.

- Mindent vissza fogunk fizetni.

- Nem, nem fogtok. Semmi szükség rá.

- De igen van.

- Nem, nincs.

- Akkor legalább azt engedd meg, hogy egy lakást vegyünk neked.

- Nem.

- Na jó, ennek így sosem lesz vége. - mondta, majd a zsebéből elővett egy kulcsot és az asztalra dobta. - Ez az új lakásod kulcsa. Nem, a tiéd, már a te neveden van.

- Köszönöm. - mondtam, majd szuperül elbeszélgettük a délutánt. Mióta eljött hozzám, át költöztem a lakásba és minden héten legalább 1x eljött. Ám egyszer csak nem jött majdnem 3 hétig. Azt gondoltam, azért nem jön, mert készülnek a turnéra. Az egyik hétvégén vad, hangos kopogás ébresztett. Álmosan nyitottam ajtót, és Harry lépett be rajta. Meg akartam ölelni, de szó szerint ellökött magától. 

- Van valami baj? - kérdeztem tőle.

- Hogy van-e valami baj? Pont te kérdezed?

- Mi ez, hogy pont én kérdezem? - kezdtem tőle félni, még sosem volt ilyen velem.

- Elmondták rólad az igazat! - csapott az asztalra, amitől összerezzentem. - Tudom,hogy csak azért voltál velem jóban, mert hírnevet akartál magadnak, és a pénzem kellett!

- Mi?! Ez nem igaz.

- Akkor mégis miért szórakoztál velem, amikor neked Louis kellett? Miért csókoltál meg minden lehetséges alkalommal? Miért?! Látom igaz amit Louis mondott. Te csak egy olcsó kurva vagy! Mi az? Nem is próbálod tagadni?!

- Mi értelme mondanom bármit is, te már eldöntötted, hogy kinek is hiszel. Azt azért megkérdezném, hogy kimondta ezt neked.

- Lia Drey.

- Hogy ki?

- A barátnőm.

- Szóval annak, a lánynak hiszel, aki csak a hírnév miatt feküdt le veled, mintsem, hogy annak higgy, akit kis korod óta ismersz?

- Nem beszélhetsz így róla.

- Miért is nem? Mindenki tudja, hogy egy kurva, aki 15 perc hírnévért simán szétteszi a lábát.

- Elég ezt nem hallgatom tovább! Soha többé nem akarlak látni, de még hallani sem akarok rólad. Megértetted?

- Meg. - közöltem vele, mire ő kisietett az ajtón és bevágta maga mögött. A könnyeim folytak, és elhagyott az erőm, hiába kapaszkodtam meg a székben, térdre estem.

Az ember akkor érti meg, hogy számára nincs remény, mikor már a legjobb barátja is otthagyta, és érzi már nem is érdekli, hogy mi lesz vele. Én pontosan így voltam. Itt az ismerős téma. Mintha kicsit közhelyes lenne az életem, de ezeket a kártyákat kaptam, tehát ebből gazdálkodom. Összepakoltam a cuccaimat, a házat visszaírattam Harry nevére és lementem a szüleimhez vidékre. Vidéken mindenki kedvesen fogadott, Harry szüleivel is jól kijöttem, egész jókat beszélgettem velük, de folyton éreztem Harry és a banda hiányát. Akárhányszor Anne megkérdezte, miért nem jött haza velem a fia, csak a turnézásra fogtam. Vissza kell küldenem a lakás kulcsát. - futott át az agyamon. Gyorsan hazaszaladtam, és levél írásba kezdtem.

Kedves Harry !

Tudom, nem kell az emlékeztető, hogy nem akarsz hallani rólam, de ezt muszáj.

 A ház újra a te neveden van, így már tényleg semmi közöm hozzátok, így elkerüljük a fölösleges köröket. A kulcs a borítékban. Édesanyádéknak nagyon hiányzol, amint lehet látogasd meg őket.

T/N

Beletettem a borítékba, ráírtam a címet és postáztam.

Vígan éldegéltem. Az túlzás, hogy vígan inkább csak éldegéltem. A napok csak teltek múltak, s lassan elmúlt 3 hónap. Egyik reggel hatalmas sikítás hallatszott a szomszédból. Kinéztem az ablakon, és Anne ugrott a fia nyakába. Boldogan tekintettem rájuk, felöltöztem, fogtam magam s kiszöktem a ház mögötti erdőbe, a régi kis fa házunkba. Nem sokkal később az avar zörgését hallottam, tehát valaki közeledett.

- T/N. - hallottam meg a nevem lentről.

- Nem vagyok itt. - szóltam vissza reflexből. Két fiú nevetését hallottam lentről, majd másztak felfelé.

- T/N, beszélhetnénk veled? - lépett be az ajtón Harry , és megláttam mögötte Louis is.

- Persze. - erőltettem magamra nyugalmat.

- Először szeretnék bocsánatot kérni mindenért amit a múltkor mondtam. Nem volt igazam, és utána kiderült az igazság is. Ráadásul neked megint igazad volt. Kérlek bocsáss meg nekem.

- Tudod, nagyon bántott amit akkor mondtál, de csak mert az igazat mondtad el, amit én még csak sejtettem. Nincs mit megbocsájtanom, mert nem haragudtam rád. - léptem hozzá és öleltem magamhoz.

- Lia elmondta az igazat, miután összevesztem veled. Csak azért feküdt le velem, mert Louis-hoz akart közel kerülni. Miután megtudtam elküldtem a fenébe.

- És most még szépen fogalmazott. - mondta röhögve Lou. Felvont szemöldökkel néztem rá, mire rám kacsintott.

- Na srácok én léptem, nektek még úgy is beszélnetek kell. - ugrott le a fáról Harry .

A feszültség tapintható volt közöttünk. Mindketten arra vártunk, hogy a másik megtegye a kezdő lépést.

- Bocsánatot szeretnék kérni….. - mondtuk ki egyszerre, mire elmosolyodtunk.

- Mondjad csak….- mondtuk megint csak egyszerre, már másra nem boltunk képesek, csak a nevetésre. Szívből nevettem hosszú idő óta először.

Louis hirtelen elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre megálltam, ő pedig megragadta a karom, és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg.A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, végig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget. mintha csak érezte volna a gondolatom, Lou továbbra sem engedett el, hanem többször egymás után megcsókolt, én persze alig kaptam  levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül homlokát az enyémnek támasztotta és  két keze közé fogta az arcomat.

 - Egy idióta voltam akkor reggel. Nem tudom mi ütött belém. Biztosan megijedtem attól, amit irántad érzek, és ezért csináltam ekkora baromságot. Kérlek, bocsáss meg nekem. Szeretlek. Évek óta másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy azt akarom, hogy az enyém legyél.

- Én is szeretlek Louis. - simítottam végig az arcélén.

- Tudom, hogy kicsit korai, mivel most békültünk ki, de leszel a barátnőm? - kérdezte óvatos mosollyal az arcán.

- Ezer örömmel. - tapadtam újra ajkaira. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást egy kezeim a pólója alá tévedtek, majd egy hirtelen mozdulattal lerántottam róla.

- Mi ez a nagy sietség? Ennyire ki vagy éhezve? - markolt bele a fenekembe, mire egy meglepett nyögés szakadt ki ajkaim közül.

- Mégis mit vársz? Te voltál az utolsó és az se tegnap volt. - Nem teketóriáztam, ajkaim egyből a nyakára tévedtek, mire felszisszent, de tovább szívtam az érzékeny területet, ahol gyönyörű lila szívás nyomot hagytam.

- Ezt még vissza kapod te kis Boszorkány.

- Majd meglátjuk -  kacsintottam rá. Kigomboltam az ingét, de majdnem széttéptem, és kigomboltam a nadrágját, és a bokszerével együtt lejjebb húztam. Széttépte az ingem (el ne felejtsem lecseszni érte), a szoknyám felrángatta a derekamra, a melltartómat csak lejjebb húzta és nyelvével kínozta a melleimet. Türelmetlenül nyöszörögtem alatta, de nem hatotta meg. Hogy gyorsabb  tempóra ösztönözzem, kezem a férfiasságára vezettem, rámarkoltam és szépen lassan húzogattam rajta a kezem.

- Ebből elég. - mondta, majd a combom alá nyúlt és a derekára emelt, majd a falnak támasztott. Ujjait a bugyim alá vezette belém hatolt velük.

- Lou elég, nem kell most a gyengédség, magamban akarom érezni a hatalmas farkadat. - búgtam a fülébe mire egy hangos nyögés hagyta el a száját. Alám igazította magát, félrehúzta a bugyimat és egy gyors csípő mozdulattal belém lökte magát.Rögtön gyors tempóban kezdett mozogni. Vadul csináltuk, egyikünk sem igényelte a gyengédséget. Szex Istent megszégyenítő mozdulatokkal lökött, és a gyönyör bennem, csak épült és épült. Egy mélyebb lökés után a nevét sikítva élveztem el. Mikor újra a lábamon álltam, térdre hullottam előtte, mert tudtam, hogy nem ment el. Bekaptam férfiasságát, és a számmal kezdtem el kényeztetni. Gyorsan és vadul szoptam, hogy minél jobban élvezze. Hamar megtalálta magát és a hajamba túrt ezáltal diktálva az ő tempóját. Mikor közel volt, a hajamba markolt, erre én egy kicsit megszívtam a péniszét, és a nevem nyögése közben a számba élvezett. Az egészet lenyeltem, egy kicsit elkentem a számon és felállva megcsókoltam őt. Pihegés közben nekiálltunk rendbe hozni magunkat. Miután sikerült, magához húzott és meg csókolt.

- Tudod, még senki sem szopott le úgy, hogy előtte megdugtam.

- Hidd el, én is először csináltam. - kacsintottam rá. Lemásztunk és kézen fogva sétáltunk vissza a többiekhez, akik mind örültek, hogy végre együtt vagyunk. Bemutattam Louis-t a szüleimnek és ők is nagyon örültek. Ahogy elmentem Harry mellett rám kacsintott. Innen tudtam, hogy direkt lépett le ilyen gyorsan. De nem bántam, hisz végre szerettem és viszont szerettek. És ezt nem tudom, még elégszer megköszönni neki, de megpróbálom. Kezdetnek összehozom a legjobb barátnőmmel.