Szomorúan nézegettem a fénykép albumot amit még az esküvőnkről készítettünk Harryvel. Jó volt visszanézni a boldog pillanatainkat, főleg, hogy a mostani életünk leginkább a rémálomhoz hasonlított. Harry nagyon megváltozott az utóbbi időben. Pontosabban mióta a kislányunk megszületett. Ez pontosan két hónappal ezelőtt történt. Darcy még csak újszülött volt és épp meg akartam szoptatni, mikor Harry magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Eltoltam magamtól, és megkértem, hogy legalább addig várjon míg megetetem Darcyt, mire dührohamot kapott és olyanokat vágott a fejemhez amit legszívesebben elfelejtenék. ég ma is emlékszem, tisztán a szavaira. Tudtam, hogy ez lesz. Őt választod helyettem. Egy csecsemő fontosabb neked mint a férjed, nem is akartam ezt a gyereket. Ne aggódj többet nem érek hozzád. Foglalkozz csak a gyerekeddel. Ahogy visszaemlékeztem akkori szavaira, könnyek szöktek a szemembe. Harry azóta sem ért hozzám, még megcsókolni sem volt hajlandó. Ráadásul Darcyt még fel sem vette azóta. Nem foglalkozik vele. Olyan mintha a gyerek csakis az enyém lenne és ez mindennél jobban fáj. Elhatároztam, hogy még ma beszélek Harryvel és ha nem sikerül dűlőre jutnunk akkor Darcyval együtt elmegyek innen. Még akkor is ha majd beleszakad a szívem, mert annyira szeretem, még mindig.
Harry késő este ért haza. Szerencsére Darcy már alszik, így tudok vele nyugodtan beszélni.
- Harry, beszélni szeretnék veled - kiáltottam ki a nappaliból, mielőtt még felrohanhatott volna a szobánkba és lefeküdt volna aludni. Morogva jött be a nappaliba és levetette magát a kanapéra.
- Mi van? - megdöbbentem nem törődöm hangjától, de próbáltam úgy csinálni mintha nem vettem volna észre. Semmi értelme mérgelődnöm rajta.
- Beszélni szeretnék veled - kezdtem bele megint, de Harry közbevágott.
- Ezt már mondtad. Térj a lényegre. - nagyot sóhajtva folytattam.
- Miért viselkedsz így velem? Mivel érdemeltem ezt ki? A lányodról nem is beszélve. MI van veled? Azt szeretnéd ha elmennénk? Jobban éreznéd magad tőle? - Harry ajkaira mosoly görbült, mire levert a víz. Tudtam, hogy olyat fogok hallani, amit nem akartam.
- Igen, jobb lenne, ha nem bőgne egy gyerek minden áldott este - nem akartam többet hallani, felpattantam a kanapéról és szikrázó szemmel néztem rá.
- Ne aggódj, nem fog többé bömbölni. Soha többet nem fog. Még ma este elmegyek a gyerekkelé együtt és akkor nyugodtan élheted tovább az életedet - ezzel sírva kirohantam a nappaliból, meg sem várva Harry válaszát. Zokogva rángattam elő bőröndömet és kezdtem a ruháimat beledobálni. Így talált rám Harry.
- Tényleg elmész?
- Mit hittél? Épp az előbb dobtál ki minket - rá sem nézve húztam be a cipzárt a bőröndön, majd elővettem egy másik táskát. Épp pakolni kezdtem volna vele, mikor Harry hátulról átölelt. Megpróbáltam eltolni magamtól, de esélytelen volt. Harry erősebb volt mint én.
- Ne haragudj. Nem akartalak megbántani. Nem gondoltam komolyan - kétségbeesett hangja megállásra késztetett. - Nem akarom, hogy elmenjetek. Azt nem bírnám ki - folytatta mikor szemeibe néztem. Értetlenkedve ráztam meg a fejemet.
- Akkor miért csinálod ezt velem és Darcyval? - hangom remegett, de nem tudtam ellene tenni.
- Mert félek, hogy rossz apa lennék. Ezért nem megyek Darcy közelébe. Még sosem volt csecsemő a kezemben, most meg gondoskodjam róla? Ráadásul féltem, hogy elhanyagolsz, majd miatta.
- Harry, ő egy két hónapos csecsemő. Semmi mást nem csinál, csak eszik, alszik és pisil és Darcynak szüksége van az apjára.. Egyébként meg, soha nem választanék kettőtök között. Ezt el kell hinned.
- Most már tudom - ölelt szorosan magához - Szeretlek és ne haragudj rám - ezzel szenvedélyesen megcsókolt, amit készségesen viszonoztam. Már nagyon hiányzott, hogy magához öleljen. Harry észrevétlenül becsúsztatta kezeit pólóm alá és elégedetten hümmögött mikor észrevette, hogy nincs rajtam melltartó. Kezeivel gyengéden kényeztette melleimet, míg nem bírtam tovább és lekaptam magamról. Harry elégedetten mérte végig a felső testemet. Nem kellett sok idő és már róla is lent volt a felsője. Harry nem teketóriázott tovább, félre lökte a bőröndömet és lelökött az ágyra. Még mindig szenvedélyesen csókolóztunk mikor megéreztem kezét a két lábam között. Egy rántással leszedte rólam a nadrágot és bugyit egyszerre. Mivel már nagyon fel volt izgulva, így nem várta meg, hogy én vetkőztessem le. Gyorsan lekapta magáról a nadrágot és az alsónadrágot. Mielőtt még bármit mondhattam volna, felhúzta lábaimat és azonnal bevette magát. Egyszerre nyalt és ujjazott. felemelő érzés volt.
- Úr isten. Harry - kiáltottam mikor elért az orgazmus. Harry vigyorogva jött fel mellém.
- De jó ízed van. Imádlak megkóstolni, el sem hiszed mennyire hiányzott az édes pinád íze és illata. - szenvedélyes szavaitól elpirultam. Fel akartam ülni, hogy viszonozzam a szívességet, de Harry visszanyomott a párnára - Ma nem. Én akarlak téged kényeztetni. Megérdemled - mielőtt még tiltakozhattam volna megint szenvedélyesen megcsókolt. Egy másodperc múlva már bennem is volt. Amint megéreztem egész hosszát magamban, hangosan felnyögtem. Harry vigyorogva nézett le rám.
- Harry - nyögtem mikor éreztem, hogy közeledik a második orgazmus is.
- Engedd el, kicsim - amint ezt kimondta elélveztem és rögtön utána Harry is követett. Elégedetten gördült mellém, de ekkor villámcsapásként hasított belém a felismerés.
- Harry - ültem fel idegesen - Nem használtunk óvszer - azt hittem mindjárt elbőgöm magam, de Harry nyugtatóan fogta meg a vállamat.
- Nincs semmi baj. Nem bánnám, ha lenne még egy gyerekem tőled. Jóvá akarom tenni azt amit az első gyerekem ellen elkövettem - meghatottan néztem rá. Ebben a pillanatban Darcy felsírt. Ijedten néztem Harry szemeibe, hisz eddig mindig azt hajtogatta, mennyire megőrül az állandó sírástól. Fel akarta állni, de Harry megint vissza nyomott.
- Majd én - meglepve néztem rá, de Harry már fel is kelt és ment Darcyért. Fél perc múlva a kislánnyal a karján jött vissza. - Szerintem éhes - mondta bizonytalanul amin elmosolyodtam. Kinyújtottam a kezemet, mire Harry mosolyogva adta oda. Darcy máris a mellemre tapadt és mohón szívta. Harry elragadtatva figyelte.
- Milyen édes.
- Igen - suttogtam meghatottan. Nem hittem, hogy valaha ezt fogom hallani a szájából.
- Szeretlek - nézett most fel rám.
- Én is szeretlek - bújtam oda hozzá, míg Darcy még mindig mohón markolászta a mellemet.
9 hónap múlva megszületett a kisfiúnk és szerencsére Harry remek apa volt. Minden éjszaka felkelt velem együtt, hogy ne érezzem magam egyedül és Darcyról is remekül gondoskodott. Nem bántam meg, hogy akkor éjszaka beszéltem vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése