Barátság kissé megbonyolítva 2. rész (Liam) +18

Itt találhatjátok az első részét!: Barátság kissé megbonyolítva 1. rész Remélem tetszeni fog! :) Jó olvasást! :)

Még annyit, hogy aki szeretné kipróbálni az írásos tudományát az jelentkezzen írónak. Itt vannak a feltételek: Szerkesztő felvétel

Mióta Liam utoljára itt volt teljesen magamba fordultam. Egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy Liam nem viszonozza az érzelmeimet, ráadásul már nem is vagyunk olyan jóban, mint régen. Mikor elkezdtük ezt az egészet, tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Ő volt a legjobb barátom, jóformán mindent együtt csináltunk, most meg csak azért keres fel, hogy kiélhesse rajtam a vágyait.

Egyik nap elhatároztam, hogy nem fogok többet Liam miatt aggódni, és pontot teszek ennek a dolognak a végére. Összeszedtem magam és elindultam Liam háza felé. Mióta viszonyunk van egymással, nem engedte, hogy elmenjek hozzájuk, mondván nem akarja, hogy más is megtudja, mi van közöttünk. Akkor nem nagyon értettem, hisz már előtte is egyfolytában átjárogattunk egymáshoz. Akkor nem foglalkoztam vele, mert mindent képes voltam elfogadni, amit Liam fel tudott ajánlani. Milyen naiv voltam még akkoriban, de ennek egyszer s mindenkorra vége. Nem is fogok többet elmenni Liem-hez, ez lesz az utolsó. Örülhet, mert ezen túl tényleg nem fogok tőle kérni semmit. Mikor odaértem a házhoz nyeltem egy nagyot, hogy eltüntessem a torkomban keletkező gombócot, majd erőt vettem magamon és hangosan bekopogtam. Liam széles mosollyal az arcán nyitott ajtót, de mikor meglátott rögtön lefagyott.

- Te mit keresel itt? – vált idegessé a hangja. Épp nyitottam volna a számat, mikor az ajtóban megjelent egy szőke nő félmeztelenül és Liamnek dörgölőzött. Kiguvadt szemmel néztem a jelenetet, és azon erőlködtem, hogy ne sírjam el magamat az ő jelenlétében.

- Ez meg ki? – kérdezte nyávogós, kislányos hangon. A hányinger kerülgetett ettől a nőtől. Kíváncsi vagyok, mit lát benne Liam. Vettem egy mély levegőt, ez már nem az én dolgom. Mélyen Liam szemébe néztem és megszólaltam.

- Csak egy lány vagyok, aki néha napján megbasz, de most csak azért jöttem, hogy közöljem, nem akarom többet látni – mind a ketten kikerekedett szemmel néztek rám, de mielőtt bármelyikük megszólalhatott volna hátat fordítottam és otthagytam őket.

- T/N, várj – hallom meg Liam hangját, mire felgyorsítom lépteimet, és úgy csinálok mint aki nem hallotta. Mégis mit képzel magáról? Visszamegyek, és úgy csinálok mintha semmi sem történt volna? Ez teljes képtelenség.

Amint fölszálltam a buszra kirobbant belőlem a zokogás. Hogy tehette ezt velem? Elég lett volna, ha elmondja, nem akar már velem lefeküdni. Megértettem volna, viszont sokkal tisztább is lett volna, mert akkor legalább tudom, hányadán állok vele, így viszont nem. Hogy tehette ezt? Ki tudja még hány nővel volt együtt, miközben velem is rendszeresen lefeküdt. Úgy éreztem, megszakad a szívem. Miért pont egy ilyen férfiba szerettem bele? Amint hazaértem lezuhanyoztam és bezuhantam az ágyba, úgy ahogy voltam meztelenül. Így feküdtem egy ideig, míg meg nem hallottam, hogy valaki mintha motoszkálna lent a nappaliban. Erőt vettem magamon, hogy fölkeljek, felkaptam egy köntöst és elindultam lefelé. Azt hittem valami betörővel találom majd szemben magamat, de mikor leértem Liamet láttam meg a nappali kellős közepén. Éreztem, hogy az egész testemet elárasztja a düh. Ezt ugye nem gondolta komolyan? Még van képe idejönni azok után, ami nála történt? Az eszem megáll tőle, vajon most mit akar?

- Mit keresel itt? – kérdeztem fogamat csikorgatva – Azt hiszem elég értelmesen, fejeztem ki magam – vetettem fel a fejemet, miközben Liam elindult felém.

- Való igaz, de nem akarom elfogadni a döntésedet – állt meg közvetlenül előttem. Olyan közel álltunk egymáshoz, hogy nem fért volna el köztünk egy tű sem. Éreztem, hogy a testem kezd izgalomba jönni Liam testétől és közelségétől.

- Mi az, hogy nem fogadod el? – keltem ki magamból, de mielőtt folytathattam volna Liam lecsapott ajkaimra. Szenvedélyesen csókolóztunk, majd arra lettem figyelmes, hogy megoldotta a köntösöm övét és lerántotta rólam. Ott álltam teljesen meztelenül, míg ő még teljesen fel volt öltözve. Kinyújtottam a kezemet, hogy levegyem a pólóját, de elkapta a csuklómat és kényszeríttet, hogy fordítsak neki hátat. Így most háttal álltam neki, miközben ő gyengéd csókokat nyomott a nyakam egy érzékeny pontjára.

- Engem nem hagyhatsz el csak úgy – lihegte bele a nyakamba, de mivel nem válaszoltam előre nyúlt az egyik kezével, a másikkal még mindig a csuklómat szorította. Belecsípett a mellbimbómba, mire elkezdtem ficánkolni és nyöszörögni. – Megértetted? – mivel megint nem válaszoltam ujjai közé vette a mellbimbómat és erősen megcsavarta. Felsikoltottam fájdalmamban, de nem érdekelte. Továbbra is csavargatta a mellbimbóm. Szemeimből könnyek csorogtak – Megértetted? – kérdezte megint Liam. Bólintottam, de neki ez nem volt elég – Nem hallom. – Vettem egy mély levegőt, próbáltam a fájdalomról nem tudomást venni, de nem nagyon jött össze.

- Megértettem – amint kimondtam, elengedte a mellbimbóm. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, de nem tartott sokáig, mert Liam meg fogta a tarkómat és elkezdett lefele nyomni. Egészen addig nyomott, míg a fenekem fel nem meredt. Elégedetten hümmögött, majd egy fájdalmas csattanással landolt keze a fenekemen. Fel akartam egyenesedni, de ismét visszanyomott.

- Maradj, így vagy többet és erősebbet kapsz. Világos? – megint bólintottam. – Remélem, most már tudod, hogy engem nem lehet csak úgy kidobni. Csatt. Fájdalmamban felkiáltottam, de Liamet ez egy cseppet sem érdekelte. Tovább folytatta a fenekelésemet. Csatt. Csatt, csatt, csatt. Egy ideig még azzal foglaltam el magamat, hogy számoltam, de mikor elértem a húszat már nem foglalkoztam vele. Csak az égető érzést éreztem. Ebben a pillanatban abbahagyta. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Fel akartam egyenesedni, de Liam megint visszanyomott.

- Maradj úgy. Vannak még terveim veled. – adott sajgó fenekemre egy puszit. Egy ideig ott hagyott, majd mikor visszatért valami hideget rakott a fenekemre. – Tudod, mi van a kezemben? – megráztam a fejem, mire halkan felnevetett. – Ez egy mű pénisz a másik pedig egy bot, aminek a végén vibrátor van. Az lesz a büntetésed, hogy megbaszom ezt a szép kis segget, miközben ezek benned vannak – erre ijedten felegyenesedtem és megfordultam. Liam dühösen nézett rám.

- Ne csináld – ráztam meg a fejemet. Még sosem csináltuk hátulról és nem most akartam elkezdeni.

- De csinálom. Fordulj meg, mikor nem engedelmeskedtem ördögi mosolyra húzódott a szája. – Ha nem engedelmeskedsz akkor kénytelen, leszek lekötözni és napokig a szart is, kibaszom belőled. Szeretnéd, sőt, ha így folytatod még néhány barátomat is, áthívom. Örömmel fognak a pinádba élvezni – rémülten néztem rá. Ez nem az a Liam akit, én ismerek. Ő sosem tett volna ilyeneket velem. – Fordulj meg – mondta most már keményebb hangon. Vonakodva megfordultam és lehajoltam úgy, mint az előtt. Rettegve vártam a fejleményeket.

- Húzd szét a pinád – adta ki az utasított. Rettegve engedelmeskedtem. Egyik ujjával végig húzott a csiklómon, majd egy hirtelen mozdulattal feldugta a mű péniszt. Valamivel odarögzítette, hogy még véletlenül se csússzon ki belőlem. Nem fájt, de kellemes sem volt, ezután a csiklómhoz helyezte azt a botot és azt is odarögzítette, majd bekapcsolta. Hangosan felnyögtem, mikor erőteljesen elkezdte masszírozni a csiklómat, majd közben folyamatosan mozgatta bennem a műpéniszt. Liam elégedetten felsóhajtott.

- Gyönyörű látvány – mondta Liam – Lehet, hogy ezen túl csak így foglak megbaszni – zihálta Liam – míg nem mondom, nem élvezhetsz el. Világos? – kérdezte.

- Igen – ziháltam, miközben az érzés ellen küzdöttem, amit a bot váltott ki. Ebben a pillanatban éreztem, hogy valami hideget ken a fenekemre. Miután elég mennyiséget kent rám belém vezette férfiasságát. Az előkészületek ellenére hangosan felsikoltottam fájdalmamban.

- Liam ez fáj – próbáltam elhúzódni tőle, de ő nem hagyta.

- Nem sokáig fog fájni – mondta, nem törődöm hangon – Ez a büntetésed, amiért ki akartál dobni. – zihálta, miközben elkezdett bennem mozogni. Egy ideig még nagyon fájt, de aztán kezdett az egész élvezetes lenni. Minden egyes lökésnél felnyögtem. Éreztem, hogy a műfasznak és a vibrátornak köszönhetően nem sok volt már hátra ezért jeleztem Liamnek.

- Liam…. Nem bírom – erre egy hatalmas ütést mér a fenekemre.

- Kibírod, mint a jó szajhák. El nem merj élvezni T/N, mert esküszöm, beváltom a nem is olyan rég tett fenyegetésemet – A rettegéstől és az élvezettől összeszorult a gyomrom. Nem tudtam, meddig bírom még tartani. Már éppen úgy voltam vele, hogy ennyi volt, mikor Liam felkiáltott:

- Most – hangos sikítás közepette értem fel a csúcsra. Úgy érezem menten összeesek. Liam kihúzódott belőlem, mire lerogytam a padlóra. Megfordított, így most vele szemben kerültem. Széttárta a lábamat és kikapcsolta azt a rezgő botot. Kivette a mű péniszt és csak utána nézett bele a szemembe.

- Remélem megtanultad a leckét. Egyébként az a barátos ötlet nem is olyan rossz. Kikötözve még szebb lennél – kacsintott rá, miközben rendbe szedte a ruháját.

- Ugye nem gondolod komolyan? – néztem rá kikerekedett szemmel. Ezt nem gondolhatja komolyan, csak viccel.

 - Dehogynem. Szép látvány lennél. Talán majd holnap meglátogatunk – ezzel kisétált és engem ott hagyott a földön. Mivel semmilyen zajt nem hallottam szabadjára engedtem könnyeimet. Ezt nem hiszem el. Miért velem történik mindez? És a legrosszabb az egészben, hogy még ezek után is szeretem Liamet. Miért nem tudok az érzelmeimnek parancsolni?