Szeretem a karácsonyt, de mégsem. Jó dolog, hogy minden ember a családdal és a barátokkal ünnepel, de engem túlságosan is az elmúlásra emlékeztet.
Az elmúlásra, hisz minden elmúlik, semmi sem marad meg örökké. Egy újabb év, ugyan azokkal az átlag dolgokkal és ugyan azon fejtörőkkel, kérdésekkel, és válaszokkal, amelyeket nem tettél meg. Pedig minden évben lenne esély a változtatásra, de a félelmek nem engedik szabadjára az emberi gondolatokat és vágyakat.
Érzed az elmúlást, mikor Karácsony tájt eszedbe ötletnek a dolgok, amiket könnyűszerrel megtehettél volna, de a félelem visszatartott. Az elmúlás, hisz mindig elmúlik egy újabb év. Én pedig újabb esélyt kaptam, hogy változtassak az életemen, de féltem ezért nem tettem meg. De most eljött az ideje.
Egész nap a facebook-on lógtam, mikor megláttam egyetlen szerelmem neve mellett a zöld kis pontocskát. Egyből rákattintottam és írtam neki.
- Szia.
Harry Styles gépel....
- Szia.
- Valamit elszeretnék mondani.
- Mondjad.
- Személyesen jobb lenne. Nem tudnánk találkozni?
- 10 perc múlva a parkban a tölgyfa alatti padnál?
- Akkor 10 perc múlva. - boldogan mosolyogva léptem ki, majd kaptan elő egy lila pulóvert és egy fekete csőnadrágot, a lépcső alján gyorsan húztam fel már kissé kopott Vans-emet. A kulcsot fel kapva egy 'Elmentem, majd jövök!" - kiálltással hagytam el a házat. Izgatott szorongással ballagtam a park bejáratáig és kerestem meg a nagy tölgyfa alatti padot. Már vagy 20 perce ülhettem a padon és ahogy levegő egyre jobban hűlt le, én is egyre csalódottabb és szomorúbb lettem. Végül este 8-kor egy csalódott sóhajtással keltem fel a padról és könnyiemet kieresztve szaladtam haza. Nem akartam, hogy bárki lássa, hogy felültettek. A házba belépve csak lerúgtam a cipőmet, az ajtót bezárva rohantam a szobámba. Áldottam az eget, hogy az édesanyám üzleti útra mentek. A szobámba érve le dobtam az összes ruhámat és a kedvenc rózsaszín nyuszis pizsamámat felvéve léptem be a facebook-omba. Egyetlen üzenetet hagytam neki.
- Kösz mindent Harry! Nagyon kösz. Igazán kedves volt! >< - küldtem el neki, majd kikapcsoltam az egészet. Bőgve estem az ágyamra és próbáltam nem rá gondolni, de nem nagyon ment. Álmatlanul forgolódtam, majd végül álomba sírtam magam. Másnap reggel fejfájással és égő szemekkel másztam ki az ágyból. Ezekkel mit sem törődve vettem fel a futó felszerelésem és kiléptem az ajtón, amikor az édesanyám mosolygós arccal szaladt felém és ölelt magához. Csak tegnap ment el, de úgy hiányzott, mintha ennek több éve lett volna. Amikor azt mondom, hogy nagyon fiatalos, akkor nem viccelek. A maga 32 évével a tökéletes testvér, legjobb barátnő és korrekt anyuka szerepet tölti be az életemben. 16 éves volt, amikor én megszülettem és az apám (bár nem illik őt így hívni, ugyanis, csak spermadonor volt nem több) elhagyta a legjobb barátbőjéért. Nem hiányzik egy apa, anyám tökéletesen betöltötte mindkét szerepet. Azóta rühellem mégis mélységesen a Karácsonyt, mióta 5 éves koromban az a férfi, aki az apámnak vallja magát beállított Karácsony este és részegen ráüvöltött anyámra, miszerint joga lenne engem látni, majd mikor anya megmondta neki hogy semmi köze hozzánk, elkezdett engem kifelé rángatni a házból, azzal a mobdattal, hogy innentől kezdve én vele fogok élni és soha többet nem láthatom szülőanyámat. Szerencsénkre erre járt egy rendőr, aki bevitte a kapitányságra, mi pedig távoltartási végzést kértünk.
Ezek szerint kicsit eltöprenghettem, mert arra eszméltem fel, hogy Amy (az anyám) egy zöld kapucnis pulóvert nyom az orrom alá és egy fekete plüss macskát. Szorosan hozzábújtam és élveztem, hogy itt van újra velem. Lepergett előttem az összes szép élményünk és a könnyek kiszöktek a szemeinkből. Mikor mindketten teljesen lenyugodtunk, vissza ültünk a helyünkre és beszélgetni kezdtünk:
- Amikor neked kerestem ajándékot két tárgyalás közt, összetalálkoztam azzal a barátnőmmel, akit a kórházban ismertem meg mielőtt megszülettél. Ő is akkor szült, amikor én. Meghívott minket ma estére vacsorára.
- De... én nem tudok hozzá szólni a ti beszélgetésetekhez, legjobb lesz ha itthon maradok.
- Ne aggódj Kicsim. - simított végig az arcomon. - Nem lesz semmi baj. Van egy veled egyidős fia. Jól ellesztek.
- Rendben. De akkor menjünk készülődni! - mondtam, mire mindketten izgatottan pattantunk fel és közösen szaladtunk a szekrényeinkhez.
****
- Köszönjük a karácsonyi vacsorát, igazán finom volt. Nagyon ügyes szakács vagy Harry. - mondta Amy.
- És Anne! Valami eszméletlen finom a csoki pudingos málna tortád francia módra karamellizált almával a közepében és rumos epersziruppal keverve. - mosolyogtam az előttem ülő fiatal nőre. Harry is és Anne is meglepődbe bámult rám, míg anya csak büszkén mosolygott rám.
- Honnan tudtad, hogy miből áll a Carlotte a'la Créeme? Senkinek sem árultuk el, hisz ez családi titok. És csak nagyon ritka alkalmakkor készítjük el. - kérdezték tőlem.
- Gondolat olvasó vagyok. - mondtam önelégült vigyorral, mire a mellettem ülő Harry ideges mocorgása közben lecsúszott a székről. Meglepődve esett be a székeink közé. Önfeledten nevetve estem rá, mikor a kezemnél fogva lerántott a székről. Mire röhögve estem rá, majd döbbenten rántottam hátra a fejem, mikor láttam, milyen közel van az arca az enyémhez. Tarkómra csúsztatva kezét húzott egy forró csókba. Nem tudom miért, de visszacsókoltam. Nyelveink édes táncot jártak, amikor hirtelen megmerevedtem. Gyorsan ugrottam ki az öléből, ezáltal bevertem a fejemet az asztal sarkába. Hirtelen valami meleget éreztem meg a homlokomnál, de nem érdekelt, csak kiszaladtam az ajtón. Kint leültem a ház tövébe, fejemet a térdemre hajtottam és hangosan zokogni kezdtem. Nem értettem, hogy-hogy lehettek ilyen szerencsétlen. Egy újabb ok, amiért utálhatom még jobban a karácsonyt. Egyre jobban rám tört a zokogás, mikor egy izmos test ölelt magához. El akartam tőle húzódni, de egyre erősebben szorított magához.
- Mi a baj kicsi? Ne sírj, nincsen semmi baj. Senki miatt sem érdemes sírni. - suttogta a fülembe, mire ellöktem magamtól, annyira fel ment bennem a pumpa.
- Még, hogy nincsen semmi baj, és ne sírjak, mert senki miatt nem éri meg?! Hát képzeld, nagyon is van baj. Még hozzá TE! Eddig le sem szartál, bár néha gúnyoltál és közröhely tárgyává tettél, én pedig egyszer akartam veled komolyan beszélni szemtanuk nélkül, TE pedig akkor is felültettél, mikor megbeszéltük, hogy találkozunk. És én vártam rád. Több órán keresztül, de te nem jöttél el. És ma azzal a csókkal anyáink előtt akartál lejáratni vagy én csak kapóra jöttem, mert nem találtál újabb kóbor cicát az éjszakára? Én sem lettem volna több, csak egy újabb strigula a többi közt,ugye? Csak egy újabb véset a falon? Látod Harry, mi nagyon különbözünk, mégis teljesen egyformák vagyunk, ugyanis egyikőnk sem kapja meg ma, amit annyira akar. - fejeztem be a beszédemet és elindultam a kapun ki és hazafelé. Kiléptem a kapun és eléggé megszédültem. Egy pillanat alatt elmúlt az egész, így betudtam annak, hogy azért van, mert beütöttem a fejem és nem foglalkoztam vele. Gondolom Harry eléggé ledermedt a mondandómtól, hisz még levegőt is elfelejtett venni. Gyorsan szedtem a lábaimat, mert kezdett hűvösre fordulni az idő. Hangos trappolást hallottam magam mögött. Gyorsabb tempóra váltottam, de nem fordultam meg. Elég horrorfilmet néztem már ahhoz, hogy tudjam, ez a legrosszabb dolog, amit ilyenkor tehetsz. Egy meleg kezet éreztem meg a sajátomon, majd egy erős mellkasnak ütköztem, miközben a hátra fordított. Nem féltem, hisz, amikor felpillantottam, megláttam göndör fürtjeit. Hideg ajkait durvá, vágyakozva nyomta enyéimre és nyalta meg alsó ajkam. Szenvedélyes táncba invitált nyelvével. Zihálva vált el tőlem és kezemet megfogva indult el velem vissza hozzájuk. A házban anyáink épp a Titanicot könnyezték meg és mondták, hogy náluk töltjük a karácsonyt. És én alszom Harryvel. Felsétáltunk a szobájába, ahol leültetett az ágyra, majd neki állt sétálni a szoba közepén. Pár kör után megállt előttem.
- Figyelj rám kérlek. Amiket kint mondtál, abból minden szó igaz.... - kezdte és a csalódottságtól még több darabra tört a szívem. - Sajnálom, amiket veled tettem, de én komolyan gondoltam ezt köztünk. Bár azt is megérteném, ha nem akarnád megpróbálni velem.... - hajtotta le szégyenlősen a fejét. Akaratlanul is elmosolyodtam és könnyek szöltek a szemembe.
- Igen Harry. Szeretném megpróbálni veled. - Harry felemelte a fejét és pillatását az enyémbe fúrta, amiről eszembe jutott jutott egy idézet. Halkan felkuncogtam, mire arcomra simította a kezét és várta a válaszom. - The roses are red; The violets are blue; I remember the day; Green eyes met blue. - szemeiben boldogság ült és ajkait lágyan érintette az enyémre. Tarkójánál fogva húztam magam után, ahogy feljebb csúsztam az ágyon. Lágyam döntött a hátamra, miközben kezei szabadon cirógatták a combjaimat. Kezeimet hátára vezettem, mikor ajkai a nyakamra tértek át és erősen kutatta a legérkényebb részt. Körmeimmel végig karcolva a hátát tűrtem egyre feljebb a pólóját és vettem le róla. Már húztam volna lerólam a felsőmet mikor akadályba ütközött. Ugyanis két dolgot nem vett figyelembe. Hogy fűzős a felsőrész és hogy egyberuha van rajtam. Sokat szórakozott a fűzővel, de az istenért sem bírta kifűzni. El löktem magamtól a kezét, felálltam az ágy mellé, gyorsan kioldottam a fűzőt és az egész ruhát áthúztam a fejemen. Szinte megrökönyödve vette tudomásul, hogy nincs rajtam melltartó. Kecses mozdulattal az ölébe ültem és erotikus mozdulatokkal izgattam az alattam lévő félkemény szerszámot. Hatalmas kezeit felvezette a combfixem széléig, miközben ajkaival ostromolta hol egyik, hol másik mellbimbómat. Remegő kezekkel kapcsoltam ki az övet, gomboltam ki a nadrágot és húztam le a sliccet. Legnagyobb meglepetésemre nem volt rajta boxer, viszont így könnyen hozzáfértem a szerszámához. Erősen megmarkoltam, majd laza csukló mozdulatokkal kényeztettem, mikor két ujját a fehérneműm alá vezette, kicsit simogatott, majd lágyan ujjazni kezdett. A vágytól megőrülve tornáztam lejjebb magam rajta, hogy eltűntessem férfiasságát a torkomban, mikor arcomra simította a kezét és megcsókolt. Értetlen tekintetem látva mindentudón elmosolyodott.
- Legközelebb kipróbálom, mit tudsz, de ha most nem ülsz bele, én megőrülök. - mondta a szemembe nézve, felhúzott egy óbszert, mire a fehérneműmet félrehúzva egy gyors mozdulattal szinte rávágódtam. Kezeimet göndör fürtjei közé vezettem és nyakára taoadtam, miközben gyorsan mozogni kezdtem. Mikor kezdtem fáradni lassítittam a tenpón és édes csókot loptam tőle. Megemelte a csipőmet es szexistent megszégyenítő mozgással haszolt az orgazmus felé. Ajkainkat összetapasztottuk és egymás szájába lihegtünk. Egyre jobban emelkedett bennem az érzés mikor is egy erős lökéssel telibe találta a g-pontomat. Halk sikollyal mentem el és ő egy férfias nyögéssel követett. Párat lökött még levezetésként, majd hátradölt és engem húzott magával. Mikor kipentük magunkat és normalizálódott a légzésünk, komótosan felöltöztünk.
Kézen fogva, kipirult és boldogságtól sugárzó arccal mentünk le és álltunk meg a nappali ajtóban. Épp szólásra nyitottuk a szánkat, hogy bejelentsük együtt vagyunk, mikor ránk néztek és csak egy mondat hagyta el a szájukat.
- A fagyöngy alatt álltok. - mosolyogtak ránk, mire rájöttünk, úgy félig-meddig ők boronáltak össze minket. De mi nem bántuk. Szerelmesen egymásra néztünk és elcsattant az első édes szerelmes csókunk, a fagyöngy alatt, amit soha sem fogunk elfelejteni....
The End...
