2017. július 31.

Boldog 3. Blogfordulót + Buli

Ma 3 éve, hogy itt vagyok, remélem ti is legalább annyira örültök ennek, mint én. Köszönöm mindenkinek, aki támogatott, hogy eddig eljussak, remélem még sokáig tudhatlak titeket magam mellett.
Páran már visszaküldték a kvízt, remélem még többen visszakülditek :D a kijelölt határidő AUGUSZTUS 16. A kvízt az alábbi linken tölthetitek ki: Kvíz
Kedves Tamás Klaudia. Itt a te történeted, remélem tetszik. Hamarosan újra jövök
Puszi
Gwen.xx

Próbáltad már megértetni valaki mással a horrorfilmek iránti rajongásodat? Hát nekem most épp ezzel a problémával  kell szembenéznem. A legjobb barátom ugyanis utálja őket, de meg nem tudom érteni, hogy miért.
- T/N most komolyan, mit eszel ezeken a filmeken?
- Azt, hogy klasszak, mellesleg nagyon jól elmennek társadalom kritikának is. És ezek igazságot mutatják.
- Te teljesen beteg vagy. Mégis hogy lehet jó az, ha széttrancsíroznak egy embert?
- Jaj Harry! Most már elég legyen! Ha kiakarod próbálni, akkor szívesen segítek, de ha nem, akkor inkább segíts ruhát keresni, ha akarsz menni a buliba! - ugrott fel gyorsan az ágyról, hogy addig se lássa a filmet. Hosszas válogatás után egy jó kupac ruhával és jelmezzel bújt ki a szekrényemből. Vissza feküdt mellém az ágyba és nyomott egy puszit az arcomra, vagyis inkább a számra sikerült, mert az én tervem is az volt, hogy adok neki egy cuppanóst.
- Gyere öltözni! - húzott fel az ágyról.
- A barátnőd ott lesz?
- Igen. - mondta.
- Akkor én nem megyek. - engedtem el a kezét és visszadőltem a puha ágynemű közé.
- Miért? - rántott fel újra és ezúttal magához ölelt.
- Mert utál. - sóhajtottam. Olyan jó az illata. Bár sose kéne elengednem. - És akárhányszor találkozunk mindig kurvának néz, aki csak a pénzedért van veled. 5 perc alatt el tudja érni, hogy aktuálisan annak érezzem magam, aminek elhord. - fontam körül a tarkóját a kezemmel, és a nyakába fúrtam a fejem.
- Mondd, hogy csak viccelsz. - tolt el magától.
- Ez nem vicc. Ez komolyan megtörténik minden alkalommal, amikor találkozunk.
- Nem hiszem el! - ráztam meg indulatosan a fejét.
- Jó, mindegy. Sejtettem, hogy ez lesz.  Tudtam, hogy ő fontosabb neked, mint én. Mindegy. Mi úgy is csak barátok vagyunk. - a barát szónál megrándult az arca. Tehát már ennyit sem számítok neki. - Jó szórakozást, majd hívlak. - ami talán meg sem fog történni. Le hasaltam az ágyra, arcom a párnámba fúrtam és vártam, hogy elmenjen. Hogy megpróbálhassam összetört szívemet összerakni. Mert az egy dolog, hogy mindig összetöri, mikor tudom, hogy Amberhöz megy és tudom mit csinálnak. Az egy másik, hogy csak a barátot látja bennem. De azt már nem tudom elviselni, hogy nem nekem hisz, hanem annak a kurvának, aki minden alkalommal, amikor csak lehet, megcsalja. Megtört minden ellenállásom, teret engedtem a könnyeimnek. Elvesztettem az egyetlen embert, aki úgy szeretett, ahogy voltam. Hallottam halk lépteit, gondoltam végre magamra hagy, de tévedtem. Feltérdelt az ágyamra, majd lefeküdt mellém és a mellkasára húzott. Hagyta, hogy jól kisírjam magam, simogatta a hajam, néha csókot nyomott bele. Mikor csillapodott a sírásom, államnál fogva megemelte a fejem és rövid csókot adott a számra. Elhúzódott tőlem, majd szemeimbe nézett várva a reakcióm. Közelebb hajoltam hozzá, tudatva vele, hogy nincs ellenvetésem. Alig pár centi választott el minket egymástól, ajkamon éreztem a leheletét, ami inkább zihálásnak hatott. Összetapasztotta ajkainkat, nyelvével végig simított a számon. Oldalra fordította a fejét és nyelvével erőszakosan a számba furakodott, kezét a hajamba vezette és még közelebb húzott magához. Kezemet a hasára vezettem, végig simítottam rajta, majd feltűrtem a pólóját, hogy érezzem teste melegét. Engedelmesen felemelte a kezét, és kibújt belőle. Megpillantottam kidolgozott mellkasát, és lefagytam, másra nem is tudtam figyelni. Kezeit végig húzta a combomon, mire kirázott a hideg s a szemeibe néztem. Hasára simítottam a kezem, mire az izmai épphogy észrevehetően összehúzódtak. Elhúztam tőle a fejemet, hogy kapjak levegőt, de csillogó szemeit a világ minden kincséért sem engedtem volna. Voltam már férfival, de ez az egy pillanat jobban felizgatott, mint az eddigi két pasim a csúcsformájában. A mellkasán támaszkodva feltoltam magam, mire melleim az az arca elé kerültek. Ajkait megnyalva ült fel és nyúlt utánam. Egy pillanat múlva már csak melltartóban ültem az ölében.
- Gyönyörű vagy. Egyszerűen tökéletes.... - suttogta. 
- Mi lenne ha ezt a szemembe mondanád? - emeltem fel az állát, hogy ne a melleimet bámulja. 
- Mindig is tudtam, hogy több van a pólód alatt, mint egy jó szív. - kacsintott rám. Nem bírtam tovább, megcsókoltam és eldöntöttem, hogy ideje megleckéztetni. A nyakára hajoltam, apró lágy csókokkal haladtam egyre hátrébb egészen a füle mögötti kis érzékeny részig, amit egy halványlila folt tarkított. Halkan sóhajtozott alattam, majd kezét felcsúsztatva a combomon, belemarkolt a fenekembe. 
- Ez így nem lesz jó! - húzódtam el tőle.
- Mi? - nézett rám ijedten, gondolom azt hitte, abba akarom hagyni, de nekem eszemben sem volt. Ha őt nem érdekli, hogy barátnője van,én nem fogom zavartatni magam miatta.
- Az a lila folt a nyakadon. - csattant élesen a hangom. - Ki csinálta oda? - markoltam bele a hajába és hátra feszítettem a fejét.
- Mit tudom én! Talán Amber...?
- Nos úgy látom, megérdemled a büntetést!
- Mégis miért? - döbbenten bámult rám, mire csak megforgattam a szemeimet és magyarázatba kezdtem.
- Mert nem tudod, hogy kihez tartozol! Úgy látom szükséged van egy kis emlékeztetőre! - a nyakára tapadtam, újra bejártam a már megismert utat. Lágy nyalintásokkal, apró csókokkal halmoztam el fedetlen bőrét. Egyre erősebben markoltam a haját, és annál fogva húztam ajkaimhoz. Mikor elértem a célomhoz, a füle mögötti érzékeny kis pontig., amire rátapadtam mint piranha az elkapott bokához. Szívtam, haraptam, nyaltam, kínoztam a bőrét, s egy jól eső nyögés után a hajamba markolva tartotta a fejemet a bőrén.
- Ez az! Csináld csak! Még, erősebben! - nyögdécselt alattam, pedig még alig értem hozzá, csak a nyakát harapdáltam. Kimondott szavaira még erősebben haraptam, nyelvemen éreztem a vér fémes ízét. El akartam húzni tőle a fejemet, de nem engedte, ezért csak pár centit arrébb mozdítottam a szám és folytattam a küldetésem.
- Ez az! Igen! Imádom, amikor kisajátítasz! - megfogtam a kezét, elhúztam a hajamtól, elengedtem az övét, és megszemléltem a művemet. Egy tenyérnyi lilásvörös folt borította a nyakát, néhány helyen szivárgott belőle a vér.
- Sajnálom. - mondtam neki bűnbánó arccal, mire a nyakához nyúlt és felszisszent. A tükörhöz fordult, hogy lássa, mit műveltem vele.
- Észre sem vettem, hogy ekkora foltban haraptál. Teljesen elvetted az eszem, te kis boszorkány. - hintett csókot ajkaimra. Belemarkolt a hajamba, mire hozzá tapadtam, amennyire csak lehetséges volt. Ajkaival végigkísérte a nyakam vonalát, amit sóhajtozva élveztem és az övéhez nyúltam, hogy minél előbb megszabadíthassam a nadrágjától. Kicsatoltam, majd kigomboltam a nadrágját, a cipzárlehúzása után türelmetlenül nyúltam bele, markoltam meg és élveztem ki hatalmas nyögését.
- Meddig akarsz még játszadozni velem?
- Nem tudom. Ilyenkor sosem gondolkodom előre, csak teszem ami jólesik - nyaltam végig a nyakán, bőre teljesen libabőrös lett és megborzongott.
- Nos, ha úgy sincsenek terveid, akkor had segítsek egy kicsit - nyúlt a hátam mögé és vette le rólam a melltartót. Kezei rögtön a farmerom övéhez és gombjához csúsztak, precíz, gyors mozdulatokkal hárították el az útból, ujjaival fehérneműn keresztül kezdett cirógatni. Elhúzta tőlem a kezeit, majd finoman maga mellé lökött és lehúzta rólam a nadrágot bugyival együtt. Leszórta őket az ágy mellé, majd felállva a saját ruháitól is megszabadult. Mielőtt ledobta volna a nadrágját, a tárcsájából előhúzott egy óvszeres tasakot. A szájához emelte, ami meglehetősen szexi volt, mégis rászóltam.
- Nem vagy kutya, köpd ki.
- Miért? - kérdezte miközben elvette a szájától a sértetlen csomagolást.
- Mert megsérülhet az óvszer, mikor így bontod ki. Még össze sem jöttünk rendesen és még korai lenne egy kisbaba.
- Jó leszek, jó leszek. - kibontotta immár rendesen, kis levegőt hagyva az elején felhúzta férfiasságára, majd szétnyitott combjaim közé feküdt és kis döfésekkel izgatni kezdett.
- Nem az előbb szóltál rám, mert játszottam, akkor miért szórakozol?!
- Türelem kicsim. Nem akarom, hogy fájjon.
- Már így is fáj, úgy kívánlak. Gyere. Kérlek tegyük be, már nem bírom.
- Jól van. - nekifeszült a nagyajkaknak, majd lassan egyre beljebb hatolt hatalmas szerszámával. Teljesen kitöltött, egy picit feszített is, de ez volt a legizgalmasabb fájdalom, amit valaha átéltem. Végig a szemembe nézett, amiben nem láttam mást, csak szerelmet és teljes odaadást a vágyaim iránt. Kezeim újrafogást találtak a hajában, amitől a szerszáma megrándult bennem és egy hatalmasat döfött előre, amitől feljebb csúsztam az ágyon. Testen belül és testen kívül is épp eléggé izgattuk egymást ahhoz, hogy az első szeretkezésünkből egy szenvedélytől tomboló mocskos minden vágyat kielégíteni próbáló aktus legyen. Örökké tudtam volna élvezni a súlyát magamon, érezni az erejét, amivel megtámasztja magát és a feszítést minden döfése után, ahogy a férfiassága utat tört az ajkak közt. Egyre jobban fogyott a tüdőmből a levegő, egyre forróbbnak éreztem magam, egyre közelebb a beteljesedéshez. Hangosabb nyögések szöktek ki a számból, testem finoman megremegett, majd a csúcson összerándultak hüvelyem izmai a fürge pénisz körül, mintha meg akarnák fejni. Akaratlanul is egyszerre értünk a csúcsra. Harry pár levezető lökés után nemes egyszerűséggel rám feküdt, majd ahogy egyre jobban visszatért a felhők közül kicsúszott belőlem, az óvszerre csomót kötve dobta a földre, újra mellém feküdt és szerelmesen ölelve magához megcsókolt.
Egymás karjaiban feküdve pihentük ki magunkat, amikor megszólalt Harry telefonján Halloween zenéje, amitől mindketten megugrottunk, majd elnevettük magunkat. Nagyot sóhajtva fordult érte és vette fel, de mielőtt megszólalhatott volna Amber üvöltözni kezdett.
- Elárulnád nekem mégis hol vagy? Már több, mint egy órája itt kellene lenned! Ha nem érsz ide 10 percen belül, esküszöm kinyírlak.-
- Na azt szeretném én látni. De legyen. 10 perc. - kinyomta a telefont, ledobta az ágyra, majd kimászott mellőlem.- Mennyi idő alatt tudsz elkészülni?
- Adj 5 percet.
- Legyen. De a dugj-meg-tűsarkúdat vedd fel és legyél olyan dögös, hogy le se tudjam venni rólad a kezem.
- Ezzel eddig sem volt problémád - nevettem rá. 10 perc múlva indulásra készen szálltunk be a kocsijába, majd újabb 10 perc elteltével a klub előtt szálltunk ki belőle. Kézen fogva sétáltunk be, amin mindenki teljesen elképedt. Amber elindult felénk, gondolom jelenetet akart rendezni, mikor Harry maga felé fordított egyik kezét a derekamra téve húzott magához, majd a másikkal elengedte a kezemet, tenyerét az arcomra simította és megcsókolt. Azt hiszem nem sokszor voltam olyan boldog, mint abban a pillanatban.

2017. július 20.

"Köszönöm, hogy vagy nekem!" +18

 Bódi Zsanett, Győrfi Szófia ez a tiétek, élvezzétek!
Töltsétek ki a kvízt minél többet. Az alábbi linken megtaláljátok: Kvíz
Puszi
Gwen.xx



Érezted már úgy, hogy akkor esel a legnagyobbat, mikor sebezhetetlennek hiszed magad? Tanúsíthatom, hogy így van. De azt mondják, minden rossz után jön valami jó, tehát ahhoz, hogy fent legyél, néha le is kell esned. Én mostanában mégis azt érzem, hogy a lentről esek még lejjebb. Vajon lehetséges ez? Hát nagyon úgy néz ki. Egyszerűen nem tudom, eddig hogyan éltem túl. A családom sem viszonyul hozzám valami nagy szeretettel, inkább, mintha csak lennék, de nem kötődnék hozzájuk. A legjobb barátaim sorban hagynak egyedül, mintha soha semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Az egyetlen, aki mindig mellettem áll, noha nem látom olyan gyakran, mint szeretném és soros napirendje ellenére mindig talál időt arra, hogy beszéljen velem, az Harry, aki már 3 éve tölti be a legjobb barátom szerepét, de eddig még nem okozott csalódást. Mindig tudja mire van szükségem. Ha el vagyok kenődve megnevettet, ha sírni akarok, felidegesít, hogy nem legyek szomorú és kinevet, amikor elküldöm a fenébe, ha igazán mérges vagyok rá. Ha figyelmen kívül akarom hagyni, átvált óvódásba és húzgálja a hajam, vagy rugdos az asztal alatt, mindezt olyan természetességgel, mintha nem 22 éves, hanem 6 lenne.
Van, hogy csak ülünk egymás mellett, majd addig-addig fészkelődik, míg elfekszik, fejét az ölembe hajtja és fészkelődik, míg el nem kezdek játszani a hajával. Vagy amikor az ölébe ültet és csak ölel amíg mindketten meg nem nyugszunk. Vannak, akik furcsán néznek ránk emiatt, de a közvetlen környezetünk már megszokta, hogy teljesen úgy viselkedünk, mint akik járnak. Pedig legnagyobb bánatomra csak barátok vagyunk. Nem mintha ezzel bármi probléma lenne, de én azt szeretném ha több lenne köztünk, mint ami van.
A mai nap után semmi jóra nem számítottam, a barátaim megint elárultak, a főnököm lecseszett valami miatt, ami nem az én hibám és az egész cég rólam beszél, hála a rossz indulatú pletykáknak, amiket a csoporttársaim terjesztettek el rólam. Nem bírom tovább gondoltam könnyeket hullajtva a tiszta ágyneműre. Kell valami, ami elfeledteti velem a mai napot. Kimentem a konyhába, a hűtőből kivettem a szülinapomon felbontott üveg vodkát, töltöttem egy pohárba, majd elővettem a narancslét is. Feltöltöttem vele a vodkámat, majd mindent az asztalon hagyva elindultam az erkélyre, miután zsebre tettem a cigimet. Odakint leültem a kanapéra, poharamat az asztalra tettem, meggyújtottam a cigimet és élveztem, ahogy a nikotinos füst szennyezi a tüdőmet és a levegőt. Semmit nem akartam már tenni, csak feladni a küzdelmet, amit életnek hívnak és eltűnni a semmibe. Az élet, úgyis csak annyit ér, amennyit dolgozunk érte. Fájdalmas merengésemet a Skillet Hero című száma szakította félbe, Harry most is, mint mindig pontosan akkor hív, amikor nagy szükségem van rá. Nem akartam ilyen zaklatottan beszélni vele, de a dalszöveg arra késztetett, hogy mégis megtegyem.
,,Szükségem van egy hősre, hogy megmentse az életem,
Egy hős meg fog menteni engem (éppen időben)."
Nem reménykedtem semmiben, mégis tudtam, hogy ő az én hősöm, aki eljön értem.Mire beértem már elhallgatott a zene és hirtelen azt sem tudtam, merre keressem a készüléket. Pár perc keresgélés után megtaláltam tévé előtt. A nem fogadott hívás mellett egy sms is szerepelt. ,,5 perc múlva nálad vagyok Csillagom! Harry.xx" Egyszerűen imádtam, mikor becézett és persze csak tőle viseltem el, másnak leordítottam a fejét, mikor megpróbálta. De Harry, vele minden más. Tőle minden jobb lesz. Tudtam 5 perc arra sem elég, hogy megkeressem az alapozómat, nem hogy még használjam is, így visszamentem az erkélyre és meggyújtottam a második szálat. Idő közben kiürült a poharam is, de nem vettem a fáradtságot, hogy bemenjek új adagot keverni. Hamarosan meg is hallottam a kulcs csörgését a folyosón, majd lerúgta a csizmáját a lábáról és egyenesen az erkély felé vette az irányt.
- Megjöttem Éde...sem - kissé meglepődhetett a kinézetemen, de nem szólt semmit csak leült és az ölébe húzott. - Na mi történt?
- Hmm.... hát megfenyegetett egy csaj a melóhelyen neten keresztül, zaklatott telefonon, és Jenette adta meg neki a számomat, miután egész héten én pátyolgattam és aztán letagadta mikor rákérdeztem.
- Jézusom. - elkezdett játszani a hajammal, ami most is, mint mindig nyugtatólag hatott rám.
- A lénye, hogy mindig engem akarnak hülyének nézni, csak sose jön nekik össze. Annyira meg nem érdekel, hogy az a kis csaj, mit akar mondani, nem fogom vissza hívni.
- Igazad van.
- Csak érted az idegesít fel, hogy egész héten én pátyolgattam Jenette-et, aztán csinál egy ilyet, meg amikor nem vagyok ott rólam pletykálnak Crissy-vel.
- Annak is hallottam hírét.
- Nagyon jó. Akkor az egész cég rólam beszél, vagy mi? - az addigra felszáradt könnyeim újra csorogni kezdtek az arcomon.
- Neem.... Csak hallottam, hogy ók beszéltek rólad.Mondták a cégnél.
- Jó - sóhajtottam egy nagyot. - Nem mondhatom, hogy elegem van és egyszerűen befejezni mindent?
- Nem
- DE úgy érzem, hogy már egyszerűen csak fel kéne adnom
- Nem lehet
- Miért?
- Ilyen opció nincs.
- Miért nem tudok egyszerűen csak elmenni ezek mellett sírás nélkül, mint régen?
- Mert mindenki változik
- Ez baj.
- Nem. Nem az miért gondolod ezt?
- Mert én most úgy érzem, hogy nem túl jó dolog a változás. De biztosan van jobb dolgod is, mint azt hallgatni, hogy nyavalygok.
- Nincs.
- Ez az egyik oka, hogy szeretlek... Ha lenne is, akkor is azt mondanád, hogy ráér.
- Nyugi Nyuszi, amikor kell én mindig ráérek.
- Köszönöm, hogy vagy nekem - fordultam felé és egy puszit nyomtam az arcára. - Majd igyekszem meghálálni
- A részeg estémmel, még mindig sokkal jövök neked
- Ugyan. Egész vicces volt. - nevettem el magam
- Örülök, hogy ilyen jól szórakozol rajtam. - Felállított az öléből, majd lovagló ülésben újra magára ültetett. Mélyen a szemembe nézett, majd ajkait az enyémekre nyomta. Nem volt erőszakos, ahogy hallottam róla, hanem egészen gyengéden csókolt, amin meg is lepődtem, de nem ellenkeztem, hisz csaknem 3 éve vártam erre a pillanatra. - De itt az ideje, hogy végre velem szórakozz és ne rajtam.
- Miért mondod ezt? Múltkor is együtt voltunk bulizni.
- Na ja és nézhettem, hogy azok a pasik nem kopnak le rólad.
- Ennyire zavar?
- Igen, mert azt akarom, hogy csak velem legyél!
- Eddig miért nem mondtad?
- Persze, hogy okot adjak arra, hogy kinevess. - fordította el tőlem a fejét, amit nem hagytam arcára téve a kezem visszafordítottam.
- Volt már olyan, hogy kinevettelek azért, aki vagy?
- Nem.
- Hát akkor mitől félsz?
- Attól, ha bevallom az érzéseimet, már semmi nem lesz ugyanaz,mint régen.
- Tényleg nem lesz semmi ugyanaz, de pont ez benne a lényeg, hogy valami több lesz.
- De én nem akarlak elveszíteni. Nélküled nem vagyok képes semmire sem.
- Nem fogsz elveszíteni. Ugyanis elárulok neked egy titkot.
- Mit?
- Én is szerelmes vagyok beléd.
- Tessék?!
- Azóta szeretlek, mióta először fészkelődtél a suli szünetben addig, amíg az ölembe nem feküdtél és kérted, hogy játsszak a hajaddal.
- Azóta? De hát az...
- Igen, annak már 3 éve.
- Miért nem mondtad?
- Pont ugyanazért nem, amiért te sem szóltál semmit. - nyomtam csókot a szájára.
- Akkor mostantól nem teszünk többé ilyet. Sok kellemetlenségtől megkímélhettük volna magunkat, ha leülünk és mindent megbeszélünk. Ígérd meg, hogy többé nem lesz ilyen.
- Csak ha te is megígéred.
- Megígérem.
- Én is ígérem. - lágyan csókolt, mintha ez az első csókunk lett volna, a combomra fonta hatalmas kezeit, majd hirtelen felállt velem, mire ijedtemben erősen a nyakába kapaszkodtam, amin nevetni kezdett. A karjára vágtam egyet, amitől kissé túljátszva felnyögött, mire leugrottam az öléből és a szobámba menve bevágtam magam mögött az ajtót, így ő kint maradt. Szegénykém elfelejtette, hogy gombkilincses az ajtó, így ha én nem akarom, nem jön be. Nekiment az ajtónak, amin most én kezdtem nevetni. Tudtam, hogy le fog ülni az ajtó elé, így van pár percem, kinyitni az ajtót, mire észreveszi és bejön rajta. Óvatosan résnyire nyitottam az ajtót, majd hasra feküdtem az ágyon, kezeimet a fejem alá rakva, mint aki sír valamiért. Nem sokkal később hallottam is nyílni az ajtót, majd pár pillanat múlva éreztem besüppedni magam mellett az ágyat.
- Na, Cicám ne haragudj. Csak vicceltem. - apró csókokat kezdett hinteni a vállamra és haladt egyre inkább a nyakam felé. Picit jobban oldalra fordítottam a fejem, hogy jobb hozzáférést biztosítsak neki, mosolyát éreztem a bőrömön, mire felemeltem a fejem. Nem kellett ránézzek, állam alá nyúlt, maga felé fordította a fejemet s újabb csókot kezdeményezett. Felült, így nekem is fel kellett ülnöm, ha azt akartam, hogy még csókoljon. Amint ülő helyzetbe kerültem a számra tapadt, majd kezeivel az ingem gombjait kezdte ostromolni. Nyelvével körbe rajzolta a szám vonalát és mire észbe kaptam már melltartóban ücsörögtem előtte. - Ez a pillanat sokkal jobb, mint képzeltem.
- Mernél mást mondani - nevettem rá. Innentől kezdve nem nagyon volt helye beszédnek, gyorsan megszabadítottuk egymást a ruháktól, majd együttes erővel felhúztunk egy óvszert a biztonság kedvéért, majd Harry hanyatt feküdt és a csípőjére ültetett. Lágyan ringatóztam az ölében egyre szítva fel benne a vágyat.  Zöld szemei egészen sötétnek, majdnem feketének hatottak, arcán az élvezet nyoma.
- Nyuszi. Már attól feláll, hacsak rád nézek. Szóval ne most húzzuk az időt. - ült fel újra és csókolt bele a tenyerembe, amivel a férfiasságát kulcsoltam át. - Siess. Ha most nem ülsz bele, akkor megőrülök. Kérlek. - Beigazítottam magam, majd lassan csúsztam le a farkén egészen addig, amíg a fenekem a combjaihoz ért. - Talán így nem gerjedek be mindig a közeledben. - kezeivel a derekamba markolt, és még jobban magára húzott belém préselve az utolsó millimétereket is hatalmas farkából. - Ez hülyeség, ettől csak még rosszabb lesz minden. - nyögött egyet, majd ismét hátra hanyatlott az ágyon. Annyira felemelkedtem, hogy majdnem teljesen kicsúszott belőlem, majd újra tövig felnyársaltam magam. Újabb nyögés hagyta el mindkettőnk száját, ujjai fájdalmasan a húsomba mélyedtek, mire minden izmom fájdalmasan rándult össze.
- Ha akarod, abba hagyhatom - incselkedtem vele, miközben megnyaltam a mellbimbóját.
- Ne szemtelenkedj kislány - csapott a fenekemre, mire válaszul a hüvelyem fala rászorlut a férfiasságára.
- Kislány? Idősebb vagyok nálad.
- De nekem több a tapasztalatom - kezdett el alulról döfködni.
- Nem én tehetek arról, hogy előttem olyan életed volt, mint egy hímringyónak.
- Naaaaaa.... nem is voltam hímringyó. Kikérem magamnak.
- Bocsáss meg nekem Szívem. Igazad van. Nem voltál az, de az ágyad több akciót látott, mint egy kupon katalógus.
- Nem az én ágyam, hanem ami a vendégszobában van.
- Fúj. Többet nem alszok ott.
- Nyuszi. Mindig is az én ágyamban aludtál - minden egyes szavát egy döfés követte.
- Most már pláne ott fogok.
- Ebben biztos lehet az a csinos feneked is. - lökött felfelé egy nagyot, amitől apró sikoly szaladt ki ajkaim közül. Egyre gyorsabban lökte fel csípőjét, ami egyre hangosabb nyögéseket eredményezett mindkettőnk részéről. - Gyerünk, izgasd a melleidet, mutasd meg nekem, hogyan kényezteted magad. Szavaitól valami még jobban felpörgött bennem, szótlanul markoltam meg a puha halmokat, csipkedtem, húzogattam a bimbókat, miközben Harry fokozta a tempót, néha-néha megcsúszva a ritmusban. Újra megemelte a tenyerét és a fenekemre csapott, amitől összerándult az egész testem s a következő lökésénél a nevét nyögve léptem át a gyönyör kapuját.
Túl sok lehetett neki a látvány, ugyanis pár lökéssel később rekedt hangon a nevemet morogva ment el ő is. Kifulladva dőltem a mellkasára várva, hogy lelassuljon a szívverésem és azon kívül halljak mást is. Harry eközben végig simogatta a hajamat, az ujjai köré tekerte és játszott vele. Mikor újra rendesen kaptam levegőt, lemásztam róla és mellé feküdtem. - Mit szólnál hozzá, ha rendelnénk egy pizzát és megnéznénk egy filmet? - mászott ki az ágyból, hogy eltüntesse a gumit, majd felkapta a nadrágját, a pólóját pedig oda dobta nekem. Tudja, hogy imádom az ő cuccait hordani.
- Jó, de én választok filmet.
- Legyen.
- A választásom pedig.... A Red.
- Benne vagyok. - felvettem a pólóját s mikor elindult a konyha felé, a kezénél fogva húztam vissza,
- Köszönöm, hogy vagy nekem - bújtam hozzá.
- Én is szeretlek Nyuszi. - állam alá nyúlva emelte meg a fejemet és csókolt meg.

2017. július 13.

Nyereményjáték

Sziasztok. Meghoztam a játékot :D
Remélem sokan kitöltitek.
A nyeremény pedig..... *dobpergés* dedikált könyvjelző lesz!
A beküldök számától függően 2-3 embert fogok kisorsolni.
Kvíz
A beküldési határidő Augusztus 16. Osszátok minél több helyen!
Hamarosan jövök, addig is
Puszi
Gwen.xx

2017. július 1.

Játékország vár még, éjjel nappal játék

Sziasztok Drágáim. Tudom, régen nem jártam erre és azt is, hogy az iskola nem kifogás Most is a Gundeles nyári gyakorlatom ebéd szünetéből írok nektek.
Most viszont arra gondoltam, hogy játszhatnánk valamit. Még pedig egy tesztet fogtok kapni, de nem is akármilyet, 10-20 kérdést kaptok a bloggal és a bandával kapcsolatban, a válaszokat nekem kell elküldenetek a gwendolyn.tussaud@gmail.com-ra. 2-3 embert fogok kisorsolni annak alapján eldöntve, hogy hány válasz érkezik be.
És, hogy miért játszunk? Nem nagy dolog, de szerintem van aki örülni fog neki.
Ha összejön 10-15 komment a poszt alá, kirakom a kérdéseket is és indulhat a játék. És akkor fény derül az ajándékra is.
Őszintén remélem, hogy sokan fogtok velem játszani :)
Hamarosan találkozunk
Vagy így vagy úgy
Puszi
Gwen.xx
Ui.: Azt meg elfelejtettem, hogy facebook-on akár közös chat csopit is csinálhatunk, ahol ha nem is 0-24-ben de elég sűrűn kérdezhettek majdnem bármiről és válaszolok is.