Kedves Kimberly! Végre elkészült a történeted, remélem tetszik. Teljen jól a szünet.
Puszi Gwen.xx
- Na, kérlek, csak egy kicsit.... - nézett rám könyörgő szemekkel a pasim.
- Nem Zayn! Nem!
- Naaaa..., kérleeeek.
- Észrevetted, hogy 23 gyerek van körülöttünk, akikre nekünk kell figyelni az árvaház "táboroztatassuk a gyerekeket" program ideje alatt?
- De még kicsik, semmit sem vesznek észre belőle. Légyszi...
- Te nem vagy normális... - nevettem a szemébe. De tudtam, hogy nem bántódott meg, mert tudja, hogy így szeretem.
- Légyszi, tedd meg a kedvemért.
- Na jó, de érd el, hogy ne figyeljenek. - kacsintottam rá.
- Azt meg, hogy?
- Küld át az ebédlőbe inni és nasizni őket. Addig úgy is a tanárnők felügyelete alatt vannak, akik egész nap ott ülnek bent.
- Igenis kapitány. - szalutált és átkísérte őket az ebédlőbe.
- Okostojás. - nevettem el magam az ügyetlen próbálkozásán, hogy átterelje a kis csöppségeket a menzára, így besegítettem neki. - Ha nem mentek gyorsan tízóraizni, akkor Zayn holnap nem fog jönni. - görbítettem le a számat. Így szinte az összes kislány átszalad, aki bálványozta az én gyönyörű pasimat. A kis lámpa kigyulladhatott a fejében, mert hasonlóan küldte át a kis srácokat.
- Gyerünk skacok! Vagy azt akarjátok, hogy a csodaszép T/N holnap ne jöjjön, ne játsszon veletek és ne nézzetek mesét? - erre minden gyerek szedte a lábát, ahogy csak tudta. Kivéve egy kislányt, aki sosem játszott a többiekkel, hanem egyedül ült a sarokban és lógatta az orrát. Ebben a pillanatban is sűrűn törölgette hulló könnyeit.
- Mi a baj Melissa? Miért sírsz?
- Nem akarom, hogy holnap ne legyetek itt! - vetette az ölembe magát, két kis karjával kapaszkodott kettőnkbe, hogy ne hagyjuk ott. - Nem akarlak titeket is elveszíteni....nem akarom.....nem! Nem lehet! - kezdett zokogni egyre jobban. Lecsúsztam a földre Zaynnel és a pici lánnyal együtt, aki folyamatosan zokogott és szipogott.
- Ne aggódj Kicsim. Nem fogsz elveszíteni minket! Soha! Megígérem neked. - öleltem magamhoz.
- Melissa, ne sírj. Kitalálunk valamit! Ígérem! - puszilt Zayn a hajába.
- Gyere kincsem, most kimegyünk ebédelni. Van egy kis dolgom, - kacsintottam Zaynre. - de, addig anyukám Helga néni majd vigyáz rád, rendben Prücsök?
- Okés. - apró mosoly kúszott az arcára, majd átszaladt ő is az ebédlőbe. Zayn a kezemnél fogva húzott maga után az irodák melletti kis raktárba, amit már az itt töltött hetek alatt kicsit átalakítottunk a saját ízlésünkre. Nem egy luxushotel nászutas lakosztályát kell ide képzelni, hanem csak egy egyszerű kis zugot asztallal és két székkel, hogy bármikor félre tudjunk vonulni, ha ránk jön az öt perc. Ahogy most is megtörtént. Berántott az ajtón, száját az enyémre tapasztotta és kezeit a derekam köré fonta. Megemelt, majd feltett a fal melletti kis asztalra. Csókunkat nem szakította meg, vakon kezdte el kigombolni az ujjatlan ingemet. Feltűrte a szoknyát a combomon, hatalmas kezeivel körbefonta a lábaimat, felhúzta a csípőjére, és teljesen hozzám simult. Kezeimmel belekapaszkodtam a pólója aljába, majd felrántottam, karjait felemelte, hogy nekem segítsen, majd miután áthúztuk a fején, újra ajkaimra tapadt.
- Sietni kéne, nincs túl sok időnk. - nyögtem ki, amint kaptam levegőt. Felültem az asztalon, kicsatoltam a nadrágját, majd a boxerral együtt lehúztam róla. Lemásztam az asztal tetejéről, elé térdeltem, megnyaltam a makkját, majd nyelvemmel körberajzoltam az eres-vérbően duzzadó hatalmas hímtagot, a hajamba túrva irányítja a tempót, majd csak tartja a fejem és eszelős, kielégülni akaró mozdulatokkal dugni kezdi a számat. Őrjítő nyögéseit és apró morgásait nem tudja visszatartani, egyre jobban feszülnek az izmok a lábaiban, egyre közelebb ér a csúcshoz, és bár próbálja visszatartani a beteljesülést, tudom, hogy nem fogja bírni. Így is lett, ám mielőtt elment volna, kihúzta a számból méretes farkát, szinte felrántott magához, újra felrakott az asztalra, majd magamra hagyott addig, amíg a nadrágjából előkotort egy óvszert.
- Kérdezzem, miért van megint a zsebedben? - nevettem el magam.
- Nagyon jól tudod,hogy miért. - kacsintott rám, majd felgörgette magára a gumit, és a lábaim közé lépett. Eléggé siettünk, úgyhogy csak eltávolítottuk az akadályokat az útból. Félrehúzta a bugyimat, és már belém is hatolt. Eleinte egész lassan mozgott, hogy hozzászokhassak a méretéhez, majd amikor a könyökömre támaszkodtam, és magamhoz húzva megcsókoltam, gyorsított a tempón. Csókunk után sem szakadt el a bőrömtől, hanem végigsimította ajkaival a nyakam ívét, és így haladt egyre lejjebb a melltartóba bújtatott melleimig. Lehúzta a melltartó kosarát, ezzel is feljebb tolva a melleimet, majd ajkait összezárta az egyik ágaskodó kis bimbón, a másikat ujjaival gyötörte, mire hangos sóhajok és nyögések távoznak ajkaim közül.
- Ha nem akarod, hogy lebukjunk, akkor vissza kell fognod magad, bármennyire is szeretem hallani a hangod szex közben.
- Nem is tudom, ki miatt kötöttünk ki megint itt. - pöcköltem meg az orrát nevetve. Folyamatosan gyorsít a tempón, közben csókokat váltunk újra, de olyan szinten nyögdécselünk, hogy abba kell hagynunk a csókolózást. Lépteket hallottunk, mire minden mozdulatunkat abbahagytuk, pedig bezártuk magunk mögött az ajtót.
- Shhh... - maradj csöndben. Megszűnt a cipő kopogás, az adrenalin szintünk is visszacsökkent, Hirtelen a vágyunk is újraéledt, egymás szája után kaptunk, minden mozdulatunkon érződött az egymás iránti vágy, mozdulataink kapkodóak lettek, csípője mozgása is egyre gyorsabb, mélyebb. Egymás szájába lihegünk, egyszerre érünk a csúcsra. Összetámasztjuk a homlokunkat és hangosan lihegünk. Amint kicsit megnyugszunk, megigazítjuk a ruháinkat és kimegyünk a raktárból. Az ajtó előtt apró csókot váltunk, majd elkezdünk gondolkodni a kislánynak tettígéretünkön. Hirtelen mintha villanykörte kapcsolódna fel a fejünk fölött, úgy csap meg a megoldás minket.
- Te is arra gondolsz amire én? - nézünk egymásra. Bólintunk, és mosolyogva szaladunk anya irodája felé, hogy kitöltsük az adoptálási papírokat, ezzel is biztosítva Melissának, hogy soha sem hagyjuk magára.
