Szép napot mindenkinek!

Ma akartam hozni nektek egy részt, ami már csak egy kis finomításra és javításra szorul, ehelyett éppen a Merényiben malmozok és várom mikor kerülök sorra ahová egy tesi órai baleset miatt agyrázkodás gyanujával hoztak be a szüleim. Amíg várok megpróbálom befejezni a részt.
Remélem nektek jobb napotok volt, mint nekem.
Hamarosan jövök
Addig is
Puszi
Gwen.xx

Szeretlek kicsim!

Újra itt vagyok Pipikéim! Kedves Jenny, ezt a történetet az unokatestvéred Lorette T. kérte neked, szóval boldog szülinapot!

Hamarosan újra jövök

Addig is 

Puszi

Gwen.xx

- Ne sírj kicsim. Nem számít mit mondanak mások. Szeretlek és veled akarok lenni. - hajolt le hozzám és csókolt meg. Ajkaink összeértek, kinyitottam a számat, mire nyelvével befurakodott és körbetapogatta a számat. Kezeivel kettőnk közé nyúlt és áthúzta a fejemen a pólómat.
- Én is szeretlek Louis. - nem láttam, de a nyakamon éreztem mosolyát, majd apró puszikat hintett a nyakamra. Egyre hátrébb haladt és amint elért a füle mögötti érzékenyebb részhez, rátapadt és szívni kezdte. Kezeimmel a hajába túrtam és még jobban magamhoz húztam. Halkan sóhajtoztam, nyögdécseltem a kezei között, ajkaival vonalat húzott a vállamon, majd elidőztek a kulcscsontomon. Felhúztam magamhoz, újra megcsókoltam, kezeimmel végig simítottam a hátán, megkerestem a pólója alját, áthúztam a fején és elhajítottam. Lassan végig fektetett az ágyon, automatikusan csúsztam följebb, ő pedig engedelmesen jött utánam. A hátam mögé nyúlva csatolta ki a melltartómat, a pántokat a fogával húzta le és az ágy mellé ejtette. Kis figyelmet szentelt a melleimnek, amitől egyre hangosabb sóhajtások, már már nyögések csúsztak ki a számon. Hirtelen felemelkedett rólam, a sarkaira ült és csak bámult rám. Mindketten erősen lihegtünk, de tekintetünk végig egymásba fúródott. Nem csináltunk semmit, csak néztük egymást, majd egyszerre mozdultunk és mindketten gyorsan a saját nadrágunkhoz kaptuk a kezünk. Kicsatoltuk az öveket, szétpattintottuk a gombot és lehúztuk a cipzárt. Én is felültem és amilyen gyorsan csak tudtunk, megszabadultunk a felesleges ruháktól. Fél perc múltán ismét a hátamon találtam magam, Louis a fejem két oldalán támaszkodott. Behajlította a karjait, mintha fekvőtámaszt akarna lenyomni és megcsókolt. Csípőjével teljesen az ágyhoz szorított, jobb kezével végig simította a testemet, majd meg sem állt a puncimig. Lágyan cirógatni kezdett, majd óvatosan belém dugta egy ujját, amitől ismételten egy nyögést produkáltam.
- Imádom, hogy mindig ilyen nedves vagy nekem kicsim. - mondta csodálattal a hangjában. Meg sem tudtam szólalni, mert pár mozdulattal később mellézárt még egyet és hamarosan megkaptam a harmadik ujját is, ami kicsit feszített, de nem volt vészes. Egyre gyorsuló ütemben kezdett ujjazni, de hirtelen minden mozdulattal leállt és elhúzódott tőlem. Elővett a fiókból egy óvszert, felgörgette magának és újra a lábaim közé feküdt.
- Biztos, hogy akarod? Még megállhatunk, ha mégsem.
- Teljesen biztos vagyok benne. Kérlek. Összekulcsolja a kezeinket, majd belém hatol. Percekig nem mozdul, hagy időt arra, hogy hozzá igazodjak. Gyengéd tempóban kezdd el lökni, de lökései mélyek voltak, így minden mozdulattal eltalálta a g-pontomat. Megemeltem a csípőmet, hogy lökései elé menjek és fokozzuk a tempót, de csak mosolyogva leszorított az ágyra és tartotta a tempót.
- Kicsim, nem sietünk, így is ugyanoda jutunk. - kacsintott rám mire elnevettem magam. Ugyanilyen lassan tolta belém a farkát, de egyre erősebben, amitől egyre nagyobbnak éreztem a csomót a gyomromban. Egyre jobban feszített, de ő is egyre közelebb került az orgazmushoz, mert néha- néha megcsúszott a ritmusban és ilyenkor az ajkába harapott. Egy nagyobb lökése után úgy áradt szét bennem a megkönnyebbülés, ahogy kipukkad egy vízzel teli lufi. Szinte eszméletemet vesztettem ettől az érzéstől, de azt még hallottam, ahogy a nevemet nyögve csatlakozott hozzám.
- Még sosem volt ilyen jó. - szuszogtam hangosan, mintha most jöttem volna ki edzésről. Mire újra magamhoz tértem, már mellettem feküdt, gyorsan megcsókolt, majd szemeit lehunyva húzott a mellkasára és halkan szuszogni kezdett. Szemeimet lehunyva én is csatlakoztam hozzá. Hirtelen ébredtem fel, nem tudom mire, de a szerelmem karjai közt feküdtem, így behunytam a szemem és újra álmodni kezdtem.

The best summer of my life +18

Ezt a sztorit nagyban befolyásolta ez a dal: Gives you hell (GLEE). Meghallgatni ér :)
Kedves Adri (Kicsicsoda) és Cs. Niki remélem tetszik a történet, amit nektek hoztam.
Ha tetszett, kommenteljetek, vagy jelezzetek vissza valahogy. Köszi :D
Akinek saját története van, amit megosztana másokkal, de eddig nem merte most megteheti, csak küldje el a gwendolyn.tussaud@gmail.com-ra
Hamarosan újra jövök
Addig is
Puszi
Gwen.xx

Életem legszebb nyara volt, amikor elsős egyetemistaként, először mentem el fesztiválozni a családom nélkül a haverokkal. Képzelj el egy full-os szállodát, de ne azt, ahová csak az öregek járnak, hanem az idilli családi nyaralót. És most mellette egy hatalmas rockfesztivált. És most képzeld el, hogy egy csapat tizen-huszon éves a rockfesztiválok alatt ott tanyázik. Hát igen. Már a megérkezésünk hatalmas botrányt jelentett pedig legalább 10 km van a két terület között. Sajnos a strand egy része van a köztes területen és minden nap problémáznak, hogy hogy nézünk ki, meg mit keresünk itt ilyen fiatalon. De mi nem törődtünk vele. Főleg én nem. Mert megláttam azt a személyt, aki még anno összetörte a szívemet.

És, akit azóta nem is láttam, de nem is akartam. Hisz csak egy cetli semmi más nem maradt utána az éjjeli szekrényemen. Másnap olyat is hallottam, hogy én voltam az a rublika, aki által megnyerte a "kidöntmegtöbbcsajafélévalatt" versenyt. Csak gratulálni tudtam neki. De már én sem voltam az a naiv kislány, akivel ő ágyba bújt. Ó, nem. Nagyon is sokat változtam. De mindegy is. Nem kell foglalkozni vele, amilyen részeg volt, azon se csodálkoznék, ha arra se emlékezne, hogy velem feküdt le. 

- T/N? Tényleg te vagy az? - ölelt magához, ahogy mellém ért. 

- Persze. De te mégis ki vagy? És honnan ismerjük egymást? - kérdeztem meg, mikor elengedett. Ezt láthatóan kedvét szegte, mert még az arcáról is eltűnt az örökké ott csücsülő mosoly. 

- Öhm...sajnálom...én csak azt hittem... de nyilván összekevertelek valakivel. - eddig bírtam, itt elröhögtem magam, ami elárult.

- Ne haragudj Harry, de ha láttad volna az arcodat. - léptem hozzá közelebb. - Valamit már nagyon rég oda szeretnék neked adni. - mondtam mire közelebb hajolt.

- Mi az? - kérdezte kíváncsian.

- Csak figyelj. - kacsintottam, majd felemeltem és lekevertem neki egy kurva nagy pofont.

- Ezt miért kaptam? 

- Talán mert megérdemled.

- Mégis mit csináltam? 

- Gondolkodj egy kicsit. 4 éve volt, hogy utoljára találkoztunk. Na vajon miért? Nem is sejted?

- Öhmmmm.... Asszem meg van. Csak nem arra gondolsz, amikor rávettelek, hogy leszopj a szüleid házában és utána megdugtalak? - felemeltem a kezem és lekevertem neki egy istenes nagy pofont. - - - Nem ezt érdemlem.

- De pontosan ezt, sőt még többet is. Folytasd csak a gondolkodást.... 

- Hajnalban hagytam egy cetlit az éjjeli szekrényeden, hogy ami nem megy azt ne erőltessük. -  csattant az arcán a második pofon. 

- És nem is ez volt a legrosszabb. Folytasd csak Harry, még nincs vége a történetünknek....

- A haverjaimmal együtt küldtünk neked egy sms-t másnap, hogy  beszéljük meg a dolgokat a koleszban.

- Eggeeen... folytasd csak... 

- Aztán ott volt az a szőke lány....talán Melissa....azt hiszem így hívták. És... aztán megkérdezte, miért vagyok veled, mire mondtam neki, hogy csak szánalomból dugtalak meg, és te kellettél ahhoz, hogy én nyerjem meg a fogadást. - olyan szomorúan nézett rám, mint aki csak most jött rá, mit is tett. Nem csak az én bandám, de az ő haverjai is felszisszentek az utolsó mondatokon. - De esküszöm neked, az a lány sem jelentett semmit. Még aznap elküldtem. Csak utána jöttem rá, mit is tettem, és, hogy végig hallottad, teljesen a mélybe taszított. És másnap már sehol sem találtalak, hogy bocsánatot kérjek...

- Még jó, hogy nem. Még aznap kiiratkoztam és elköltöztünk a szüleimmel.

- Sajnálom. 

- Mit? Azt, hogy megaláztál, vagy, hogy miattad és a haverjaid miatt kellett iskolát váltanom?

- Azt hiszem....kicsit mindkettőt....Meg tudsz nekem bocsájtani? - ökölbe szorítottam a kezem és az arca felé lendítettem. Kicsit nagyra sikerült az ütés, mert a feje hátra hajlott és fel is kiáltott a fájdalomtól. 

- Most már igen. - mosolyodtam el - talán hamarosan igen.

- Akkor ezt miért kaptam? - fogta az arcát.

- Négy évnyi harag nem múlik el nyomtalanul. Drake! - fordultam hátra a fiúkhoz - szerezzetek neki jeget még mielőtt indulunk. 

"ÉS MOST KÖSZÖNTSÜK NAGY TAPSSAL A MAI NAPI MEGLEPETÉS VENDÉGÜNKET, BEBE BECKS-ET! GYERÜNK BEBE, MOZGASS MEG MINDENKIT!" - hallottam meg a műsorvezető hangját.

- Ha most megbocsájtotok, dolgom van. Mehetünk srácok?

- Csak nem gondolod, hogy így itt hagyhatsz. - nyúlt utánam, és lerántotta rólam a felsőmet. 

- Köszi, így legalább nem nekem kell levenni. De ne menjetek sehova, hamarosan újra látjuk egymást. - szaladtam el gyorsan, majd fel a színpadra, ahol a táncosaim, háttérénekeseim, akik a legjobb barátnőim, már vártak. - Sziasztok. Bebe Becks vagyok. Gondolom vannak, akik már hallottak rólam, és olyanok is akadnak,akik most látnak először. Amíg a srácok hangolnak, addig elmondom, mit fogtok ma tőlem hallani. Most egy olyan dalt fogok előadni, amit már nagyon rég írtam, egy elég szomorú dolog miatt, ami megtörtént velem. Egy nem túl kedves ismerősömmel való találkozás újra felhozta az emlékeket. Vágjunk bele srácok! - elindult a dallam, ami visszavitt az emlékek között, de most nem tehettem meg, hogy a múltban ragadok és szétbőgöm a fejem, feladatom van. Énekelnem kell a közönségemnek.  - 

Minden este egy nagy mosollyal ébredek az arcomon,

És sose érzem azt,hogy nem lennék idevaló

És te valószínűleg még mindig,9-től 5-ig dolgozol,

Azon töprengek,hogy az milyen rossz lehet... 

Mikor meglátod az arcom, 
Reméld hogy nem lesz balhé,
Mikor az utcámba sétálsz(amikor hozzám jössz)
Reméld hogy nem lesz balhé,

Hova lett a megérzésed?
És hol az a csillogó kocsi?
Hajtottál e valaha messzire vele?
sosem látszottál olyannak,mint aki kicsattanna a szerelemtől,
sosem láttam rajtad,hogy olyan nagyon szerelmes lennél
Amúgy tudod hogy most hol vagy?

Valójában be kell vallanom,hiányzol,
És valójában be kell vallanom,hazug vagyok,

Mikor meglátod az arcom, 
Reméld hogy nem lesz balhé,
Mikor az utcámba sétálsz
Reméld hogy nem lesz balhé,
Ha találsz egy embert ki megért,és megbecsül,
Akkor ő bolond,Te meg szintén,reméled nem lesz balhé

Holnap el fogsz gondolkozni magadon,
yeah,
Hol rontottam el az egészet?
De a lista csak bővül és bővül

Valójában be kell vallanom, hiányzol,
És valójában be kell vallanom, hazudok.

Mikor meglátod az arcom, 
Reméld hogy nem lesz balhé,
Mikor az utcámba sétálsz
Reméld hogy nem lesz balhé,
Ha találsz egy embert ki megért,és megbecsül,
Akkor ő bolond,Te meg szintén,reméld nem lesz balhé.

Soha nem fogod belátni,hogy mit tettél velem,
Emlékezz vissza,azok nem estek jól,
És itt az összes hazugságod,nézz a szemeimbe,
Azzal a szomorú,szomorú pillantással,amid van, 

- Itt már nem bírtam tovább, teljesen elfogott a kétségbeesés és sírva fakadtam. A lányok látták rajtam, hogy nincs minden rendben, ezért ők folytatták a táncot és pörgősen énekelték a közös részt, időt adva nekem arra, hogy összeszedjem magam. Hátra sétáltam a dobszerelés mellé, míg folytak a könnyeim. 

Mikor meglátod az arcom, 
Reméld hogy nem lesz balhé,
Mikor az utcámba sétálsz
Reméld hogy nem lesz balhé,
Ha találsz egy embert ki megért,és megbecsül,
Akkor ő bolond,Te meg szintén,reméled nem lesz balhé. 

- muszáj volt összeszednem magam, nem eshettem szét a dalvége előtt teljesen. Könnyeimmel nem törődve újra felvettem a ritmust, és bár a szemem előtt még kicsit el volt mosódva a világ, mindent beleadtam, és a gratulációkból gondolva, nagyon gyönyörűen fejeztem be a dalt.

Mikor meglátod az arcom, 
Reméld hogy nem lesz balhé,
Mikor az utcámba sétálsz
Reméld hogy nem lesz balhé,

Mikor meghallod ezt a dalt és végig énekeld,
Nos, azt fogod mondani,amit sohasem,
Hogy tényleg te vagy a hülye,én meg szintén,reméld hogy nem lesz balhé
Mikor meghallod ezt a dalt,azután remélem nem lesz balhé
Végig énekled,és remélem hogy ez átsegít a bajon.

Nem sokat foglalkoztam a mellettem lévőkkel, elszaladtam az öltözőnkbe és csak hagytam hadd csorogjanak végig arcomon a keserű könnyek. Valaki bejött utánam, nem fordultam meg, csak odavágtam egy " nincs semmi baj"-t. Hirtelen két kar fonódott körém, majd magához ölelt szorosan, és nem akart elengedni. Mostani állapotomban nem is bántam. Mikor kellőképp megnyugodtam, megfordultam és meg akartam köszönni, hogy velem volt, amíg kisírtam magam. De Drake helyett Harry ölelt magához. Kiakartam szabadulni a kezei közül, ehelyett ajkaimra tapadt, kezeivel a fejemet fogta, így semmi esélyem nem volt elmenekülni. Nyelvét végig húzta a számon, de nem nyitottam szét az ajkaimat, ezért fogával ráharapott. Kicsit fájt, ezért szétnyitottam a számat, amit kihasznált és nyelvével táncra hívta az enyémet. Kezeit a derekamról a fenekemre simította, amibe belemarkolt, amitől a szájára nyögtem. Nem szórakozok, egyszerűen széttépem az inget rajta, lesimítom a válláról és hagyom a földre esni. Arcáról a mellkasán át a gatyájára húztam a kezem és rámarkoltam jócskán álló merevedésére. Kicsatolom az övét, kigombolom a nadrágot és a bokszerrel együtt lehúzom a térdéig, ahonnan egyedül rugdossa le magáról. Leveszi a melltartóm, de nem hagyom szórakozni, hanem letérdelek elé, lassan megmarkolom és elkezdem kiverni neki, de a tempón folyamatosan változtatok. Fejemre teszi a kezét, mintegy jelezve, ez neki nem elég, ezért odahajolok a tövétől végignyalom, majd nyelvemmel körözni kezdek a makkján. Egy kicsit a számba csúsztatok, majd ki, és újra be, de egy picivel mindig többet, majd megint ki. Addig játszom ezt, amíg el nem tűnik a számban teljesen és bele nem markol a hajamba. Lassan húzom fel a fejem és ugyanilyen lassan letolom, ajkait folyamatosan nyögések sorozatai hagyják el, felnézve látom, hogy a szemeit lehunyva élvezi tetteimet. Egyre gyorsabban mozgatom a fejemet, a nyelvemmel játszok a farka körül, folyamatosan nyögi a nevemet, mikor is kicsúsztatom a számból, végig nyalom az egészet és újra bekapom. Egy hangos nyögéssel a számba élvez, amit lenyelek, de egy kicsi kerül az ajkaimra, és így csókolom meg. Lehajol a nadrágjához, kivesz belőle egy óvszert és a nadrág derekából kihúzza az övet. 

- Tedd előre a kezeidet, mintha imádkoznál. - megteszem amit kér, a kezem köré fonja az övet, majd jó erősen meghúzza, de úgy, hogy az anyaga a bőrömbe mar. 

- Harry, ez fáj. - mondom neki. 

- Nem baj. Ez is a büntetésed része.

- Miért kapok büntetést?

- Mert megpofoztál. Többször is.

- Na ne mondd, hogy nem érdemelted meg.

- Ezt sosem állítottam. - vont vállat - Fordulj meg.  - tettem amit kér, mire oda vezetett az asztalhoz. mögém állt, kigombolta a nadrágomat, bugyival együtt lehúzta, a felsőtestemet az asztallapra hajtotta. Utánam hajolt és úgy suttogott a fülembe:

- Csak ötöt kapsz, de számolnod kell őket, megértetted?

- Meg. - tenyerét a fenekemre tette, majd egy hirtelen mozdulattal felemelte és akkorát csapott rá, hogy előrébb csúsztam az asztalon és kicsit megrándult az arcom. Fájt, eléggé fájt, de nem volt kibírhatatlan. Csak furcsa, mármint oké, hogy az embert gyerekkorában elfenekelik, de ez azért nem ugyanaz.

- Nem hallom!

- Egy. - újra felemelte a kezét és ha lehetséges még erősebbet ütött, ami azért elég rossz volt. - Kettő. - Kezét áttette a másik oldalra és ugyanakkora ütés kaptam oda, mint amilyen a legelső volt. Kicsit előrébb mozdultam, de furcsa módon be is pörögtem minden egyes ütéstől. Egyre jobban felizgultam, és az orgazmusom is egyre közelebb került. - Háro-om - meg se várta, hogy kimondjam, kaptam a következő erősebb ütést. - Négy. 

- Ügyes vagy kicsim, már csak egy van. Ez lesz a legerősebb, de tudom, hogy ügyes vagy és ki fogod bírni. - Felemelte a kezét és megkaptam az eddig fájdalmasabb ütését a jobb oldalra. Egy fájdalmas nyögés és egy kisebb káromkodás jött ki a számon. Próbáltam nem fészkelődni, pedig olyan szinten felizgultam a seggre pacsitól, hogy ha bármi hozzám ért volna, azonnal el tudtam volna menni. Időközben Harry kibontotta az óvszert, felhúzta a farkára és mögém helyezkedett. - Nem fogok sokáig kitartani T/N, nagyon felizgattál. - alig mondta ki, már belém is hatolt. A hüvelyem összehúzódott, mintha azt akarná, hogy Harry örökké bennem legyen, és el is élveztem. Hangos sikoly kísérte a behatolást. Harry hangosan felnyögött, mikor köré szorultam, és pár lökéssel később káromkodva élvezett bele az óvszerbe. A hátamra rogyott, én is leengedtem, mint egy lufi, és próbáltam összeszedni magam. Percekkel később tértünk csak magunkhoz, Harry felállt és magával húzott engem is, maga felé fordított, csókot nyomott ajkaimra, és kikötözte a kezeimet. Mikor meglátta az öv nyomait a kezemen, bűntudatos arcot vágott, mire mosolyogva szóltam hozzá:

- Ha rosszul érzed magad miatta, akár ki is békülhetnénk, utána pedig elvihetnél vacsorázni. - kacsintottam rá, mire elnevette magát. Szerintem elég, ha annyit mondok, hogy a többiek rögtön cukkolni kezdtek minket, amint előkerültünk, soha nem voltam jobb randin, mint aznap este és még nyár közepe előtt hivatalosan is egy párt alkottunk. Igen, azt kell mondjam, hogy tényleg ez volt életem legjobb nyara...

Fuckboy +18

Kedves Sz. Petra! Remélem tetszik.
Hamarosan Jövök
Puszi
Gwen.xx

- Hagyjatok, ezt elbasztam. Hallani sem akar rólam.
- Ezt nem csak a te hibád.
- Lényegtelen. Megmondta, hogy nem érdekli. És, hogy felejtsem el.
- Édesem, ha a csatát elvesztetted,a háborút még megnyerheted. - öleltek magukhoz a barátnőim.
- Hogyne... Áruljátok mát el nekem, hogy mégis mit csináljak?
- Mindannyian tudjuk, hogy mit kell tenned...
- Menjek el hozzá?
- Pontosan.
- De annyira megalázó lenne, ha elküldene.
- De nem fog. Öltözz, egy-kettő. Indulás!

------*****------

Elég sokat utaztam, ahhoz, hogy most torpanjak meg. Az ajtó előtt álltam, mégis féltem bekopogni. Aztán mégis megtettem. Alig pár másodperc telt el, máris kinyílt az ajtó.

- T/N? Mit keresel itt? - nézett rám a meglepődött Harry.

- Hozzád jöttem. - jelentettem ki magabiztosan.

- És, ha vannak nálam?

- Akkor haza megyek. És részemről befejeztem. - mondtam,majd fordultam volna, hogy elmenjek, mikor visszafordított maga felé és szó szerint berántott az ajtón. Ajkaimra tapadt, majd rájuk suttogta:

- Akkor mázli, hogy egyedül vagyok. - Nyelvét végig húzta ajkaimon, mire megharaptam. Döbbent arckifejezését látva elnevettem magam. - Te kis boszorkány. Semmit sem változtál.  - ölelt magához, majd a fenekembe markolt, amitől egy apró nyögés szökött ki az ajkaimon. 

- És az jó vagy annyira nem?

- Jobb nem is lehetne. De azt hiszem, kicsit sok rajtad a ruha. Mi lenne ha valamit levennénk?
- Hm...akkor lehet kicsit fáznék...
- Majd felmelegítelek - kacsintott rám, mire felnevettem.
- Akkor jó. De biztos, hogy ezt az előszobában akarjuk csinálni, ahol anyád bármikor ránk nyithat?
- Jogos. Gyere, gyorsan felmegyünk a szobámba. - ezzel megragadta a kezem és húzott maga után fel a lépcsőn, végig a folyosón egyenesen be a szobájába, amint beértünk bezártam a szobaajtót. Harry rögtön nekem támadt, szinte felkent az ajtóra. Szívta és csókolta a nyakamat, vagy csak egy-egy puszit adott rá. Kezeim automatikusan a hajába túrtak, majd levezettem kezeimet a pólója aljához és egy mozdulattal lerántottam róla. Nem sokáig élvezhettem a győzelmemet, mert egy diadalmas mosoly kíséretében egyszerűen kettészakította azt, ami rajtam volt.
- Héj! Ez volt a kedvencem.
- Nem baj, majd kapsz egyet az enyémekből. - Ezek után semmiféle kommentárt nem fűzhettem hozzá, mert felemelt, áttett az ágyára és fölém mászott.
- Remélem nem baj, ha a kínzást most kihagyjuk? - kérdeztem miközben levette a melltartómat és már a nadrágomat vette célba. Kigombolta és húzta is lefelé.
- Nem. Pont ezt akartam kérni. - s közben a nadrágja gombjaival bíbelődtem. Mikor sikerült kigombolni nem húztam le, hanem a kezem kalandozott be a bokszere alá, megmarkoltam, mire egy meglepett nyögést engedett ki az ajkai közül.
- Most mondtad, hogy nincs kínzás!
- Mert nincs is. - mondtam, s közben nevetve néztem, ahogy rugdalja le magáról a bokszert. 
- Kinevetsz? Ezt még nagyon meg fogod bánni. - Kezeivel le csúsztatta hasamon, ujjait a bugyim szélébe akasztotta és őrjítő lassúsággal lehúzta azt. Feldugta egy ujját, majd a következő mozdulattal mellézárt még egyet és gyorsabb tempóban kezdett el ujjazni. Két ujját a nyelve váltotta fel. Mikor éreztem, hogy közeleg az orgazmusom jeleztem Harry-nek a neve hangosabb nyögdécselésével. Majdnem elélveztem, amikor abbahagyta az előbbi tetteit és lassan felcsókolta magát a testemen. Kicsit dühösen néztem rá, mire nevetve suttogott izgatóan a fülembe:
- Nem ettől fogsz elmenni. - mosolygott és megcsókolt.
- Így már biztos nem! - Csípője köré fontam a lábam és egyetlen mozdulattal átfordultam fölé. A nyakától kezdve végig csókoltam az egész testét, majd a v vonalán húztam egy vastag csíkot a nyelvemmel.
- Ne szórakozz! - a hangja tiszta könyörgés volt, ezért kezeim közé vettem méretes péniszét, párszor végig húztam rajta a kezem, és végignyaltam annyit, amiről azt gondoltam, hogy befér a számba. Becsúsztattam ajkaim közé és gyorsan kezdtem mozgatnia fejemet. Kezét a fejemre tette és ő kezdte el diktálni magának a tempót.  Ahogy beljebb került, súrolta a torkomat, amitől öklendezni kezdtem, de nem törődött vele, ezért megpróbáltam még jobban ellazítani. Tovább mozgatta a fejemet és a csípőjével is rásegített az örömére. Éreztem, ahogy egyre közelebb kerül a gyönyörhöz, megremegett a számban, de még idő előtt kicsúsztattam a számból, ezért nyögései egy bosszús sóhajba torkolltak. Végig fektetett az ágyon,majd rám hasalt, felhúzott egy óvszert, és egy hirtelen mozdulattal belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel élvezetünkben, ő pedig azonnal mozogni kezdett egy állandó tempóban. Se nem lassan, se nem gyorsan nem csinálta, pont tökéletesen használta a csípőjét. Közben néha a nyakamat szívogatta, vagy csak harapdálta és pedig erre válaszul a hajába túrtam. Lökései közben ha nem a haját szorongattam, akkor a hátát és a vállát karmolásztam. A hajánál fogva magamhoz húztam egy csókért. Nyelvét végig futtatta az alsó ajkamon, amitől kirázott a hideg. Aztán hirtelen már nem csak bizsergett a testem, hanem tetőtől talpig forróság öntött el. Harry megremegett bennem, majd belső izmaim összehúzódtak, ami mindkettőnk élvezetére rátett. Egyszerre élveztünk el egymás nevét nyögve. Harry kihúzódott belőlem levette magáról az óvszert, görcsöt kötött rá és az ágya melletti szemetesbe dobta. Magunkra húztam a takarót és elfordultam, ő pedig addig fészkelődött, amíg a karjai között nem feküdtem, így talált rám az álom.

Túl késő 2 - Megbocsátás vagy harag? (Liam)

Itt van az első rész: Túl késő Jó olvasást! :)
Ismét lehet tőlem rendelni, aki szeretne sztorit kérni az kommentben jelezze!

Pontosan egy hónap telt el azóta, hogy Liam kilépett azon az ajtón és vele együtt az életemből is. Fájó szívvel gondoltam az utolsó találkozásunkra. Akárhányszor csak rágondoltam sírhatnékom támadt. Hiába tudtam, hogy helyesen döntöttem, a szívem ezt nem fogta fel és továbbra is Liam után vágyódott. Foghatnám a hormonokra, de akkor becsapnám magamat, hiszen a történtek ellenére is szeretem.

Azóta nem is beszéltem vele, még csak kapcsolatba sem próbált lépni velem. Tudom, én mondtam neki azt, hogy mindennek vége, de ez a bolond szívem reménykedett benne, hogy nem hagyja annyiban és harcolni fog értem, de úgy látszik neki mégsem voltam annyira fontos, mint, ahogyan ő azt mutatta. Mostanra biztosan boldogan él a húgommal és még csak eszükbe sem jutok. Keserűen elmosolyodtam. Lassan felálltam az ágyról, fogtam a bőröndömet és az ajtóhoz mentem. Vetettem még egy búcsúpillantást arra a szobára, amiben az elmúlt egy hónapban laktam. Eljött az idő, hogy kiköltözzek. Elfogyott a pénzem, sajnos nem tudom a továbbiakban fizetni. Még fogalmam sincsen, hogyan fogom fent tartani magamat, de valahogy meg kell oldanom. Csendesen csuktam be magam után az ajtót.

Liam:

Arra ébredtem, hogy valaki őrülten dörömböl az ajtón. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd kitámolyogtam az előszobába, hogy kinyissam az ajtót. Mikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban mérgesen összevontam a szemöldökömet.

- Te mi a fenét keresel itt? – kérdeztem kissé magasabb hangon, mint szerettem volna. Hogy van képe idejönni még a történtek után is?

- Én is örülök, hogy látlak Liam – nyomult beljebb a lakásba.

- Én viszont nem – vetettem oda még mindig mérgesen – Tönkretetted az életemet – vetettem a szemére.

- Ez így nem igaz

- Nem igaz? – kezdtem el teli torokból üvölteni, mire fájdalmasan elkezdett hasogatni a fejemet, de most ez sem érdekelt. – Ha nem kevered azt a valamit az italomba, akkor mindez nem történt volna meg. Nem ismerek nálad gonoszabb nőt ezen a világon. Hogy voltál képes megtenni ezt a saját testvéreddel és velem? – halkult el a hangom mire a mondandóm végére értem.

- Nem tudom mit vagy úgy oda, csak szórakoztunk. Amúgy is megérdemelte – nem bírtam tovább türtőztetni magamat. Akkora pofont adtam neki, hogy hátrabicsaklott a feje. Soha életemben nem ütöttem meg nőt, de most képtelen voltam elviselni, hogy az én egyetlenemről így beszéljen. Nem volt hozzá joga, hogy beleavatkozzon az életünkbe.

- Tűnj el a házunkból – vetettem végül oda, mire felpaprikázva nézett rám.

- Házunk? Elfelejtetted, hogy a drágalátos mennyasszonyod itt hagyott? Már nincsen olyan, hogy a tiétek.

- Takarodj – üvöltöttem el magam teljesen erőmből.

- Szánalmas, ha azt hiszed, hogy vissza fog térni hozzád – ezzel kirohant a házból, én pedig teljes erőmből bevágtam utána az ajtót. Igaza volt T/N nem fog visszatérni hozzám, ha nem teszek valamit. Úgy érzem elég időt hagytam neki a gondolkozásra. Nem fogom hagyni, hogy elhagyjon. Nem bírok nélküle élni. Szeretem őt és mindig is szeretni fogom. Tudom, hogy hibáztam még ha nem is az én hibámból, mert ha nem keverték volna bele azt a drogot az italomba, akkor soha nem csaltam volna meg őt és ezt az a kígyó is tudta. Biztosan ezért is csinálta azt, amit csinált. Ideje, hogy a tettek mezejére lépjek és visszaszerezzem T/N-t.

T/N:
Céltalanul ténfergek az utcákon. Fogalmam sincsen mihez kezdjek. Munkát ugyan találtam az elmúlt egy hónapban, a pénzem viszont elfogyott és még van két hetem a fizetésig. Gondoltam rá, hogy visszaköltözöm a szüleimhez, de nincs kedvem megint azt hallgatni, hogy "ők megmondták". Ráadásul, ha megtudnák, hogy terhes vagyok tőle, szabályosan kiakadnának. Nagyot sóhajtottam és leültem egy közelebb álló padra. Teljesen reménytelen volt a helyzetem. Mindent elvesztettem, ami valaha fontos volt nekem. Könnyek szöktek a szemembe, kezemet erősen a hasamra szorítottam.
- Majd megoldjuk valahogy kicsikém - suttogtam halkan a még meg nem született babámnak, akinek apa nélkül kell felnőnie, mert az apja valaki mást választott helyettünk. Bár, ha igazságos akarok lenni, akkor nem csak az ő hibája. Hiszen én küldtem el.
- T/N - felkaptam a fejemet. Olyan volt mint Liam hangja. Lassan megfordultam és ott állt Ő.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem döbbenten. Teljesen váratlanul ért a felbukkanása, főleg azok után, hogy egy hónapig semmit sem hallottam felőle,
- Téged - válaszolta csendesen, majd lassan megindult felém, mintha attól félne, hogy azon nyomban elküldöm. Bevallom megfordult a fejemben, de közben borzasztóan örültem, hogy láthatom. - Beszélnünk kell. szeretném, ha most meghallgatnál - vettem egy mély levegőt és lassan bólintottam. Liam csendben leült mellém.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Mindig ez volt a kedvenc helyed. Elmentem abba a hotelba ahol laktál, de azt mondták, hogy pénzhiány miatt ki kellett költöznöd és ma reggel ki is jelentkeztél. - egy ideig csendben ültünk majd újra megszólalt. - Miért nem szóltál, hogy pénzre van szükséged?
- Miért szóltam volna? Több mint egy hónapja nem beszéltünk. Miért kértem volna tőled segítséget, azok után ahogyan elváltunk? - megint csendben ültünk egy darabig, de nem bírtam tovább és ismét én törtem meg a csendet. - Miért jöttél? Miért kerestél meg? Mit akarsz még tőlem, Liam?
- Azért mert te vagy a mindenem T/N - meglepetten néztem rá. Mindenre számítottam, csak erre nem. - Mindig is te leszel. Amit akkor láttál az nem én voltam. Nem is tudtam mit csinálok. Beletettek valamit az italomba. Én mindenre csak reggel jöttem rá, de akkor már késő volt. - hangos zokogásban törtem ki. 
- Kicsim, kérlek ne sírj - ölelt magához Liam - Szeretlek, nagyon szeretlek, ha tudnád - mielőtt befejezhette volna szenvedélyesen megcsókoltam. Liam eleinte meglepődött, de aztán készségesen viszonozta a csókomat.
- Én is szeretlek - mondtam végül zihálva.
- Menjünk haza - húzott fel a padról végül mosolyogva. Megfogta a bőröndömet és így kézen fogva indultunk el Liam kocsija felé. Nem telt bele sok időbe és már meg is érkeztünk a házunk elé.
- Ő mit keres itt? - fakadtam ki, mikor megláttam, hogy a húgom ácsorog az ajtóban, Liamre várva.
- Nem tudom - mondta Liam tanácstalanul - Gyere - mondta gyengéden, és kiszállt az autóban. Követtem az ő példáját és én is kiszálltam, bár nagyon tartottam attól, hogy mit keres már megint itt. Nem volt elég egyszer tönkretenni az életünket? Miért jött vissza?
- Ezt nem hiszem el - fakadt ki a húgom mikor meglátott engem kézen fogva Liam-mel.
- Mit nem hiszel el? - fakadt ki Liam dühösen - Ő a menyasszonyom. Vagy azt hitted, hogy miután megpróbáltad tönkre tenni az életünket, hogy nem fogunk kibékülni? Megmondtam, hogy ő életem értelme. Mindennél jobban szeretem és ezen a te kis trükköd sem változtatott. Most jobban szeretem, mint valaha, mert már tudom milyen keserves tud lenni az élet Nélküle.
- Úgysem fog sokáig tartani és akkor majd ismét nálam keresed a vigaszt - visította el magát, majd elviharzott. Liam mérgesen behúzott a házba.
- Hogy van pofája még ezek ut.... - de mielőtt befejezhette volna, megfogtam az arcát és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem ellenkezett, éppen ellenkezőleg, nagyon is szenvedélyesen viszonozta a csókomat.
- Szeretlek - suttogtam a nyakába, miután már elfogyott a levegőnk és szét kellett válnunk.
- Én is szeretlek - mondta kifulladva. Ismét magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Gyors iramban lekapta rólam a pólómat, kikapcsolta a melltartómat és a földre dobálta őket. A karjaiba kapott és elkezdett fölfele vinni az emeletre, mire egy pillanatra megdermedtem.
- Nyugi - suttogta - Azóta nem használom azt a szobát - mondta, miközben elhaladtunk a régi hálószobánk előtt és bevitt az egyik vendégszobába. Gyengéden letett az ágyra és elkezdte kigombolni a farmeromat és a bugyimmal együtt lehúzta rólam. Már teljesen meztelen voltam, míg ő még mindig teljesen fel volt öltözve.
- Még mindig gyönyörű vagy - mondta miközben le sem vette rólam a szemét. Gyorsan lekapkodta magáról a ruháit és mellé feküdt. Úgy ért hozzám, mintha valami ritka kincs lennék. Lassan lehajtotta a fejét és bekapta az egyik mellbimbómat, miközben a másikat az ujjaival kényeztette. Mikor ezt megunta egyre lejjebb puszilgatott, míg meg nem állt a hasam aljánál. Ott felnézett, kacsintott egyet és széttárta a lábaimat. Mielőtt reagálhattam volna már a csiklómat szívta. Nem bírtam tovább hangosan felnyögtem.
- Ez az kicsim, hadd halljalak. Úgy hiányoztál - suttogta Liam miközben két ujját belém nyomta. Hol az ujját, hol pedig a száját használta. Hangosan kiabáltam, míg végül el nem élveztem. Liam önelégült mosollyal kúszott fel hozzám és adott egy gyengéd csókot a számra.
- Most én jövök - mondtam vigyorogva, de Liam megrázta a fejét.
- Legközelebb, most nem bírok tovább várni. - Hanyatt fordított és egy erős lökéssel már bennem is volt. Mind a ketten egyszerre nyőgtünk fel. Lassan elkezdett mozogni, majd egyre gyorsabb tempóra váltott.
- Mindjárt - mondtam zihálva és ahogy ezt kimondtam, el is élveztem. Rögtön ezután Liam is megkönnyebbült. Lihegve hanyatlott rám.
- Szeretlek - mondta megint mosolyogva - Soha többet nem akarlak elveszíteni.
- Nem fogsz - ígértem halkan. Liam legördült rólam, és magához húzott. - El kell mondanom valamit - mondtam végül
- Mondjad szerelmem. Csupa fül vagyok - simogatta lassú mozdulatokkal a hajamat.
- Terhes vagyok - erre Liam megdermedt. Hirtelen felült és hitetlenkedve nézett rám.
- Ez most komoly?
- Igen - suttogtam, mert nem igazán tudtam, hogy mire számítsak.
- Jézusom - túrt bele a hajába, majd hangosan elkezdett nevetni - Ez csodálatos - tette a tenyerét a hasamra- Egy kisbaba. Az én kisbabám. A mi kisbabánk. 
- Igen - mondtam most már könnyekkel a szememben.
- Ettől csak még jobban szeretlek. - bújt oda hozzám.
- Én is szeretlek.