The best summer of my life +18

Ezt a sztorit nagyban befolyásolta ez a dal: Gives you hell (GLEE). Meghallgatni ér :)
Kedves Adri (Kicsicsoda) és Cs. Niki remélem tetszik a történet, amit nektek hoztam.
Ha tetszett, kommenteljetek, vagy jelezzetek vissza valahogy. Köszi :D
Akinek saját története van, amit megosztana másokkal, de eddig nem merte most megteheti, csak küldje el a gwendolyn.tussaud@gmail.com-ra
Hamarosan újra jövök
Addig is
Puszi
Gwen.xx

Életem legszebb nyara volt, amikor elsős egyetemistaként, először mentem el fesztiválozni a családom nélkül a haverokkal. Képzelj el egy full-os szállodát, de ne azt, ahová csak az öregek járnak, hanem az idilli családi nyaralót. És most mellette egy hatalmas rockfesztivált. És most képzeld el, hogy egy csapat tizen-huszon éves a rockfesztiválok alatt ott tanyázik. Hát igen. Már a megérkezésünk hatalmas botrányt jelentett pedig legalább 10 km van a két terület között. Sajnos a strand egy része van a köztes területen és minden nap problémáznak, hogy hogy nézünk ki, meg mit keresünk itt ilyen fiatalon. De mi nem törődtünk vele. Főleg én nem. Mert megláttam azt a személyt, aki még anno összetörte a szívemet.

És, akit azóta nem is láttam, de nem is akartam. Hisz csak egy cetli semmi más nem maradt utána az éjjeli szekrényemen. Másnap olyat is hallottam, hogy én voltam az a rublika, aki által megnyerte a "kidöntmegtöbbcsajafélévalatt" versenyt. Csak gratulálni tudtam neki. De már én sem voltam az a naiv kislány, akivel ő ágyba bújt. Ó, nem. Nagyon is sokat változtam. De mindegy is. Nem kell foglalkozni vele, amilyen részeg volt, azon se csodálkoznék, ha arra se emlékezne, hogy velem feküdt le. 

- T/N? Tényleg te vagy az? - ölelt magához, ahogy mellém ért. 

- Persze. De te mégis ki vagy? És honnan ismerjük egymást? - kérdeztem meg, mikor elengedett. Ezt láthatóan kedvét szegte, mert még az arcáról is eltűnt az örökké ott csücsülő mosoly. 

- Öhm...sajnálom...én csak azt hittem... de nyilván összekevertelek valakivel. - eddig bírtam, itt elröhögtem magam, ami elárult.

- Ne haragudj Harry, de ha láttad volna az arcodat. - léptem hozzá közelebb. - Valamit már nagyon rég oda szeretnék neked adni. - mondtam mire közelebb hajolt.

- Mi az? - kérdezte kíváncsian.

- Csak figyelj. - kacsintottam, majd felemeltem és lekevertem neki egy kurva nagy pofont.

- Ezt miért kaptam? 

- Talán mert megérdemled.

- Mégis mit csináltam? 

- Gondolkodj egy kicsit. 4 éve volt, hogy utoljára találkoztunk. Na vajon miért? Nem is sejted?

- Öhmmmm.... Asszem meg van. Csak nem arra gondolsz, amikor rávettelek, hogy leszopj a szüleid házában és utána megdugtalak? - felemeltem a kezem és lekevertem neki egy istenes nagy pofont. - - - Nem ezt érdemlem.

- De pontosan ezt, sőt még többet is. Folytasd csak a gondolkodást.... 

- Hajnalban hagytam egy cetlit az éjjeli szekrényeden, hogy ami nem megy azt ne erőltessük. -  csattant az arcán a második pofon. 

- És nem is ez volt a legrosszabb. Folytasd csak Harry, még nincs vége a történetünknek....

- A haverjaimmal együtt küldtünk neked egy sms-t másnap, hogy  beszéljük meg a dolgokat a koleszban.

- Eggeeen... folytasd csak... 

- Aztán ott volt az a szőke lány....talán Melissa....azt hiszem így hívták. És... aztán megkérdezte, miért vagyok veled, mire mondtam neki, hogy csak szánalomból dugtalak meg, és te kellettél ahhoz, hogy én nyerjem meg a fogadást. - olyan szomorúan nézett rám, mint aki csak most jött rá, mit is tett. Nem csak az én bandám, de az ő haverjai is felszisszentek az utolsó mondatokon. - De esküszöm neked, az a lány sem jelentett semmit. Még aznap elküldtem. Csak utána jöttem rá, mit is tettem, és, hogy végig hallottad, teljesen a mélybe taszított. És másnap már sehol sem találtalak, hogy bocsánatot kérjek...

- Még jó, hogy nem. Még aznap kiiratkoztam és elköltöztünk a szüleimmel.

- Sajnálom. 

- Mit? Azt, hogy megaláztál, vagy, hogy miattad és a haverjaid miatt kellett iskolát váltanom?

- Azt hiszem....kicsit mindkettőt....Meg tudsz nekem bocsájtani? - ökölbe szorítottam a kezem és az arca felé lendítettem. Kicsit nagyra sikerült az ütés, mert a feje hátra hajlott és fel is kiáltott a fájdalomtól. 

- Most már igen. - mosolyodtam el - talán hamarosan igen.

- Akkor ezt miért kaptam? - fogta az arcát.

- Négy évnyi harag nem múlik el nyomtalanul. Drake! - fordultam hátra a fiúkhoz - szerezzetek neki jeget még mielőtt indulunk. 

"ÉS MOST KÖSZÖNTSÜK NAGY TAPSSAL A MAI NAPI MEGLEPETÉS VENDÉGÜNKET, BEBE BECKS-ET! GYERÜNK BEBE, MOZGASS MEG MINDENKIT!" - hallottam meg a műsorvezető hangját.

- Ha most megbocsájtotok, dolgom van. Mehetünk srácok?

- Csak nem gondolod, hogy így itt hagyhatsz. - nyúlt utánam, és lerántotta rólam a felsőmet. 

- Köszi, így legalább nem nekem kell levenni. De ne menjetek sehova, hamarosan újra látjuk egymást. - szaladtam el gyorsan, majd fel a színpadra, ahol a táncosaim, háttérénekeseim, akik a legjobb barátnőim, már vártak. - Sziasztok. Bebe Becks vagyok. Gondolom vannak, akik már hallottak rólam, és olyanok is akadnak,akik most látnak először. Amíg a srácok hangolnak, addig elmondom, mit fogtok ma tőlem hallani. Most egy olyan dalt fogok előadni, amit már nagyon rég írtam, egy elég szomorú dolog miatt, ami megtörtént velem. Egy nem túl kedves ismerősömmel való találkozás újra felhozta az emlékeket. Vágjunk bele srácok! - elindult a dallam, ami visszavitt az emlékek között, de most nem tehettem meg, hogy a múltban ragadok és szétbőgöm a fejem, feladatom van. Énekelnem kell a közönségemnek.  - 

Minden este egy nagy mosollyal ébredek az arcomon,

És sose érzem azt,hogy nem lennék idevaló

És te valószínűleg még mindig,9-től 5-ig dolgozol,

Azon töprengek,hogy az milyen rossz lehet... 

Mikor meglátod az arcom, 
Reméld hogy nem lesz balhé,
Mikor az utcámba sétálsz(amikor hozzám jössz)
Reméld hogy nem lesz balhé,

Hova lett a megérzésed?
És hol az a csillogó kocsi?
Hajtottál e valaha messzire vele?
sosem látszottál olyannak,mint aki kicsattanna a szerelemtől,
sosem láttam rajtad,hogy olyan nagyon szerelmes lennél
Amúgy tudod hogy most hol vagy?

Valójában be kell vallanom,hiányzol,
És valójában be kell vallanom,hazug vagyok,

Mikor meglátod az arcom, 
Reméld hogy nem lesz balhé,
Mikor az utcámba sétálsz
Reméld hogy nem lesz balhé,
Ha találsz egy embert ki megért,és megbecsül,
Akkor ő bolond,Te meg szintén,reméled nem lesz balhé

Holnap el fogsz gondolkozni magadon,
yeah,
Hol rontottam el az egészet?
De a lista csak bővül és bővül

Valójában be kell vallanom, hiányzol,
És valójában be kell vallanom, hazudok.

Mikor meglátod az arcom, 
Reméld hogy nem lesz balhé,
Mikor az utcámba sétálsz
Reméld hogy nem lesz balhé,
Ha találsz egy embert ki megért,és megbecsül,
Akkor ő bolond,Te meg szintén,reméld nem lesz balhé.

Soha nem fogod belátni,hogy mit tettél velem,
Emlékezz vissza,azok nem estek jól,
És itt az összes hazugságod,nézz a szemeimbe,
Azzal a szomorú,szomorú pillantással,amid van, 

- Itt már nem bírtam tovább, teljesen elfogott a kétségbeesés és sírva fakadtam. A lányok látták rajtam, hogy nincs minden rendben, ezért ők folytatták a táncot és pörgősen énekelték a közös részt, időt adva nekem arra, hogy összeszedjem magam. Hátra sétáltam a dobszerelés mellé, míg folytak a könnyeim. 

Mikor meglátod az arcom, 
Reméld hogy nem lesz balhé,
Mikor az utcámba sétálsz
Reméld hogy nem lesz balhé,
Ha találsz egy embert ki megért,és megbecsül,
Akkor ő bolond,Te meg szintén,reméled nem lesz balhé. 

- muszáj volt összeszednem magam, nem eshettem szét a dalvége előtt teljesen. Könnyeimmel nem törődve újra felvettem a ritmust, és bár a szemem előtt még kicsit el volt mosódva a világ, mindent beleadtam, és a gratulációkból gondolva, nagyon gyönyörűen fejeztem be a dalt.

Mikor meglátod az arcom, 
Reméld hogy nem lesz balhé,
Mikor az utcámba sétálsz
Reméld hogy nem lesz balhé,

Mikor meghallod ezt a dalt és végig énekeld,
Nos, azt fogod mondani,amit sohasem,
Hogy tényleg te vagy a hülye,én meg szintén,reméld hogy nem lesz balhé
Mikor meghallod ezt a dalt,azután remélem nem lesz balhé
Végig énekled,és remélem hogy ez átsegít a bajon.

Nem sokat foglalkoztam a mellettem lévőkkel, elszaladtam az öltözőnkbe és csak hagytam hadd csorogjanak végig arcomon a keserű könnyek. Valaki bejött utánam, nem fordultam meg, csak odavágtam egy " nincs semmi baj"-t. Hirtelen két kar fonódott körém, majd magához ölelt szorosan, és nem akart elengedni. Mostani állapotomban nem is bántam. Mikor kellőképp megnyugodtam, megfordultam és meg akartam köszönni, hogy velem volt, amíg kisírtam magam. De Drake helyett Harry ölelt magához. Kiakartam szabadulni a kezei közül, ehelyett ajkaimra tapadt, kezeivel a fejemet fogta, így semmi esélyem nem volt elmenekülni. Nyelvét végig húzta a számon, de nem nyitottam szét az ajkaimat, ezért fogával ráharapott. Kicsit fájt, ezért szétnyitottam a számat, amit kihasznált és nyelvével táncra hívta az enyémet. Kezeit a derekamról a fenekemre simította, amibe belemarkolt, amitől a szájára nyögtem. Nem szórakozok, egyszerűen széttépem az inget rajta, lesimítom a válláról és hagyom a földre esni. Arcáról a mellkasán át a gatyájára húztam a kezem és rámarkoltam jócskán álló merevedésére. Kicsatolom az övét, kigombolom a nadrágot és a bokszerrel együtt lehúzom a térdéig, ahonnan egyedül rugdossa le magáról. Leveszi a melltartóm, de nem hagyom szórakozni, hanem letérdelek elé, lassan megmarkolom és elkezdem kiverni neki, de a tempón folyamatosan változtatok. Fejemre teszi a kezét, mintegy jelezve, ez neki nem elég, ezért odahajolok a tövétől végignyalom, majd nyelvemmel körözni kezdek a makkján. Egy kicsit a számba csúsztatok, majd ki, és újra be, de egy picivel mindig többet, majd megint ki. Addig játszom ezt, amíg el nem tűnik a számban teljesen és bele nem markol a hajamba. Lassan húzom fel a fejem és ugyanilyen lassan letolom, ajkait folyamatosan nyögések sorozatai hagyják el, felnézve látom, hogy a szemeit lehunyva élvezi tetteimet. Egyre gyorsabban mozgatom a fejemet, a nyelvemmel játszok a farka körül, folyamatosan nyögi a nevemet, mikor is kicsúsztatom a számból, végig nyalom az egészet és újra bekapom. Egy hangos nyögéssel a számba élvez, amit lenyelek, de egy kicsi kerül az ajkaimra, és így csókolom meg. Lehajol a nadrágjához, kivesz belőle egy óvszert és a nadrág derekából kihúzza az övet. 

- Tedd előre a kezeidet, mintha imádkoznál. - megteszem amit kér, a kezem köré fonja az övet, majd jó erősen meghúzza, de úgy, hogy az anyaga a bőrömbe mar. 

- Harry, ez fáj. - mondom neki. 

- Nem baj. Ez is a büntetésed része.

- Miért kapok büntetést?

- Mert megpofoztál. Többször is.

- Na ne mondd, hogy nem érdemelted meg.

- Ezt sosem állítottam. - vont vállat - Fordulj meg.  - tettem amit kér, mire oda vezetett az asztalhoz. mögém állt, kigombolta a nadrágomat, bugyival együtt lehúzta, a felsőtestemet az asztallapra hajtotta. Utánam hajolt és úgy suttogott a fülembe:

- Csak ötöt kapsz, de számolnod kell őket, megértetted?

- Meg. - tenyerét a fenekemre tette, majd egy hirtelen mozdulattal felemelte és akkorát csapott rá, hogy előrébb csúsztam az asztalon és kicsit megrándult az arcom. Fájt, eléggé fájt, de nem volt kibírhatatlan. Csak furcsa, mármint oké, hogy az embert gyerekkorában elfenekelik, de ez azért nem ugyanaz.

- Nem hallom!

- Egy. - újra felemelte a kezét és ha lehetséges még erősebbet ütött, ami azért elég rossz volt. - Kettő. - Kezét áttette a másik oldalra és ugyanakkora ütés kaptam oda, mint amilyen a legelső volt. Kicsit előrébb mozdultam, de furcsa módon be is pörögtem minden egyes ütéstől. Egyre jobban felizgultam, és az orgazmusom is egyre közelebb került. - Háro-om - meg se várta, hogy kimondjam, kaptam a következő erősebb ütést. - Négy. 

- Ügyes vagy kicsim, már csak egy van. Ez lesz a legerősebb, de tudom, hogy ügyes vagy és ki fogod bírni. - Felemelte a kezét és megkaptam az eddig fájdalmasabb ütését a jobb oldalra. Egy fájdalmas nyögés és egy kisebb káromkodás jött ki a számon. Próbáltam nem fészkelődni, pedig olyan szinten felizgultam a seggre pacsitól, hogy ha bármi hozzám ért volna, azonnal el tudtam volna menni. Időközben Harry kibontotta az óvszert, felhúzta a farkára és mögém helyezkedett. - Nem fogok sokáig kitartani T/N, nagyon felizgattál. - alig mondta ki, már belém is hatolt. A hüvelyem összehúzódott, mintha azt akarná, hogy Harry örökké bennem legyen, és el is élveztem. Hangos sikoly kísérte a behatolást. Harry hangosan felnyögött, mikor köré szorultam, és pár lökéssel később káromkodva élvezett bele az óvszerbe. A hátamra rogyott, én is leengedtem, mint egy lufi, és próbáltam összeszedni magam. Percekkel később tértünk csak magunkhoz, Harry felállt és magával húzott engem is, maga felé fordított, csókot nyomott ajkaimra, és kikötözte a kezeimet. Mikor meglátta az öv nyomait a kezemen, bűntudatos arcot vágott, mire mosolyogva szóltam hozzá:

- Ha rosszul érzed magad miatta, akár ki is békülhetnénk, utána pedig elvihetnél vacsorázni. - kacsintottam rá, mire elnevette magát. Szerintem elég, ha annyit mondok, hogy a többiek rögtön cukkolni kezdtek minket, amint előkerültünk, soha nem voltam jobb randin, mint aznap este és még nyár közepe előtt hivatalosan is egy párt alkottunk. Igen, azt kell mondjam, hogy tényleg ez volt életem legjobb nyara...