That's the way it is

Kedves H. Remélem elnyeri a te és a barátnőd tetszését.
Remélem érdemes volt várni rá. Boldog szülinapot a Barátnődnek.
Puszi
Gwen.xx

U.I: Fenn vagyok a facebook-on is, aki szeretne jelöljön. :D
Gwendolyn Tussaud

Zayn:
- Mi a baj kis herceg? Miért sírsz? - hallom meg szerelmem hangját, ami csak még nagyobb bűntudatot kelt bennem. Megcsaltad. Megint. Megcsaltad.
- Hogy a kurva életbe bele...! - estem be az ajtón. Meghallottam a gyermekünk síró hangját, majd T/N gyönyörű hangját, ahogy neki énekel. Zack a legszebb karácsonyi ajándék, amit csak kaphattam. T/N a legboldogabb emberré tett ezen a Földön. Mégis hagytad, hogy megtörténjen. Hagytad, hogy tönkre menjen. Mert megcsaltad.  
- Ne! Elég legyen! - emeltem fel a kezem és hadonászni kezdtem, de nem vettem észre, hogy T/N előttem áll. Megütöttem. Megint. A fenébe! Nem hiszem el, hogy megint kezet emeltem rá. A legfontosabb személyre az életemben. Ezt elbasztad és megcsaltad.
- Minden rendben Édesem? - Megcsaltad. Megint. Megcsaltad. Megcsaltad. Megcsaltad. Megcsaltad. 
- NEM! HALLGATTASD MÁR EL! - tapasztottam a fülemre a kezemet, mire be szaladt a nappaliba és a fiammal a kezében jött vissza.
- Ennyire utálod a saját gyerekedet?
- Mégis miről beszélsz?
- Elkezded nyöszörögni, mire ordítottál, hogy hallgattassam már el. Hát, azt kell mondjam, sosem tettem meg semmit sem ilyen szívesen, mint ezt. - húzta gonosz mosolyra ajkait. Félelem kúszott végig az ereimen, összezsugorítva a gyomromat és szívemet a torkomba költöztetve.
- Mégis mit tervezel? - féltem. Nem akartam ártani annak a csöpp kis lénynek, aki vér a véremből és hús a húsomból. Azért, mert én egy hibbant idióta vagyok, nem ki kellene elviselnie a következményeket. Nem válaszolt, csak felment az emeletre, pár percet vártam, hátha visszajön és közli, hogy csak viccelt, de nem tette. A félelem egyre jobban a hatalmába kerített, így utána mentem. Egyre jobban rettegve lépdeltem fel a lépcsőn, és a hálónkban megláttam a felkapcsolt lámpát.
- Mit csinálsz? - léptem be a szobába.
- Elmegyek. A gyerekkel együtt. Így kérned sem kell többet, hogy hallgattassam el.
- De én nem akarom, hogy elmenjetek.
- Ez az a rész Zayn. ahol már nem számít, hogy mit akarsz. - Mert megcsaltad. Megcsaltad. Megcsaltad. Megcsaltad. - Mostanában alig beszélünk, ha pedig mégis, akkor veszekszünk és mindig az a vége, hogy kapok egy pofont. Nem mondasz el semmit, folyton titkolózol és a fiadat nem, hogy nem veszed fel, még csak rá sem nézel. Alig vagy itthon, de ha mégis betoppansz bűzlesz a piától és valamilyen női parfümtől. Sajnálom Zayn, én ezt nem csinálom így tovább.
- Kérlek T/N. Beszéljük meg, ígérem mindent bevallok, mindent. az égegyadtavilágon. Csak adj egy esélyt. Kérlek. - vettem el a kisfiút a kezéből. - Lefektetem és utána mindent elmondok. - meg sem vártam a válaszát,
átvittem a fimat a saját szobájába. Ringattam, altatgattam, gondolkodnom sem kellett annyira ösztönösen jött minden mozdulat. Csak pár percet töltöttem ezzel az apró kis fickóval, a szívem máris megtelt szeretettel.
Viyszamentem a hálóba, ahol T/N az ágyon ülve várt. Leültem az ágy túloldalára, majd egészen mellé csúsztam.
- Aznap este, mikor felhúztak a fiúk és ráadásul még össze is vesztünk elmentem kocsmázni.
- Ez lerágott csont, miért beszélünk mi erről?
- Mert nem tudsz mindent. Együtt ittam valami szőle csajjal, aki rám startolt és nem lehetett levakarni, mikor megpróbált megcsókolni, eltoltam magamtól és kijöttem a bárból, de valami furcsa volt a fejemmel. Elkezdtem szédülni és zúgott a fejem. Másnap reggel a csaj lakásán ébredtem. De nem emlékszem semmire sem... És megcsaltalak... - néztem rá. Feltűnően furcsa csendben ül ott, mintha azt tervezné, mikor lenne alkalmas belém vágni a nagy kést.
- Dehogy csaltál meg.
- Dehogynem. - hajtottam le a fejem.
- Nem Zayn, nem csaltál meg. A lány akivel együtt ittál, a főiskolai szobatársam volt. És másnap fel is hívott, hogy nem történt semmi. Együtt ittatok, közben mindent elmeséltél neki, mikor rájött, hogy én vagyok a feleséged, azt tanácsolta, hogy gyere haza bocsánatot kérni, de rosszul lettél ezért elvitt magához...
- Ez történt T/N?
- Igen. De nem szeretném ha többet titkolóznál. Rendben?
- IGEN. Sajnálom, hogy ennyi bajt okoztam és sajnálom, hogy megütöttelek, többször is.
- Semmi baj, kiheverjük.
- Akkor minden rendben köztünk?
- Nem, de újra felépíthetjük a házasságunkat, ha te is ezt akarod. - mondta reménykedve és mire mélyen a szemébe néztem.
- Igen. Ezt akarom. - lassan csókoltam meg, karjait a nyakam köré kulcsolta magához húzva, a folytatásra buzdítva. Óvatos puszikat hintettem az arca minddn szegletére, majd nedves csókokkal borítottam a nyakát egészen az elhalványúlt szívás nyomig. Lefejtettem róla a pólót és a melltartót, magamról is lekaotam a felső testemet borító anyagot és végig döntöttem a puha ágyon. Újra kiszívtam a nyakát, mintha valami féltékeny kis tizenéves volnék, de kuncogva fogadta a tettemet így folytattam. Mellei gyönyörűek, pont a tenyerembe valók. Finoman, lágyan kezdtem gyúrni a luha halmokat, kéjes sóhajokat kiváltva belőle. Lehúztam róla a nadrágot, amit rögtön követett a bugyija is, bár az darabokban. Újra kuncogni kezdett, felülve az övem kioldásával volt elfoglalva. Mikor sikerült neki, együttes erővel láttunk neki a nadrág és a boxer eltávolításának.
Megcsókoltam, végigfektettem az ágyon. Ujjaimmal a bejáratát simogattam, majd feldugtam neki 1 aztán 2 ujjamat. Meglepett mosollyal tapasztaltam, hogy már csatakos a nedvességtől, pedig alig értem hozzá. Kezembe vettem a farkamat és a bejáratához illesztettem, majd lassan bele hatoltam.
Lassú tempóban kezdtem mozgatni a csipőmet, majd egyre gyorsabban, próbálva megtalálni a tökéletes ritmust. Közepes ritmust diktáltam, amikor hátamba vájta a körmeit és körém feszült. Gyorsítottam a tempómon, hogy egyszerre mehessünk el és ajkára tapadtam, mert egyre hangosabb sikolyokat és nyögéseket hallatott. Már nem tudtam volna tovább fokozni a tempót, mikor éreztem, hogy teljesen rám feszül, feji a farkamat, erőből ajkaimba mélyeszti a fogát és körmeivel mélyen végig szántotta a hátam. Hiába próbáltam tompítani a sikolyát még így is hangosra sikeredett, s már én sem tudtam tovább tartani magam, belé eresztettem a magomat.
Óvatosan kihúzódtam belőle és hangosan lihegve a hátamra feküdtem, majd mellkasomra húztam, puszit nyomtam a homlokára és magunkra húztam a takarót. Végre amellett a nő mellett hajtom a megérdemelt álomra a fejem, aki mindennél többet jelent nekem és meg ajándékozott egy gyönyörű (azóta már 3 hónapos) kisfiúval.
És hiába a sok veszekedés ma már tudom ennek így kellett lennie.
That's the way it is....