Megdöbbentő valóság (Liam) +18

Ezt a sztorit UbiVanKenobi kérte! Ne haragudj, hogy ilyen sokat kellett rá várnod! :)

Sokan vágynak arra, hogy egy sztárral járhassanak vagy, hogy közelebbi kapcsolatba léphessenek velük. Valakinek az is elég, hogy a barátjuk lehessenek. Fogalmuk sincsen, hogy milyen terhelő tud lenni az, ha egy sztárral bármiféle kapcsolatba lépnek. Én tudom milyen és szívesen cserélnék egy hétköznapi lánnyal.

A barátom Liam Payne, akivel még azelőtt jöttem össze, hogy híres lett. Akkor még el tudtunk menni egy moziba, buliba, sétálni a parkba, de most már ez lehetetlen. Amint megjelenünk valahol sikítozó lányok vesznek minket körül és rögtön a randinkból dedikálás lesz. Az elején borzasztóan örültem a sikerének, de most már csak arra tudok gondolni, hogy mikor jut nekem is egy kevés belőle? Elhatároztam, hogy szakítok vele, mert ez nekem nem megy tovább. Normális kapcsolatot szeretnék egy olyan emberrel, aki normális, hétköznapi és ameddig Liam-mel járok ez nem lehetséges.

Az elhatározásomat követő este halk kopogtatásra lettem figyelmes. Megnéztem az órát, ami fél 12-tőt mutatott. Furcsálltam, hogy valaki ilyen későn jön át, de az is lehet, hogy valaki eltévesztette a házszámot, ugyanis a szomszédom elég nagy ribi hírében áll és minden este más pasi jön hozzá és nem egyszer előfordult, hogy véletlen hozzám akartak bejönni. Mikor ismét kopogtattak egy nagy sóhajjal felemelkedtem a kanapéról és megindultam az ajtó felé.

- Szerintem rossz helyre kopogt…. – itt elakadt a szavam, mert az ajtóban Liam állt egy száll vörös rózsával a kezében. Tudja, hogy ez a kedvencem és ahányszor találkozunk, mindig hoz egyet. Meg sem bírtam szólalni, mert Liam rögtön az ajkaimra tapadt és bentebb tolt a lakásban.

- Hiányoztál T/n – suttogta, miközben elkezdte rólam lehámozni a blúzomat. El is kezdte kigombolni, de mielőtt levehette volna leállítottam a kezét.

- Várj, beszélnem kell veled – zavartan nézett rám. Nem sűrűn fordul elő, hogy nemet mondjak neki és a jelek szerint nem is nagyon tetszik neki, de muszáj, beszélnem vele mielőtt még a szenvedély elveszi az eszemet.

- Miről akarsz beszélni? – engedett el végül teljesen, majd besétált a nappaliba, ahol eddig töltöttem az estémet. Leheveredett a kanapéra, kezeit a háttámlára terítette és így nézett fel rám. Hirtelen a szívem a torkomban kezdett el dobogni. Tényleg megteszem? Hiszen szeretem Liam-et, de nem tudom, hogy tovább tudnám-e ezt csinálni. Nem akarom őt elhagyni, de muszáj, mert ha továbbra is egyhelyben toporgunk, akkor én meg fogok bolondulni. Leültem a vele szemközti fotelbe és belekezdtem.

- Figyelj Liam, nagyon szeretlek, de nem tudom ezt tovább folytatni – ennyit mondtam, majd visszafojtott lélegzettel néztem rá és reménykedtem, hogy nem várja el, hogy részletezzem a dolgokat.

- Pontosan mit is nem tudsz folytatni? – de elvárja. Vettem egy mély lélegeztet és úgy kezdtem bele a magyarázkodásba.

- Szeretnék egy olyan fiút, akivel el tudok menni, mondjuk egy moziba. Hónapok óta nem volt egyetlen normális randink sem, Liam. Ahányszor kitesszük, a lábunkat máris a nyakunkban lihegnek a rajongóid. Nem tudok úgy adni egy puszit, hogy a sajtó ne színezze ki és nekem ebből az életből elegem van – elhallgattam, mire a szobára kínos csend telepedett.

- Szóval, el akarsz hagyni? – kérdezte sötét tekintettel, miközben felállt és szorosan elém állt.

- Ez lesz a legjobb Liam – hajtottam le a fejemet. Szememből kibuggyant az első könnycsepp, de mielőtt letörölhettem volna, hogy ne lássa, hirtelen a karomnál fogva felrántott magához. Dühösen nézett bele a szemembe, mire megrettenten hátra hőköltem.

- Nem gondolhatod komolyan – fakadt ki – Szeretlek – mielőtt reagálhattam volna ajkait erőszakosan az enyémekre nyomta. Tiltakozni akartam, de képtelen voltam ellenállni neki. Még mindig szerettem, habár gyűlöltem magam ezért. Mielőtt bármit reagálhattam volna felkapott és felcipelt a lépcsőn. Amint beértünk a hálószobába ledobott az ágyra és rám mászott. Szétfeszítette a combjaimat és közéjük feküdt. Meg kellett volna ijesztenie, mert még sosem volt velem ilyen erőszakos, de ha őszinte akartam lenni, akkor igenis tetszett. Erősen elkezdte magát hozzám dörzsölni, mire hangosan felnyögtem.

- Na, látod? Van más, aki ilyen hangokat tud kicsikarni belőled? – megráztam a fejem, mire elégedetten morgott egyet. Lerángatta rólam a már nyitott blúzt és neki esett a melleimnek. Erősen szívta, nyalta és gyúrta a melleimet melltartón keresztül. Addig fokozta, míg végül hangosan felsikoltottam. Elégedetten nézett rám, majd egy rántással eltávolította a melltartóm, majd lassú csókokkal elindult lefelé. Nem telt bele sok időbe és már a farmeremet is eltávolította rólam.

- Imádom, mikor tangát hordasz – mondta elégedetten mosolyogva, majd egy hirtelen rántással ketté tépte és leszedte rólam. Immáron teljesen meztelenül feküdtem alatta, míg ő teljesen fel volt öltözve. Nem szórakozott sokáig rögtön bevetette magát. Erősen elkezdett nyalni, miközben két ujját nyomta fel belém. Hangosan nyögdécseltem. Mindig is szerettem, ha ezt csinálja és ezt ő is pontosan tudja. Már majdnem elélveztem, mikor mindent abba hagyott.

- Most miért hagytad abba? – hitetlenkedtem, mire hangosan felnevetett. – Már majdnem elélveztem – adtam a tudtára durcásan.

- Tudom – kacsintott rám, majd felpattant az ágyról és elkezdett vetkőzni. Immár teljesen meztelenül jött vissza hozzám és feküdt le mellém. Szétfeszítette a lábamat és ismét közéjük feküdt. Mélyen belenézett a szemembe – Szeretlek – ezzel belém hatolt. Hangosan felkiáltottam. Liam nem várta, meg míg megszokom, eszeveszett tempóban kezdett el mozogni bennem. Mikor már majdnem elélveztem, hirtelen megállt és várt. Csalódottan felnyögtem, majd könyörögve néztem rá.

- Kérlek – elmosolyodott, majd elkezdett ismét mozogni, de mikor már nem sok kellett megint megállt. – Kérlek, Liam, nem bírom már tovább ezt a kínzást – halkan felnevetett, majd gyors tempóban mozogni kezdett, de ezúttal a csúcs küszöbén nem állt meg. Sikítva értem fel a csúcsra, majd rögtön utánam Liam is elélvezett. Kimerülten hanyatlott mellém, majd gyengéd csókot lehet a homlokomra. Egy idő után felültem és úgy néztem le rá.

- Liam, ez nem változtat semmin – néztem, ahogyan ismét elsötétül a tekintete. Mielőtt folytathattam volna kipattant az ágyból, és úgy ahogy volt elkezdett föl, s alá mászkálni.

- Azt hittem szeretsz – fordult végül felém szikrázó tekintettel.

- Szeretlek is, de én nem tudom ezt a továbbiakban folytatni – Liam egyetlen hang nélkül elkezdett öltözködni, mikor már teljesen fel volt öltözve, kivett a zakója zsebéből és kis dobozkát és letette az éjjeli szekrényre.

- Ha tényleg szeretnél, akkor azok a dolgok, amiket felhoztál nem állhatnának közénk. Kitartanál mellettem. – majd hátra sem nézve kisétált a szobából.

- Liam – kiáltottam még utána, de már késő volt. Nem hallotta vagy nem akart hallani, nem tudtam, csak azt tudtam, hogy mindent elrontottam. Zokogás tört föl belőlem, majd lassan odakúsztam az éjjeliszekrényhez és felpattintottam a dobozkát. A tartalma láttán, még hevesebben kezdtem el zokogni. Egy gyönyörű eljegyzésű gyűrű volt benne, aminek a szárára ez volt vésve: Mindig szeretni foglak *Liam*

- Istenem, mit tettem? – temettem bele arcomat a párnámba, amin néhány perccel ezelőtt még Liam feküdt.

Hiányoztál (Liam) +18

Ezt a sztorit Cucumber kérte! Remélem tetszik! :) Ne haragudj, hogy ennyit kellett rá várnod! Most már remélem fogom tudni rendszeresen hozni a részeket :)

Puszi! :)

Este fáradtan estem be a lakásomba. Ez már zsinórban a hatodik napom mikor nekem kell éjszakáznom a munkahelyemen. Nem is lenne vele gondom, ha nem örülnének meg ilyenkor az emberek. olyan mintha megbolondulnának. Gyorsan főztem magamnak egy teát, lezuhanyoztam és már éppen ágyba bújtam volna, mikor csöngettek. Úgy döntöttem nem foglalkozom vele és lefeküdtem, de épphogy becsuktam a szemem megint csöngetek. Fáradtan kikeltem az ágyból, magamra kaptam egy köntöst és morcosan megindultam az ajtó felé. Szélesre tártam az ajtót azzal a szándékkal, hogy leüvöltöm a látogatóm fejét, mikor a döbbenettől a torkomra akadt a szó. Az a személy állt az ajtóban, akit már hónapok óta nem látta és nem nagyon hittem, hogy valaha az életben fogom még látni. Liam Payne és én három évvel ezelőtt találkoztunk. Rögtön megtetszett nekem és én is neki. Egy év után össze költöztünk és egészen addig boldogan éltünk, míg ki nem derült, hogy amint teheti rögtön más ágyában van. Mint kiderült soha nem volt hozzám hűséges és mikor rákérdeztem miért csinálja, közölte velem, hogy ő nem képes egyetlen nő mellett lehorgonyozni. Ez fél évvel ezelőtt történt és azóta nem láttam.
- Mit keresel itt? - találtam meg végre a hangomat. Túl fáradt voltam most ehhez. Nem volt kedvem vele beszélgetni, főleg azért, mert felszakítja a régi sebeket. Nem akartam arra az érzésre gondolni mikor megtudtam mit művel a hátam mögött. Mivel nem válaszolt be akartam előtte csapni az ajtót, de gyorsan odarakta a lábát így megakadályozva, hogy becsapjam előtte. - Mit akarsz? - kérdeztem most már jóval ellenségesebben.
- Ezek szerint még mindig haragszol rám - mondta ártatlan tekintettel miközben feltűnően végig mért. Éreztem, hogy egyre jobban indulatba jövök. Mit képzel ez magáról? Mire számított?
- Mégis mire számítottál? Bolondot csináltál belőlem. Megmondtam, hogy többet nem akarlak látni. Mit akarsz még tőlem? - kifakadásomat, Liam úgy kezelte mintha kedélyesen csevegnénk. Egyáltalán nem jött zavarba és nem dühödött fel. - Menj el - mondtam végül befejezésként, de Liam meg sem mozdult csak nézett rám, majd legnagyobb meglepetésemre beljebb tolt a lakásba és becsapta maga mögött az ajtót.
-Beszélni szeretnék veled - mondta még mindig rettentő nyugodtam,a mivel engem csak egyre jobban felhergelt. Hogy lehet valaki ilyen nyugodt?
- Én viszont nem akarok veled beszélni. Eljátszottad erre az esélyedet. Most pedig menj el vagy hívom a rendőrséget. - Liam erre a kijelentésemre viszont már felnevetett. Mivel láttam, hogy nem vesz komolyan odaléptem a telefonhoz és elkezdtem tárcsázni, de mielőtt leütöttem volna az utolsó számjegyet Liam kikapta a kezemből a készüléket és a földhöz vágta. - Mit művelsz? - kérdeztem ijedten.
- Mondom, beszélni szeretnék veled és amíg nem hallgatsz meg addig én innen el nem megyek - még sosem viselkedett ilyen erőszakosan. Elhátráltam tőle pár lépést és csak utána néztem rá ismét.
- Mondjad - vetettem oda flegmán. Liam meredten nézett rám, majd lassan elindult felém. Én addig hátráltam, míg a hátam neki nem ütközött a falnak. Liam közvetlenül előttem állt meg.
- Hiányzol T/N - amint ezt kiejtette azt hittem mindjárt dobok egy hátast.
- Hogy van képed.. - kezdtem bele, de félbeszakított.
- Nagyon megbántam, ahogyan akkor viselkedtem. Nem tudtam milyen kincs van a birtokomban, csak amikor már elvesztettem. Nem bírok ki még egy napot nélküled T/N. Szeretlek, annyira, hogy az már fáj - kábultan néztem Liam gyönyörű szép szemébe, de aztán feleszméltem és kissé eltoltam magamtól.
- Sajnálom Liam, de már nem hiszek neked. Nem akarom még egyszer azt érezni mint mikor kiderült, hogy megcsalsz. Nem bírnám még egyszer végig csinálni. Kérlek, menj el. - mondandóm végére szememből már patakokban folytak a könnyek. Liam sóhajtott egy nagyot, majd elfordult. Akaratlanul is felzokogtam, mire gyorsan a szám elé kaptam a kezemet. Nem akartam, hogy Liam tudja az érzelmeim még mindig változatlanok maradtak. Hirtelen egy izmos kar fonódott a derekam köré, majd rögtön ezután éreztem, ahogyan Liam végig simít a hajamon és ad rá egy gyengéd puszit.
- Ne haragudj. Nem akartalak megríkatni.
- Nem akarom, hogy még egyszer fájdalmat okozz. Félek - vallottam be legnagyobb félelmemet.
- Nem fogok még egyszer fájdalmat okozni. Ha visszafogadsz esküszöm amíg élek hűséges leszek hozzád és mindig szeretni foglak, amíg csak élek - mielőtt felfoghattam volna a szavai értelmét ajkai az enyémen landolt. Jólesően felsóhajtottam. Annyira hiányzott már ez az érzés. Nem is az érzés, javítottam ki magamat. Maga Liam hiányzott. Liam erőszakosan neki lökött a falnak, majd lerángatta rólam a köntöst. Mivel meztelenül szoktam aludni, így Liam szabadon legeltethette rajtam a tekintetét. - Még gyönyörűbb vagy mint amire emlékeztem - ezzel ismét szenvedélyesen ajkaimra tapasztotta az övéit. Én sem teketóriáztam sokáig egy rántással eltávolítottam róla a pólóját, így most már szabadon simogathattam a meztelen bőrét. Liam hangosan felnyögött, majd térdre zuhant előttem és a mellbimbómat kezdte el kényeztetni a szájával. Kisebb sikoly hagyta el az ajkamat, mire Liam halkan felnevetett. Mindig is szerette, ha hangot adok az élvezetemnek. Liam egy idő után megunta a melleim kényeztetését és egyre lejjebb haladt az ajkával, egészen addig míg el nem ért a szemérem szőrzetemig. Belefúrta az orrát és mélyet szippantott, amitől kis híján elélveztem, olyan erotikus látvány volt.
- Milyen jó illatod van. Istenem, de hiányoztál. Megfogta a jobb lábamat és a vállára helyezte, így szabad rálátása volt a puncimra. Széles vigyor keletkezett az arcán, majd éhesen rávetette magát a puncimra és erőteljesen nyalni kezdett. Hangosan felnyögtem, mire elégedetten hümmögött. Nem sok kellett ahhoz, hogy elélvezzek, de Liam hirtelen mindent abba hagyott és felpattant.
- Miért hagytad abba? - kérdeztem duzzogva, mire halkan felnevetett, majd felkapott a karjába.
- Mert az ágyban akarom, hogy elélvezz - adott végül magyarázatot. Amint beléptünk a szobába az ágyhoz masírozott, gyengéden letett rá és a lábam közé feküdt.
- Folytassam? - hevesen bólogattam, mire vigyorogva elhelyezkedett úgy, hogy az arca a puncimmal szemben legyen, majd ismét elkezdett erőteljesen nyalni. Nem kellett sok és hangosat felsikoltottam az élvezettől. Liam tisztára nyalt, majd felpattant az ágyról, lerángatta magáról a nadrágját és vele együtt az alsógatyáját, majd visszahelyezkedett a lábam közé. Egy erőteljes lökéssel már bennem is volt. Meg sem várta, hogy megszokjam rögtön elkezdett mozogni bennem, mire mind a ketten egyszerre egy hangosat nyögtünk. Gyors tempóban mozgott bennem, minden egyes lökésnél elérve a g pontomat, amivel a fellegekbe repített
- Liam - sikoltottam mire azonnal elélveztem.
- T/N - kiáltotta ő is, majd kimerülten mellém hanyatlott. Szerelmesen, csillogó szemmel nézett rám. - Szeretlek, mindig is szerettelek, de ezt akkor nem láttam be. Nem tudtam milyen érzés, mikor elveszítelek. Nem bírom tovább nélküled. Megbocsátasz? - felültem és úgy néztem le rá. Láttam a szemében, hogy igazat mond.
- Én is szeretlek Liam. - mondtam végül - Csak azt ígérd meg, hogy soha nem hagysz el és nem csalsz meg többé. Azt nem bírnám elviselni.
- Megígérem - ült fel ő is, majd gyengéden megcsókolt. Ezután egymás karjaiban aludtunk el csupa szerelmes gondolatokkal.

A karácsony varázsa +18

Sziasztok. Meghoztam egy újabb történetet. Valéria Kovácsnak. Ezzel szeretnék  utólag mindenkinek Kellemes karácsonyi ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánni! ;)

Szeretem a karácsonyt, de mégsem. Jó dolog, hogy minden ember a családdal és a barátokkal ünnepel, de engem túlságosan is az elmúlásra emlékeztet.
Az elmúlásra, hisz minden elmúlik, semmi sem marad meg örökké. Egy újabb év, ugyan azokkal az átlag dolgokkal és ugyan azon fejtörőkkel, kérdésekkel, és válaszokkal, amelyeket nem tettél meg. Pedig minden évben lenne esély a változtatásra, de a félelmek nem engedik szabadjára az emberi gondolatokat és vágyakat.

Érzed az elmúlást, mikor Karácsony tájt eszedbe ötletnek a dolgok, amiket könnyűszerrel megtehettél volna, de a félelem visszatartott. Az elmúlás, hisz mindig elmúlik egy újabb év. Én pedig újabb esélyt kaptam, hogy változtassak az életemen, de féltem ezért nem tettem meg. De most eljött az ideje.

Egész nap a facebook-on lógtam, mikor megláttam egyetlen szerelmem neve mellett a zöld kis pontocskát. Egyből rákattintottam és írtam neki.
- Szia.
Harry Styles gépel....
- Szia.
- Valamit elszeretnék mondani.
- Mondjad.
- Személyesen jobb lenne. Nem tudnánk találkozni?
- 10 perc múlva a parkban a tölgyfa alatti padnál?
- Akkor 10 perc múlva. - boldogan mosolyogva léptem ki, majd kaptan elő egy lila pulóvert és egy fekete csőnadrágot, a lépcső alján gyorsan húztam fel már kissé kopott Vans-emet. A kulcsot fel kapva egy 'Elmentem, majd jövök!" - kiálltással hagytam el a házat. Izgatott szorongással ballagtam a park bejáratáig és kerestem meg a nagy tölgyfa alatti padot. Már vagy 20 perce ülhettem a padon és ahogy levegő egyre jobban hűlt le, én is egyre csalódottabb és szomorúbb lettem. Végül este 8-kor egy csalódott sóhajtással keltem fel a padról és könnyiemet kieresztve szaladtam haza. Nem akartam, hogy bárki lássa, hogy felültettek. A házba belépve csak lerúgtam a cipőmet, az ajtót bezárva rohantam a szobámba. Áldottam az eget, hogy az édesanyám üzleti útra mentek. A szobámba érve le dobtam az összes ruhámat és a kedvenc rózsaszín nyuszis pizsamámat felvéve léptem be a facebook-omba. Egyetlen üzenetet hagytam neki.
- Kösz mindent Harry! Nagyon kösz. Igazán kedves volt! >< - küldtem el neki, majd kikapcsoltam az egészet. Bőgve estem az ágyamra és próbáltam nem rá gondolni, de nem nagyon ment. Álmatlanul forgolódtam, majd végül álomba sírtam magam. Másnap reggel fejfájással és égő szemekkel másztam ki az ágyból. Ezekkel mit sem törődve vettem fel a futó felszerelésem és kiléptem az ajtón, amikor az édesanyám mosolygós arccal szaladt felém és ölelt magához. Csak tegnap ment el, de úgy hiányzott, mintha ennek több éve lett volna. Amikor azt mondom, hogy nagyon fiatalos, akkor nem viccelek. A maga 32 évével a tökéletes testvér, legjobb barátnő és korrekt anyuka szerepet tölti be az életemben. 16 éves volt, amikor én megszülettem és az apám (bár nem illik őt így hívni, ugyanis, csak spermadonor volt nem több) elhagyta a legjobb barátbőjéért. Nem hiányzik egy apa, anyám tökéletesen betöltötte mindkét szerepet. Azóta rühellem mégis mélységesen a Karácsonyt, mióta 5 éves koromban az a férfi, aki az apámnak vallja magát beállított Karácsony este és részegen ráüvöltött anyámra, miszerint joga lenne engem látni, majd mikor anya megmondta neki hogy semmi köze hozzánk, elkezdett engem kifelé rángatni a házból, azzal a mobdattal, hogy innentől kezdve én vele fogok élni és soha többet nem láthatom szülőanyámat. Szerencsénkre erre járt egy rendőr, aki bevitte a kapitányságra, mi pedig távoltartási végzést kértünk.
Ezek szerint kicsit eltöprenghettem, mert arra eszméltem fel, hogy Amy (az anyám) egy zöld kapucnis pulóvert nyom az orrom alá és egy fekete plüss macskát. Szorosan hozzábújtam és élveztem, hogy itt van újra velem. Lepergett előttem az összes szép élményünk és a könnyek kiszöktek a szemeinkből. Mikor mindketten teljesen lenyugodtunk, vissza ültünk a helyünkre és beszélgetni kezdtünk:
- Amikor neked kerestem ajándékot két tárgyalás közt, összetalálkoztam azzal a barátnőmmel, akit a kórházban ismertem meg mielőtt megszülettél. Ő is akkor szült, amikor én. Meghívott minket ma estére vacsorára.
- De... én nem tudok hozzá szólni a ti beszélgetésetekhez, legjobb lesz ha itthon maradok.
- Ne aggódj Kicsim. - simított végig az arcomon. - Nem lesz semmi baj. Van egy veled egyidős fia. Jól ellesztek.
- Rendben. De akkor menjünk készülődni! - mondtam, mire mindketten izgatottan pattantunk fel és közösen szaladtunk a szekrényeinkhez.

****

- Köszönjük a karácsonyi vacsorát, igazán finom volt. Nagyon ügyes szakács vagy Harry. - mondta Amy.
- És Anne! Valami eszméletlen finom a csoki pudingos málna tortád francia módra  karamellizált almával a közepében és rumos epersziruppal keverve. - mosolyogtam az előttem ülő fiatal nőre. Harry is és Anne is meglepődbe bámult rám, míg anya csak büszkén mosolygott rám.
- Honnan tudtad, hogy miből áll a Carlotte a'la Créeme? Senkinek sem árultuk el, hisz ez családi titok. És csak nagyon ritka alkalmakkor készítjük el. - kérdezték tőlem.
- Gondolat olvasó vagyok. - mondtam önelégült vigyorral, mire a mellettem ülő Harry ideges mocorgása közben lecsúszott a székről. Meglepődve esett be a székeink közé. Önfeledten nevetve estem rá, mikor a kezemnél fogva lerántott a székről. Mire röhögve estem rá, majd döbbenten rántottam hátra a fejem, mikor láttam, milyen közel van az arca az enyémhez. Tarkómra csúsztatva kezét húzott egy forró csókba. Nem tudom miért, de visszacsókoltam. Nyelveink édes táncot jártak, amikor hirtelen megmerevedtem. Gyorsan ugrottam ki az öléből, ezáltal bevertem a fejemet az asztal sarkába. Hirtelen valami meleget éreztem meg a homlokomnál, de nem érdekelt, csak kiszaladtam az ajtón. Kint leültem a ház tövébe, fejemet a térdemre hajtottam és hangosan zokogni kezdtem. Nem értettem, hogy-hogy lehettek ilyen szerencsétlen. Egy újabb ok, amiért utálhatom még jobban a karácsonyt. Egyre jobban rám tört a zokogás, mikor egy  izmos test ölelt magához. El akartam tőle húzódni, de egyre erősebben szorított magához.
- Mi a baj kicsi? Ne sírj, nincsen semmi baj. Senki miatt sem érdemes sírni. - suttogta a fülembe, mire ellöktem magamtól, annyira fel ment bennem a pumpa.
- Még, hogy nincsen semmi baj, és ne sírjak, mert senki miatt nem éri meg?! Hát képzeld, nagyon is van baj. Még hozzá TE! Eddig le sem szartál, bár néha gúnyoltál és közröhely tárgyává tettél, én pedig egyszer akartam veled komolyan beszélni szemtanuk nélkül, TE pedig akkor is felültettél, mikor megbeszéltük, hogy találkozunk. És én vártam rád. Több órán keresztül, de te nem jöttél el. És ma azzal a csókkal anyáink előtt akartál lejáratni vagy én csak kapóra jöttem, mert nem találtál újabb kóbor cicát az éjszakára? Én sem lettem volna több, csak egy újabb strigula a többi közt,ugye? Csak egy újabb véset a falon? Látod Harry, mi nagyon különbözünk, mégis teljesen egyformák vagyunk, ugyanis egyikőnk sem kapja meg ma, amit annyira akar. - fejeztem be a beszédemet és elindultam a kapun ki és hazafelé. Kiléptem a kapun és eléggé megszédültem. Egy pillanat alatt elmúlt az egész, így betudtam annak, hogy azért van, mert beütöttem a fejem és nem foglalkoztam vele. Gondolom Harry eléggé ledermedt a mondandómtól, hisz még levegőt is elfelejtett venni. Gyorsan szedtem a lábaimat, mert kezdett hűvösre fordulni az idő. Hangos trappolást hallottam magam mögött. Gyorsabb tempóra váltottam, de nem fordultam meg. Elég horrorfilmet néztem már ahhoz, hogy tudjam, ez a legrosszabb dolog, amit ilyenkor tehetsz. Egy meleg kezet éreztem meg a sajátomon, majd egy erős mellkasnak ütköztem, miközben a hátra fordított. Nem féltem, hisz, amikor felpillantottam, megláttam göndör fürtjeit. Hideg ajkait durvá, vágyakozva nyomta enyéimre és nyalta meg alsó ajkam. Szenvedélyes táncba invitált nyelvével. Zihálva vált el tőlem és kezemet megfogva indult el velem vissza hozzájuk. A házban anyáink épp a Titanicot könnyezték meg és mondták, hogy náluk töltjük a karácsonyt. És én alszom Harryvel. Felsétáltunk a szobájába, ahol leültetett az ágyra, majd neki állt sétálni a szoba közepén. Pár kör után megállt előttem.
- Figyelj rám kérlek. Amiket kint mondtál, abból minden szó igaz.... - kezdte és a csalódottságtól még több darabra tört a szívem. - Sajnálom, amiket veled tettem, de én komolyan gondoltam ezt köztünk. Bár azt is megérteném, ha nem akarnád megpróbálni velem.... - hajtotta le szégyenlősen a fejét. Akaratlanul is elmosolyodtam és könnyek szöltek a szemembe.
- Igen Harry. Szeretném megpróbálni veled. - Harry felemelte a fejét és pillatását az enyémbe fúrta, amiről eszembe jutott jutott egy idézet. Halkan felkuncogtam, mire arcomra simította a kezét és várta a válaszom.  - The roses are red; The violets are blue; I remember the day; Green eyes met blue. - szemeiben boldogság ült és ajkait lágyan érintette az enyémre. Tarkójánál fogva húztam magam után, ahogy feljebb csúsztam az ágyon. Lágyam döntött a hátamra, miközben kezei szabadon cirógatták a combjaimat. Kezeimet hátára vezettem, mikor ajkai a nyakamra tértek át és erősen kutatta a legérkényebb részt. Körmeimmel végig karcolva a hátát tűrtem egyre feljebb a pólóját és vettem le róla. Már húztam volna lerólam a felsőmet mikor akadályba ütközött. Ugyanis két dolgot nem vett figyelembe. Hogy fűzős a felsőrész és hogy egyberuha van rajtam. Sokat szórakozott a fűzővel, de az istenért sem bírta kifűzni. El löktem magamtól a kezét, felálltam az ágy mellé, gyorsan kioldottam a fűzőt és az egész ruhát áthúztam a fejemen. Szinte megrökönyödve vette tudomásul, hogy nincs rajtam melltartó. Kecses mozdulattal az ölébe ültem és erotikus mozdulatokkal izgattam az alattam lévő félkemény szerszámot. Hatalmas kezeit felvezette a combfixem széléig, miközben ajkaival ostromolta hol egyik, hol másik mellbimbómat. Remegő kezekkel kapcsoltam ki az övet, gomboltam ki a nadrágot és húztam le a sliccet. Legnagyobb meglepetésemre nem volt rajta boxer, viszont így könnyen hozzáfértem a szerszámához. Erősen megmarkoltam, majd laza csukló mozdulatokkal kényeztettem, mikor két ujját a fehérneműm alá vezette, kicsit simogatott, majd lágyan ujjazni kezdett. A vágytól megőrülve tornáztam lejjebb magam rajta, hogy eltűntessem férfiasságát a torkomban, mikor arcomra simította a kezét és megcsókolt. Értetlen tekintetem látva mindentudón elmosolyodott.
 - Legközelebb kipróbálom, mit tudsz, de ha most nem ülsz bele, én megőrülök. - mondta a szemembe nézve, felhúzott egy óbszert, mire a fehérneműmet félrehúzva egy gyors mozdulattal szinte rávágódtam. Kezeimet göndör fürtjei közé vezettem és nyakára taoadtam, miközben gyorsan mozogni kezdtem. Mikor kezdtem fáradni lassítittam a tenpón és édes csókot loptam tőle. Megemelte a csipőmet es szexistent megszégyenítő mozgással haszolt az orgazmus felé. Ajkainkat összetapasztottuk és egymás szájába lihegtünk. Egyre jobban emelkedett bennem az érzés mikor is egy erős lökéssel telibe találta a g-pontomat. Halk sikollyal mentem el és ő egy férfias nyögéssel követett. Párat lökött még levezetésként, majd hátradölt és engem húzott magával. Mikor kipentük magunkat és normalizálódott a légzésünk, komótosan felöltöztünk.


Kézen fogva, kipirult és boldogságtól sugárzó arccal mentünk le és álltunk meg a nappali ajtóban. Épp szólásra nyitottuk a szánkat, hogy bejelentsük együtt vagyunk, mikor ránk néztek és csak egy mondat hagyta el a szájukat.
- A fagyöngy alatt álltok. - mosolyogtak ránk, mire rájöttünk, úgy félig-meddig ők boronáltak össze minket. De mi nem bántuk. Szerelmesen egymásra néztünk és elcsattant az első édes szerelmes csókunk, a fagyöngy alatt, amit soha sem fogunk elfelejteni....

The End...