Csak egy sima dedikálás? +18

Kedves Nori. Még annak idején kértél tőlem egy történetet, ami végre nagy nehezen elkészült. Remélem tetszik. És bízom benne, hogy nem haragszol rám túlzottan a késés miatt. Most jöttem haza a táborból és hát eléggé ki vagyok. Megígérem próbálok ezentúl aktívabb lenni. Szeretnélek megkérni benneteket, hogy bátran kommenteljetek minél többet.

Gwen.xx

U.i. Ági nem tudom, hogy olvasod-e, de ha igen, még mindig haragszom rád. 

- Nori siess már, el fogunk késni! - Szólt a nappaliból a barátnőm.

- Egy perc. Csak hogy tudd, sokkal tartozol nekem. - kiabáltam neki a fürdőből.

- Tudom.

- Tudom, hogy tudod. Csak emlékeztetlek, hogy ne felejtsd el. - mosolyogva mentem ki hozzá. - Indulás, mert tényleg elkésünk a dedikálásról. Na nem hittem volna, hogy ilyet hallok a saját számból. - léptem ki az ajtón röhögve....

- Lécci, Nori.... - könyörgött a barátnőm. - Kérj nekem egy autogramot Harrytől.

- Nem.

- Kérlek.... Lécci.....

- Ez az utolsó, hogy eljöttem veled. - kaptam ki a papírt a kezéből és a Harryhez vezető sor legvégére álltam. Másfél óra után végre sorra kerültem. Rajtunk kívül senki sem volt már ott.

- Szia. Hogy hívnak? - mosolygott rám Harry. Egészen dögös a mosolya. De mégis éreztem rajta, hogy nagyképű.

- Szia. - a hangom valamiért flegmának tűnt. A szemöldökét felvonta, de még mindig mosolygott. - A nevem Nori. Miért beszélsz az egód csúcsáról? Azt hiszed olyan jó arc vagy? Mert, ha engem kérdezel, és akkor is elmondom, ha nem, nem vagy olyan nagy szám - kicsit meglepődött, de nem reagált.

- Milyen névre írjam? - kérdezte. Úgy látszik, hogy vissza vett az arcából.

- LB/N.

- De a te neved nem Nori?

- De ez nem nekem lesz, mert ha tetszik, ha nem, nem bírlak titeket. 

- És miért nem? Nem is ismersz. 

- Pont ez a lényeg. 

- Talán azt hiszed, hogy jobb vagy, mint mi? És a barátnőd?

- Amúgy 1. Nem hiszem, hanem tudom. 2. Nem vagyok kíváncsi agyon menedzselt egó nagy üzemből szalajtott idiótákra, akik azért lettek híresek, mert elviselhetően néznek ki és géppel javítják fel a hangukat. 3. Neki ti vagytok a megtestesült tökéletesség. Ezzel mondjuk én tudnék vitatkozni.

- Ő nincs itt?

- De csak őt lefoglalja a másik 4 idióta. - néztem mosolyogva LB/N-re. Velem ellentétben ő tökéletesen elemében van.

- Rendben. - mondta, elővett még egy papírt és dedikálta mindkettőt. - Eljöhetnél velem az After party-ra. - Meg néztem őket, és az enyémre ráírta a számát, és egy rövid üzenetet. "Mit gondolsz, milyen hangosan fogsz sikoltozni, amikor megbaszlak?"

-Te tényleg nem vagy normális! - közöltem flegmán és megpofoztam, majd a lapot az asztalra dobva elindultam kifelé. Hallottam a többiek röhögését.

- Hazza, kosarat kaptál?

- Húú. Hazza csajozik.

- Harry, te megcsalsz? És pont vele?! - sikított fel az egyik barna hajú srác, akit asszem Louisnak hívnak.

- Kapd be Lou! - Mi a probléma azzal, hogy velem? - vágtuk rá egyszerre mire a teremben megdermedt a levegő. Sarkon fordultam, kirohantam a teremből és mindenkit magam mögött hagytam. Az ajtó becsapódott a könnyeim pedig eleredtek. Nem azért, mert ennyire bánt, hogy lenéznek (tudom, hogy nagyképű majmok, akik a bikinimodell fazonra hajtanak), hanem, mert reménykedtem, hogy ő más. És ezért vagyok rohadt mérges nemcsak magamra, de rá is, mert csak játszik az érzelmeimmel. Csak meg akar fektetni és kidob a fenébe, mint egy megunt, kinőtt játékot. Lépteket hallottam magam mögött, így gyorsan letöröltem a könnyeimet, ne lássák, hogy sírtam. Pár lépés múlva Harry került a látóterembe. 

- Mi a baj, Kiscsillag? Miért sírsz? - ölelt magához. 

- Hagyj békén. - fordultam a fal felé. Kezét rátette a vállamra és megfordított, majd karjait a fejem két oldalára helyezte, hogy ne tudjak elmenni.  

- Hagyj békén Harry. Nem hallod? Engedj már el! - hajolt egyre közelebb hozzám, majd pár centire ajkaimtól megállt. Kifújta a levegőt, bőrömön éreztem a leheletét. Ajkai enyhén szétnyíltak, majd nyelvével körbe rajzolta a száját. 

- Don't talk just kiss. - suttogta ajkaimhoz közel, majd lágyan enyémre helyezte őket. Végig nyalta a szám, a levegő apró sóhajként távozott belőlem. Hol olyan lassan csókolt, mintha a világ minden ideje a miénk lenne, hol olyan gyorsan, mintha a következő pillanatban felrobbanna a világ velünk együtt. 

- Harry.... ezt nem kéne...

- Csitt. - haladt át a nyakamra, ahol addig halad pillangó puszikkal, amíg meg nem találta a gyenge pontomat. Finoman hintett rá pár puszit, majd erősen meg szívta, amitől egy nagy nyögés szaladt ki a számon. 

- Harry....

- Hallgass...

- De Harry..... itt bárki megláthat... - meglepődött arccal bámult rám majd összeszedte magát.

- Tényleg csak ennyi gondod volt azzal, amit csináltam? - szégyenlősen vontam vállat, s a tekintetem szigorúan a padlóra szegeztem. Az államat megfogva kényszerített, hogy nézzek a szemébe, amit nem bántam, hisz csodaszép szemei vannak. Lágy csókot nyomott ajkamra, elhúzódott tőlem s a kezemnél fogva húzott magával. A folyosó végén megált a "raktár" feliratú ajtó előtt, körbenézett, majd mikor nem látott senkit gyorsan beslisszolt rajta velem együtt. Amint átléptem a küszöböt, a hátam találkozott az érdes faajtóval. 

- Nagyjából 10 percünk van, mielőtt keresni kezdenek minket. - vezette fel a kezeit a hasamon a melltartóm alá. 

- Az bőven elég. - szuszogva fújtam ki a levegőt, ujjaival körbefonta a mellbimbómat és addig húzogatta, amíg meg nem nyúltak érintése alatt.

- Ilyen kevésre tartasz? - csípett bele erősen a mellembe, mire a fájdalomtól megugrottam. 

- Nem...nem....csakkk - nyomtam meg erősen a k-t, ahogy fogait a nyakamba vájta. - Csinálsz is valamit vagy csak szórakozol? - túrtam bele a hajába s felhúztam magamhoz. 

- Szóval gyorsan akarod magadba?

- Nem. Szeretnék még előtte sakkozni veled. - öltöttem nyelvet. 

- Haaa... te kis.... - nem fejezte be a mondatot, mert a nyelvemmel hallgattattam el. 

- Szedd össze magad és csinálj végre valamit. - nyúltam az övéhez, majd kioldottam és lehúztam a sliccét. Lejjebb tornáztam a nadrágját s benyúltam a boxerébe. Ujjaimmal végig cirógattam a péniszét, ami a szó szoros értelmében hatalmas, majd az előváladékot szétkentem a makkján. Torok hangon felmordult, mire gyors tempóban verni kezdtem neki. Ellökte magától a kezeimet, csípőjére húzta a jobb lábam, félre húzta a bugyimat, térdig letolta a nadrágját a boxerral együtt és belém hatolt. Felhúzta a másik lábam is és csípőjével gyors ütemben kezdett lökni. A hátam újra találkozott a fával és a lökései ütemében éreztem a fájdalmat a hátamba nyilalni. Mégis úgy éreztem, megéri. Csipőjév egyre gyorsabban mozgott, felhúzta a pólómat, a melltartóm kosarát lehúzta, így kitáasztotta a melkeimet, majd ajkait a bimbóm köré zárta. Kezeimmel a hajába túrtam s, ahogy a hátam az élvezettől ívbe hajlott, olyan gyorsan feszt is meg, ahogy elért az orgazmus. Hogy a sikításom vissza fogjam, a nyakába haraptam. Pár percig még tovább döngetett, ami csak nyúltotta az így is tökéletes kielégülést. Ahogy belé eresztette férfiúi nedvét, a térdei megremegtek és csak az akaraterején múlott, hogy nen esett össze. Percekkel később leengedett a földre, így a lábaim újra szilárd talajhoz érte, ám a lábaim nem bírták megtartani a súlyomat. El is taknyoltam volna, ha nem tart meg a derekamnál fogva.

- El ne engedj! És köszönöm, hogy elkaptál.

- Cserébe te is kapj el, mert úgy érzem beléd estem. - adott csókot az ajkaimra.

Megigazítottuk a ruhánkat, elindultunk kifelé, de az ajtó előtt elém lépett  és komolyan a szemembe nézett mosollyal az arcán.

- Akkor eljössz velem az Afterpartyra és bemutatlak, mint a barátnőmet. Mit szólsz hozzá?

- Ám legyen. De ettől nem bírlak jobban és még mindig egoistának tartalak. - öltöttem rá nyelvet s csak nevettem értetlen arckifejezésén. 

- Én pedig már az első pillanatban tudtam, hogy különleges vagy és, hogy nekem szánt az ég. - csókolt meg, hogy a térdeim remegni kezdtek s ha nem tartott volna el is esek. 

Mit mondjak még? Azóta az este óta együtt vagyunk s bár néha veszekszünk, mindig élvezetes a békülés...

Mond el mire vágysz (Liam) +18

Sziasztok! Hogy telik eddig a nyaratok? Remélem sokat lustálkodtok, nyáron nem is szabad mást csinálni! :)Ezt a sztorit Picur kérte. Remélem tetszik! Ne haragudj, hogy ennyit kellett rá várnod!

Puszi!

Unottan ásítottam egyet. Ismét egy unalmas fotózáson vagyunk. Mindig ugyan az, már kívülről fújom. Liam pózol a kamerának, míg a fotós instrukciókkal látja el, miközben minden női személyzet a kívánságát lesi és így telik el minden egyes alkalommal 3 óra. Az elején még izgalmasnak találtam, de mikor minden egyes alkalommal elcipel, a fotózásaira általában szét unom az agyam. Ráadásul frusztrált vagyok, mert az a szőke ribanc állandóan rátapad a pasimra. Már éppen azon gondolkoztam, hogy felpattanok és megtépem, mikor a fotós elkiáltotta magát, hogy készen vannak. Liam mosolyogva jött oda hozzám, de amint meglátta zord tekintetemet ő is elkomolyodott.

- Mi a baj? – kérdezte aggodalmasan, miközben leült mellém.

- Semmi – ezzel fogtam a táskámat és elindultam a kijárat felé. Nem telt bele sok időbe és Liam már utol is ért. Aggódva pásztázta az arcomat.

- Látom, hogy van valami. Ismerlek. Gyerünk, mond el – bökött meg játékosan, majd egy szenvedélyes csókra magához ölelt. Egy idő után zihálva váltunk el egymástól. Liam mélyen nézett bele a szemembe. – Na? – kérdezte behízelgően.

- Az a szőke a bajom – Liam összeráncolt szemöldökkel nézett körbe, míg fel nem fedezte azt a bambán vigyorgó nőt, aki már az idegeimre ment.

- Mi bajod van vele? Csak nem összetűzésetek volt? – kérdezte, miközben megfogta a kezemet és kivezetett. Odakinn vakuk és riporterek sokasága fogadott minket. Liam testőre gyorsan odavezetett minket a ránk váró limuzinhoz. Amint elindultunk felé fordultam.

- Te tényleg nem vetted észre?

- Micsodát – pislogott rám értetlenül.

- Le sem vette rólad a szemét. Amint kinyögtél valamit ő pattant és hozta neked, ha rajta múlt volna még a sonkás szendvicsedet is megrágta volna helyetted és… - folytattam volna a kitörésemet, de Liam jókedvű nevetése megállított.

- Szóval, féltékeny vagy – nyugtázta, mikor kissé elcsendesedett. Mielőtt tiltakozhattam volna magához rántott és mélyen belenézett a szemeimbe. – Igazán nem kell aggódnod T/N. Számomra nem létezik más nő, csak te. Talán ezért nem vettem észre azt a szőkét, számomra csak te létezel. Senki más – meghatódva néztem rá.

- Nagyon szeretlek – suttogtam, majd amilyen szenvedélyesen csak tudtam, megcsókoltam. Egész nap frusztrált voltam és most ki akartam adni magamból mindent méghozzá szex formájában. Éreztem, hogy Liam farka egyre jobban megkeményedik alattam. Lovagló ülésbe helyezkedtem el rajta és lassú mozdulatokkal elkezdtem magamat dörzsölni meredező hímtagjához. Liam hangosan felnyögött, majd megnyomott egy gombot az ajtóm, mire megjelent az elválasztó fal, így most már csak kettesben voltunk, nem mintha eddig zavart volna a sofőr jelenléte. Igazából teljesen elfelejtettem, hogy ő is itt van. Liam kezeit éreztem meg hátul a combomon, ahogyan egyre feljebb haladtak. Halkan felnyögtem mikor elérte a fenekemet és keményen beléjük markolt. Mind a ketten egyszerre nyögtünk fel.

- Megőrülök érted T/N – szélesen elmosolyodtam, majd tapogatózni kezdtem a slicce után. Nem telt bele sok időbe mire megtaláltam és kiszabadítottam vastag hímtagját. Lassan kezdtem el rajta húzogatni a bőrt, miközben ő félre húzta a tanga bugyimat és mélyen belém merített egyszerre két ujját.  Egyre gyorsabban kezdtem neki kiverni, mire ő is gyorsított az iramon. Egyre hangosabban nyögtünk mind a ketten, közel voltunk a csúcshoz, mikor hirtelen megállt az autó. Mind a ketten megdermedtünk. Lepattantam Liam öléből, mire jól bevertem a fejemet. Mind a ketten gyorsan rendbe hoztuk magunkat, hogy ne tűnjön fel semmi a többieknek. Amint végeztünk kinyílt a limuzin ajtaja.

- Uram – szólalt meg a testőr alázatosan. Liam vett egy mély lélegzetet, majd kiszállt. Megvárta, míg én is kiszállok, megfogta a kezemet és így indultunk el a ház felé.

- Köszönöm – szólt vissza Liam búcsúzóul. Amint beléptünk a ház hűvös rejtekébe, mind a ketten vettünk egy mély lélegzetet. Tekintetem Liam nadrágja felé vezetett, mire elpirultam. Egyértelmű bizonyíték volt, hogy mit műveltünk mi a kocsiban. Csodálom, hogy a testőréből nem csalt elő semmilyen reakciót. Gondolom erre is ki vannak képezve, hogy mindenre pókerarcot kell vágniuk.

- Végre megjöttetek. – rohant ki az ajtón Harry és Louis. Liam gyorsan maga elé kapott mintha meg akarna ölelni. Szorosan átfogta a derekamat és így nézett a két izgatott srácra.

- Hogy ment a fotózás? – kérdezte Harry tekintetét oda-vissza járatva közöttünk. – Miért vagytok így kipirulva? – azonnal még jobban elvörösödtem, de szerencsére Liam megmentett a válaszadástól.

- kicsit megvadultak a rajongók és egy kicsit szaladni kellett, ezért ez a zihált kinézet. – Louis gyanakodva nézett hol rám, hol pedig Liamre, majd szélesen elmosolyodott.

- Rajongók mi? – Liam megfeszült mögöttem és úgy nézett a vallatónkra.

- Nem ez lenne az első, hogy megvadulnak a rajongók.

- Való igaz, de T/N a rajongói támadás miatt nem lenne rák vörös és te se szorongatnád olyan kétségbeesetten. – szégyenkezve hajtottam le a fejemet, kiszabadítottam magamat Liam öleléséből, majd felrohantam a lépcsőn, még hallottam, ahogy Liam mérgesen odaszól a fiúknak:

- Ti mekkora egy seggfejek vagytok. – ezzel ő is otthagyta őket. Engem a szobájában talált az ágyon ülve – Ne foglalkozz velük. Tudod milyenek. Nekik nincsen szerelmi életük, ezért foglalkoznak az enyémmel.

- Tudom, de ez akkor is nagyon ciki volt – bújtam oda a mellkasához. Mélyen beszippantottam az illatát, amitől kissé megrészegültem. Szorosan átfogtam a derekát és egyre jobban hozzá bújtam. Liam két ujjával emelte fel a fejemet, majd szenvedélyesen megcsókolt. Egy hatalma nyögés tört fel belőlem, mire Liam egyre jobban felbátorodott. Erősen magához szorított, majd egy hirtelen mozdulattal az ágyon találtam magamat háton fekve. Egy idő után kifulladva váltunk el egymástól. Liam még mindig rajtam fekve tanulmányozta az arcomat.

- Mi az? – kérdeztem teljesen zavarban. Nem tudom miért, de mikor így néz rám, mindig elpirulok, ami rám eddig soha nem volt jellemző, csak mióta megismertem Liemet.

- Semmi – nevette el magát. Kinyújtottam a kezemet, hogy ismét magamhoz vonjam, és ott folytassuk ahol az előbb abba hagytuk, de kitért az ölelésem elől. Felvont szemöldökkel néztem rá, mire megint elmosolyodott. – Most te jössz.

- Ezt, hogy érted? – néztem rá zavartan.

- Eddig mindig én irányítottam. Most te jössz. Mond el, mire vágysz.

- Hát jó – mondtam kissé bizonytalanul – Csókolj meg – Liam egy percig sem habozott, rögtön szenvedélyesen megcsókolt, majd hirtelen a szenvedélyből egyre gyengédebb lett. Jólesően sóhajtottam fel, mire megint elmosolyodott.

- Most mi legyen?

- Vetkőzz le – leheletem szinte hangtalanul, de Liam így is meghallotta és boldogan teljesítette a kérésemet. Imádtam őt meztelenül látni. Sok férfi megirigyelhetné a hasán lévő kockákat. – Most engem vetkőztess le – mutattam magamra, miután minden egyes ruhadarabot eltávolított magáról. Liam nem sokat teketóriázott. Rögtön elkezdett vetkőztetni. Amint én is meztelen lettem neki esett ajkaimnak, kezeivel pedig elkezdte gyúrni a melleimet. Örültem, hogy nem várta meg, hogy én kérjem erre, mert akkor tutira tiszta vörös lett volna a fejem. Liam ajkait egyre lejjebb vitte, végig a torkomon, le egészen a mellemig. Mikor elérte a hegyes mellbimbómat felnyögött és durván neki esett. Egyik mellemet a szájával, másikat pedig a kezével kényeztette, de ezzel még nem volt vége, mert a másik kezét pedig levezette egészen a puncimig. Amint elérte nőiességem tárgyát hangosan felnyögtem és kissé megemeltem a csípőmet ezzel is jelezve mennyire várom már, hogy ott érintsen meg. Szerencsére Liam nem várakoztatott és egyből felnyomta két ujját és gyorsan ujjazni kezdett. Hangosan felsikoltottam. Ez már túl sok volt és ezt ő is nagyon jól tudta. Közel voltam a csúcshoz mikor kihúzta belőlem az ujját.

- Na – nyögtem fel tiltakozásképpen, mire gonoszul elmosolyodott.

- Türelem szépségem. Minél tovább várunk annál jobb lesz – kacsintott rám, majd mikor már egy kicsit lenyugodtam újra kezdte a kínzásomat. Már nagyon közel voltam és szerencsére Liam ezúttal nem hagyta abba. Sikítva élveztem az ujjára. Liam elégedetten nyalta le ujjáról a nedvemet, majd pár nyalintással tisztára nyalta a puncimat is. Amint végzett felültem és a hátára löktem, majd rámásztam. Szenvedélyesen megcsókoltam és célba vettem a mellbimbóját. Liam élvezettel nyögdécselt alattam, mire elégedetten elmosolyodtam. Egy idő után meguntam a mellbimbójával való játékot és lejjebb haladtam, míg el nem értem hatalmas farkát. Nem húztam az időt, rögtön bekaptam amennyit csak tudtam. Kezeimmel pedig a golyóit kényeztettem. Addig folytattam, míg nem éreztem, hogy Liam farka megrándul és kilövell a számba. Elégedetten cuppantam le róla és másztam megint rá. Lassan ereszkedtem rá a farkára. Mind a ketten egyszerre nyögtünk fel az élvezettől. Élveztem, hogy tövig bennem van. Egy percig mozdulatlanul ültem rajta, majd egyre gyorsuló tempóval elkezdtem el rajta mozogni. Liam egy ideig hagyta, hogy én irányítsak, de egy idő után megfogta a derekamat és hanyatt fektetett, mindezt úgy, hogy közben nem csusszant ki belőlem. Liam gyors tempóban kezdett el mozogni bennem. Nem sokkal később éreztem, hogy az orgazmus határán vagyok.

- Liam – nyögtem, ezzel jelezve a szándékomat. Liam erre csak még gyorsabban kezdett el mozogni, míg végül sikítva élveztem el. Liam nem sokkal később egy nagyot nyögve élvezett belém. Kimerülten hanyatlott le mellém. Adott az orromra egy gyengéd puszit, majd fogta a takarót és betakart. Szorosan magához ölelt, így hallottam milyen hevesen ver még mindig a szíve.

- Szeretlek – törte meg végül Liam a csendet. Mosolyogva néztem rá.

- Én is szeretlek – adtam a szájára egy gyengéd csókot. Ezután mosolyogva merültem álomba.

"Miért nem tudsz elfogadni olyannak, amilyen vagyok?!" +18

Így suli idő végére megérkeztem.
Boldog szülinapot utólag Kovács Valéria. Remélem van olyan jó, mint, ahogy elképzelted. Nagyon sajnálom, hogy ennyit csúsztam vele.
Puszi Gwen.xx (Megváltoztattam a nevem. Remélem nem baj).

Ilyen és ehhez hasonló napokon gondolkodom el azon, hogy vajon miért is élek. Anyám nem akart gyereket, apám mélységesen gyűlöl és megvet, mert anyám terhes lett velem, ezért a becsülete érdekében muszáj volt elvennie. Így hát egy olyan családba születtem, ahol csak a nevelőnőm és a nagynéném szeret és fogad el olyannak, amilyen alapjáraton vagyok. Rajtuk kívül pedig csak a barátom, akiről a szüleimnek nem is beszéltem.
- Valerie! - kiáltott fel nekem apám. - Gyere le. Most! - így hát kelletlenül elindultam lefelé.
- Mondjad. Itt vagyok. Mit szerettél volna?
- Először is vegyél fel egy tisztességesebb ruhát.
- Ha már itt tartunk nem akarsz apácának adni? Még hogy tisztességesebb ruhát. Azt akarod, hogy megsüljek? Már ez is borzalmas és borzasztóan meleg.
- Másodszor nagy örömömre szolgál, hogy én mutathatom be neked a jövendőbelidet. - mutatott a nappali másik felében álló férfi felé.
- Na ezt felejtheted is el. NEM te fogod kijelölni, hogy ki fog elvenni engem.
- ÉN vagyok az apád, azt csinálod, amit én jónak látok. Már pedig én azt mondom, hogy hozzá mész. TE pedig befogod a kicsi szádat és teszed, amit mondok. Így talán megtanulsz viselkedni.
- Miért nem tudsz elfogadni olyannak, amilyen vagyok?
- FOGD BE ÉS MENJ ISMERKEDJ MEG VELE! DE előbb kezdj valamit a ruháddal. - intett elutasítóan vörös ruhám láttán. (Mellesleg ő választotta). - ÍGY nem jelenhetsz meg előtte.
- Igazad van. Így nem állhatok elé. - mutattam a ruhámra majd úgy, ahogy volt letéptem egyesével mindkét hosszú ujját. Apám szeme nagyra nőtt döbbenetében, főleg, mikor a mellrész alatti varrásnál szakítottam szét, haspólót csinálva a felső részből. A vádliig érő aljat sem kíméltem. Az oldalvarrás mentén combközépig felskicceltem s odáig körbe szaggattam. Mire végeztem, apám feje hasonló árnyalatot öltött, mint a ruhám. (Már ami megmaradt belőle). Nem foglaljoztam vele, átsétáltam a nappali túlfelébe kellőképpen kelletve magam az új rövid szerelésemben. Egyszer rám pillantott, majd elfordulva folytatta a telefonálást. Amíg le nem tette, a háttérbe húzódva gondolkodtam a következő lépésemen. Terveim ködén is felfigyeltem a hangjára. Kellemes, mély tónusú a hangszíne. Mintha már hallottam volna. Nagyon ismerős volt. Mikor is végre hozzám szólt.
- Sajnálom, hogy megvárakoztattam Kisasszony.
- Ugyan már. Én sajnálom, hogy vissza kell utasítsam a házassági ajánlatát. Tudja, már régen mást szeretek. És vagy az övé leszek vagy senkié.
- Öröm hallani, hogy ilyen szenvedélyesen szeret. Mostanában, már nagyon ritka az ilyen szerelem.  És az az ifjú is ennyire szereti magácskát?
- Igen. Vagy legalábbis remélem. Mostanában nagyon bizonygatja, hogy sohasem fog elhagyni. Természetesen hiszek neki. - mondtam, mire az úriember megfordult. Mindenre számítottam, csak erre nem. Harry állt előttem hátra zselézett hajjal. Hát ezért nem ismertem fel. És ezért volt olyan ismerős a hangja. Hisz sok százszor hallattam már ezt az orgánumot. Meglepettségemben kitágultak a pupilláim, de nem csak az enyémek. Az övéi is tágra nyíltak a felismeréstől. Némán kérleltük egymást, hogy ne szóljuk el magunkat.
- Ha megbocsát egy pillanatra Kisasszony.
- Csak tessék. - elfordult és újfent elővette a telefont, s beszélni kezdett valakivel. A zakó zsebéből tollat és papírt varázsolt elő, s jegyzetelni kezdett.
- Rendben. Azonnal indulok. 10 perc múlva ott leszek. Viszlát. - lezárta,majd újra a zsebébe rejtette a készüléket. - Nagyon sajnálom Kisasszony. Nem így terveztem, de szólít a kötelesség. Remélem nem haragszik rám. - csókolt kezet és egy papírt csúsztatott a tenyerembe.
- Ne aggódjon. Semmi baj. Örülök, hogy megismerhettem.
- Én szintúgy. Kedves Valerie. A mihamarabbi találkozásig. Viszlát. - kezett fogott apámmal és már ott sem volt. Még mindig lefagyva álltam a nappali közepén, mikor eszembe jutott a cetli.

" Találkozzunk fél óra múlva a lakásomon. Ígérem mindent megmagyarázok. Siess. Szeretlek
Harry.xx"

- Léptem. Találkozom Amandával, majd jövök. - vágtam be magam után a bejárati ajtót. Harry lakásáig futva tettem meg az utat, az sem érdekekt, hogy közben szakadt az eső. Tetőtől talpig elázva nyomtam meg a csengőt, mire egyből kitárult az ajtó s a kezemnél fogva rántottak be. Még be sem csukódott mögöttem az ajtó, ajkai már az enyémeket fedezték fel. Lihegve húzódott el tőlem, de apró levegővétel után a hajába túrva húztam közelebb egy újabb csókra. Hosszú percek után, olyan erősen harapta meg a számát, hogy éreztem a vérem fémes ízét. Gyorsan elhúzódott s bocsánatkérőn nézett rám. Kezeit a derekamra fűzte, ezzel tartva ott, ahonnan soha sem akarnék elmenni.
- Szereztem a kedvenc édességedből. Csokis eper az asztalon. - simította kezét az arcomra.
- Az ráér. - hajoltam hozzá egy csókért.
- De hát....
- Figyelj Harry. Két kérdésem van hozzád.... - kezdtem bele, mikor elhúhódott. Kiváncsian nézett rám s apró bólintással jelezte osztatlan figyelmét. - Szeretsz engem?
- Az életemnél is jobban.
- Eltudsz fogadni olyannak, amilyen vagyok?
- Ha tudnék se változtaznék rajtad semmit. Így vagy tökéletes a hibáiddal és a rossz tulajdonságaiddal együtt. Ezzel a tökéletes, igéző, kifejező szemmel, melyben tudás tükröződik. Ezekkel a telt, csókolni való, érzéki ajkakkal. S ezzel a kedves, hatalmas, mindig segíteni akaró jó szívvel.
- Akkor nem is érdekel, hogy mi volt az az egész az eljegyzéssel. - bújtam hozzá lágy csókot hintve szájára. A tarkómnál fogva húzott magához s egyre szenvedélyesebben csókolt. Közben megszabadított a ruhám felső részétől s meglepve konstatálta, hogy nincsen rajtam melltartó. Ajkai lefelé kalandoztak a nyakamra, nedves csókokat hagyva rajta, majd tovább is haladt a mellemre. Nyalta, szívta harapta a mellemet, mintha csak a külön neki készített fagyikehely lenne. Nem bírtam tovább nyugton maradni, kirángattam pólóját a nadrág derekából és átrántottam a fején. Kézügyességemnek hála megtaláltam neki a tökéletes helyet. A szoba másik felében. Folyamatosan csókoltuk egymást, míg ő egyet lépett előre, én egyet hátra. Addig folytattuk utunkat, ameddig el nem értük a szobája ajtaját.
Hirtelen a falhoz taszítva találtam magam, úgy dugta át nyelvét a számba s invitálta táncba. Elkezdtem lépkedni előre fele, mire ő hátrálni kényszerült. Éreztem, hogy megtorpan az ágy előtt, így kicsit lökve rajta elterült azon, s az ölébe tudtam helyezkedni. Amint a háta találkozott a paplannal, már ült is föl, újra összetapasztva ajkainkat. Számat végigfuttattam nyakszirtjétől a füléig s belesuttogtam:
- Úgy látom kezd halványodni a jelem.
- Minden a tiéd, kicsim. Imádom, amikor ki sajátítassz. - úgy vetettem magam az előző foltra, mint oroszlán a friss húsra. Percek múltán hatalmas mosollyal az arcomon figyeltem a fájdalmasra kiszívott részt. Kezeit felcsúsztatta a combomon a szoknyám alá, mire válaszul kioldottam az övét és kicipzároztam a nadrágját. Türelmetlenségében ketté tépte a szoknyám maradékát, majd lazán a padlóra ejtette. A hátamra fordított, s együttes erővel szabadítottuk meg a nadrágjától. Majd lerántottuk a boxerét is, ami a kiakult ruha kupacon végezte.
- Bár mennyire is szeretném, ez most nem lesz hosszú, Kedvesem.
- Nem érdekel, csak csinálj már valamit. - könyörögtem neki magamon kívül. Az éjjeli szekrényhez hajolt, elővett egy ezüst színű tasakot, a számhoz illesztette, mire ráharaptan a sarkára, s megrántotta. Kiköptem a számban lévő kis darabot, felültem és néztem elkövetkezendő tetteit.
- Akarod? - kérdezte.
- Miért is ne? - mosolyogtam rá kacéran. Elvettem tőle az óvszert, lassan felgörgettem a férfiasságára.
- Krisztusom, te megölsz! - nyögte visszafojtott hangon. Megcsókolt, újra a hátamra fektetett, felém mászott és elhelyezkedett szétnyitott lábaim között. Nedves résemhez igazította farkát, s idegtépően lassan centiről centire hatolt belém. Mikor bennem volt az egész, hagyott egy kis időt, hogy hozzá igazodjak. Pár perc múltán elkezdett mozogni, kellesen tempót felvéve. A kéjtől olyan ívbe hajlott a hátam, amit még az olimpikon tornászok is megirigyeltek volna. Arcom minden rezdülésére oda figyelt, mikor két kezemmel kelyhet fornáztam az arca körül és nyelvemet elmerítettem a szájában. Hatalmas hévvel csókolt vissza s nyelve tempójához igazította csípője pörölycsapásait. Be, ki. Be, ki. Be, ki. Még a szívünk is egy ritmusra vert, ahogy mégjobban felgyorsította a tempót, amiről nem is tudtam, hogy lehetséges. Egyre durvábban lökte hozzám csípőjét, bennem pedig egyre gyorsabban épült az orgazmus, pillanatok alatt a határon találtam magam. Nem mehetek el, amíg nem mondja.
- Valerie. Most! - nyomta ajkát az enyémre, s folytatta lassuló lökéseit, miközben az óvszerbe ürítette magát. Lihegve omlott rám, majd pár perccel később átfordult,hogy ne nyomjon agyon, majd a mellkasára húzott s édes csókot hintett a számra. Lustán körzött számban a nyelvével, s a csókot abbahagyva szorosan magához ölelt.

Karjaiba bújva próbáltam rendszerezni légzésem, mikor hirtelen kimászott mellőlem, felvette a boxerét s eltűnt a gardóbban. Belépett a szobába, visszasétált hozzám s letérdelt az ágy mellé. Háta mögül egy aprócska doboz került elő.
- Valerie. Életem szerelme. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz? - könnyek gyűltek a szemembe, a vér zúgott a fülemben, a szívem pedig az eddiginél is gyorsabb tempóra kapcsolt. Az izgalomtól a szá kiszáradt, s a levegő egy apró sóhajtással szakadt ki belőlem. Alig tudtam elsuttogni pár szót.
- Én.... Én.... Azt hiszem, hogy...... -
Szívem legalább 220 km/h sebbességgel dübörgött a mellkasomban.