2015. július 26.

Csak egy sima dedikálás? +18

Kedves Nori. Még annak idején kértél tőlem egy történetet, ami végre nagy nehezen elkészült. Remélem tetszik. És bízom benne, hogy nem haragszol rám túlzottan a késés miatt. Most jöttem haza a táborból és hát eléggé ki vagyok. Megígérem próbálok ezentúl aktívabb lenni. Szeretnélek megkérni benneteket, hogy bátran kommenteljetek minél többet.
Gwen.xx
U.i. Ági nem tudom, hogy olvasod-e, de ha igen, még mindig haragszom rád. 


- Nori siess már, el fogunk késni! - Szólt a nappaliból a barátnőm.
- Egy perc. Csak hogy tudd, sokkal tartozol nekem. - kiabáltam neki a fürdőből.
- Tudom.
- Tudom, hogy tudod. Csak emlékeztetlek, hogy ne felejtsd el. - mosolyogva mentem ki hozzá. - Indulás, mert tényleg elkésünk a dedikálásról. Na nem hittem volna, hogy ilyet hallok a saját számból. - léptem ki az ajtón röhögve....
- Lécci, Nori.... - könyörgött a barátnőm. - Kérj nekem egy autogramot Harrytől.
- Nem.
- Kérlek.... Lécci.....
- Ez az utolsó, hogy eljöttem veled. - kaptam ki a papírt a kezéből és a Harryhez vezető sor legvégére álltam. Másfél óra után végre sorra kerültem. Rajtunk kívül senki sem volt már ott.
- Szia. Hogy hívnak? - mosolygott rám Harry. Egészen dögös a mosolya. De mégis éreztem rajta, hogy nagyképű.
- Szia. - a hangom valamiért flegmának tűnt. A szemöldökét felvonta, de még mindig mosolygott. - A nevem Nori. Miért beszélsz az egód csúcsáról? Azt hiszed olyan jó arc vagy? Mert, ha engem kérdezel, és akkor is elmondom, ha nem, nem vagy olyan nagy szám - kicsit meglepődött, de nem reagált.
- Milyen névre írjam? - kérdezte. Úgy látszik, hogy vissza vett az arcából.
- LB/N.
- De a te neved nem Nori?
- De ez nem nekem lesz, mert ha tetszik, ha nem, nem bírlak titeket. 
- És miért nem? Nem is ismersz. 
- Pont ez a lényeg. 
- Talán azt hiszed, hogy jobb vagy, mint mi? És a barátnőd?
- Amúgy 1. Nem hiszem, hanem tudom. 2. Nem vagyok kíváncsi agyon menedzselt egó nagy üzemből szalajtott idiótákra, akik azért lettek híresek, mert elviselhetően néznek ki és géppel javítják fel a hangukat. 3. Neki ti vagytok a megtestesült tökéletesség. Ezzel mondjuk én tudnék vitatkozni.
- Ő nincs itt?
- De csak őt lefoglalja a másik 4 idióta. - néztem mosolyogva LB/N-re. Velem ellentétben ő tökéletesen elemében van.
- Rendben. - mondta, elővett még egy papírt és dedikálta mindkettőt. - Eljöhetnél velem az After party-ra. - Meg néztem őket, és az enyémre ráírta a számát, és egy rövid üzenetet. "Mit gondolsz, milyen hangosan fogsz sikoltozni, amikor megbaszlak?"
-Te tényleg nem vagy normális! - közöltem flegmán és megpofoztam, majd a lapot az asztalra dobva elindultam kifelé. Hallottam a többiek röhögését.
- Hazza, kosarat kaptál?
- Húú. Hazza csajozik.
- Harry, te megcsalsz? És pont vele?! - sikított fel az egyik barna hajú srác, akit asszem Louisnak hívnak.
- Kapd be Lou! - Mi a probléma azzal, hogy velem? - vágtuk rá egyszerre mire a teremben megdermedt a levegő. Sarkon fordultam, kirohantam a teremből és mindenkit magam mögött hagytam. Az ajtó becsapódott a könnyeim pedig eleredtek. Nem azért, mert ennyire bánt, hogy lenéznek (tudom, hogy nagyképű majmok, akik a bikinimodell fazonra hajtanak), hanem, mert reménykedtem, hogy ő más. És ezért vagyok rohadt mérges nemcsak magamra, de rá is, mert csak játszik az érzelmeimmel. Csak meg akar fektetni és kidob a fenébe, mint egy megunt, kinőtt játékot. Lépteket hallottam magam mögött, így gyorsan letöröltem a könnyeimet, ne lássák, hogy sírtam. Pár lépés múlva Harry került a látóterembe. 
- Mi a baj, Kiscsillag? Miért sírsz? - ölelt magához. 
- Hagyj békén. - fordultam a fal felé. Kezét rátette a vállamra és megfordított, majd karjait a fejem két oldalára helyezte, hogy ne tudjak elmenni.  
- Hagyj békén Harry. Nem hallod? Engedj már el! - hajolt egyre közelebb hozzám, majd pár centire ajkaimtól megállt. Kifújta a levegőt, bőrömön éreztem a leheletét. Ajkai enyhén szétnyíltak, majd nyelvével körbe rajzolta a száját. 
- Don't talk just kiss. - suttogta ajkaimhoz közel, majd lágyan enyémre helyezte őket. Végig nyalta a szám, a levegő apró sóhajként távozott belőlem. Hol olyan lassan csókolt, mintha a világ minden ideje a miénk lenne, hol olyan gyorsan, mintha a következő pillanatban felrobbanna a világ velünk együtt. 
- Harry.... ezt nem kéne...
- Csitt. - haladt át a nyakamra, ahol addig halad pillangó puszikkal, amíg meg nem találta a gyenge pontomat. Finoman hintett rá pár puszit, majd erősen meg szívta, amitől egy nagy nyögés szaladt ki a számon. 
- Harry....
- Hallgass...
- De Harry..... itt bárki megláthat... - meglepődött arccal bámult rám majd összeszedte magát.
- Tényleg csak ennyi gondod volt azzal, amit csináltam? - szégyenlősen vontam vállat, s a tekintetem szigorúan a padlóra szegeztem. Az államat megfogva kényszerített, hogy nézzek a szemébe, amit nem bántam, hisz csodaszép szemei vannak. Lágy csókot nyomott ajkamra, elhúzódott tőlem s a kezemnél fogva húzott magával. A folyosó végén megált a "raktár" feliratú ajtó előtt, körbenézett, majd mikor nem látott senkit gyorsan beslisszolt rajta velem együtt. Amint átléptem a küszöböt, a hátam találkozott az érdes faajtóval. 
- Nagyjából 10 percünk van, mielőtt keresni kezdenek minket. - vezette fel a kezeit a hasamon a melltartóm alá. 
- Az bőven elég. - szuszogva fújtam ki a levegőt, ujjaival körbefonta a mellbimbómat és addig húzogatta, amíg meg nem nyúltak érintése alatt.
- Ilyen kevésre tartasz? - csípett bele erősen a mellembe, mire a fájdalomtól megugrottam. 
- Nem...nem....csakkk - nyomtam meg erősen a k-t, ahogy fogait a nyakamba vájta. - Csinálsz is valamit vagy csak szórakozol? - túrtam bele a hajába s felhúztam magamhoz. 
- Szóval gyorsan akarod magadba?
- Nem. Szeretnék még előtte sakkozni veled. - öltöttem nyelvet. 
- Haaa... te kis.... - nem fejezte be a mondatot, mert a nyelvemmel hallgattattam el. 
- Szedd össze magad és csinálj végre valamit. - nyúltam az övéhez, majd kioldottam és lehúztam a sliccét. Lejjebb tornáztam a nadrágját s benyúltam a boxerébe. Ujjaimmal végig cirógattam a péniszét, ami a szó szoros értelmében hatalmas, majd az előváladékot szétkentem a makkján. Torok hangon felmordult, mire gyors tempóban verni kezdtem neki. Ellökte magától a kezeimet, csípőjére húzta a jobb lábam, félre húzta a bugyimat, térdig letolta a nadrágját a boxerral együtt és belém hatolt. Felhúzta a másik lábam is és csípőjével gyors ütemben kezdett lökni. A hátam újra találkozott a fával és a lökései ütemében éreztem a fájdalmat a hátamba nyilalni. Mégis úgy éreztem, megéri. Csipőjév egyre gyorsabban mozgott, felhúzta a pólómat, a melltartóm kosarát lehúzta, így kitáasztotta a melkeimet, majd ajkait a bimbóm köré zárta. Kezeimmel a hajába túrtam s, ahogy a hátam az élvezettől ívbe hajlott, olyan gyorsan feszt is meg, ahogy elért az orgazmus. Hogy a sikításom vissza fogjam, a nyakába haraptam. Pár percig még tovább döngetett, ami csak nyúltotta az így is tökéletes kielégülést. Ahogy belé eresztette férfiúi nedvét, a térdei megremegtek és csak az akaraterején múlott, hogy nen esett össze. Percekkel később leengedett a földre, így a lábaim újra szilárd talajhoz érte, ám a lábaim nem bírták megtartani a súlyomat. El is taknyoltam volna, ha nem tart meg a derekamnál fogva.
- El ne engedj! És köszönöm, hogy elkaptál.
- Cserébe te is kapj el, mert úgy érzem beléd estem. - adott csókot az ajkaimra.
Megigazítottuk a ruhánkat, elindultunk kifelé, de az ajtó előtt elém lépett  és komolyan a szemembe nézett mosollyal az arcán.
- Akkor eljössz velem az Afterpartyra és bemutatlak, mint a barátnőmet. Mit szólsz hozzá?
- Ám legyen. De ettől nem bírlak jobban és még mindig egoistának tartalak. - öltöttem rá nyelvet s csak nevettem értetlen arckifejezésén. 
- Én pedig már az első pillanatban tudtam, hogy különleges vagy és, hogy nekem szánt az ég. - csókolt meg, hogy a térdeim remegni kezdtek s ha nem tartott volna el is esek. 

Mit mondjak még? Azóta az este óta együtt vagyunk s bár néha veszekszünk, mindig élvezetes a békülés...

3 megjegyzés: