Az álmok valóra válnak.... +18

07.31 Nagyon fontos nekem ez a dátum. Pont ma van 1 éve, hogy ehhez a bloghoz tartozok, mint író. Ezúton szeretném megköszönni Anikónak, hogy tavaly ilyenkor lehetőséget adott nekem, hogy kipróbálhassam magam bloggerként. És nektek is kedves olvasók, amiért elfogadtatok, de azért szeretném, ha több kommentet és visszajelzést kapnék tőletek, hogy tudjam, tetszik-e amit csinálok....

Kedves Márta. Eljött a te sztorid ideje. Remélem tetszik. Na a sztoriról inkább nem mondok semmit.

Ha tetszik, kommenteljetek és pipáljatok.
Puszi Gwen.xx

Évek óta álmodom arról, hogy a legjobb barátom Niall, akivel gyerekkorom óta jóban vagyok, hogy egyszer másképp néz rám és nem úgy, mint a kishúgára.De erre semmi esélyem. Hisz ő sikeres a lányoknál és szexi, és mindent megkap, amit csak akar. Miért is választana egy visszahúzódó lányt, aki verseny szinten táncol, bármelyik szupermodell alkatú lány helyett, akit csak a földön látni? Azt mondta, hogy az összes versenyemen ott lesz, erre pont a mait hagyja ki, ami kétség kívül a legfontosabb. Kissé szomorúan, mégis büszkén sétáltam a mai versenyem helyszínére. A tánc tanárom nagy örömmel fogadott, ahogy a társulat többi tagja is. Mindenkit megöleltem, a partneremet viszont sehol sem találtam. A következő percben megláttam az ellenséges társulat díjnyertes szukájának a szájában matatni, így elemi erővel tört rám a csalódottság. Hisz Zackkel évek óta táncoltunk párban, most mégis cserben hagyott és átigazolt az ellenfélhez. Könnyek szöktek a szemembe és zokogva rogytam le a fésülködő asztal előtti puffra. Kezeimet az asztalra tettem és ráfektettem a fejem. Ekkor újra melegséget éreztem a szívem körül. Még meg sem láttam, de tudtam, hogy itt van. (A hatalmas sikoly özön csak megerősítésként szolgál.) Éreztem, ahogy mögém lép, én pedig abban a pillanatban ugrottam fel és vetettem magam a nyakába. Jól megszorongattam a nyakát, de ő sem óvatoskodott miközben a derekam fogta.
- Szia Picur. - puszilt arcon.
- Nem úgy volt, hogy nem tudsz eljönni? - szipogtam nagyokat.
- Hát... mégis úgy esett, hogy itt vagyok.... De mi a baj? Miért sírtál? - törölte le a könnyeim.
- Nem nagy ügy... de úgy tűnik, most az egyszer hiába jöttél... Ugyanis partner híján nem lépek fel.
- Hol az a szargombóc? - akart el lépni mellőlem, amit nem hagytam, hanem még szorosabban hozzá bújtam.
- Nem számít. Csak gyere velem haza és együnk annyi fagyit, amennyi belénk fér.
- Egy fenét. Nem megyünk sehova. Meg mutatjuk mindenkinek, mire vagyunk képesek együtt. Benne vagy?
- Hát....talán.
- Ismerem az összes lépést. Minden egyes rezdülését a zenének, a tested minden apró mozdulatát. De hisz tudod, velem tanultad meg. Mégis mitől félsz? - simította a kezét az arcomra.
- Semmitől. Akár kezdhetünk is.  - fogtam meg a kezét.
Felkaptam a ruhámat, kirúzsoztam a számat és kézen fogva álltunk ki a színpadra. A zene elindult, mi pedig teljesen összehangolva mozogtunk, olyan szenvedélyt varázsolva a táncba, ami Zackkel sosem sikerült. Viszont Niallel meg sem kellett erőltetnünk magunkat. Ahogy a zene elhalkult, fel kapott a karjába és megcsókolt. Sokszor csókoltak már meg, de még egyik sem esett ilyen jól. Azt akartam, hogy sose hagyja abba. De sajnos ez nem lehetett. Át kellett adnunk a parkettet a következő párnak. Le jöttünk a színpadról, de még sokáig a fülünkben csengett a közönség tapsa és a hangos füttyszó.
- Mit akarsz csinálni, amíg várunk az eredményre? - fordult velem szembe és ajkát a nyakamra tapasztotta.
- Mindegy, csak veled lehessek.
- Helyes válasz. - kacsintott rám
- Nos Horan. Jöjj velem. Tudok egy helyet, ahol kettesben lehetünk. - végig vezettem a folyosón, egészen az öltözőmig, amin rajta állt a nevem, és szerencsére kisírtam egy ágyat is a többi szinte fölös dolog mellé.
- Végre kettesben.... Szeretnék veled beszélni. De őszintén. Már tudom, mit érzek. Szeretlek T/N. Sajnálom, amiért ilyen sokáig tartott rájönnöm.
- És is szeretlek Niall. Nagyjából azóta, hogy először rám mosolyogtál a szomszédból. - csókoltam meg, amit nem csak, hogy viszonzott, de egyre szenvedélyesebbé és hevesebbé tett. Ajkaim közül kicsúszott egy apró sóhaj, ahogy megéreztem karjait magam körül és ő ezt boldogan használta ki. Nyelvét átcsúsztatta a számba és táncba hívta az enyémet. Ahogy csókunk egyre szenvedélyesebb lett, kezeimet a pólója alá vezettem és áthúztam a fején. Végig simítottam a hátán, amitől kirázta a hideg. A hátamon tapogatózva kereste a fellépő ruhám cipzárját, ami nem igen volt ott. Egy ideig hagytam, had keresgéljen, majd mikor meguntam a várakozást a kezét a jobb oldalamra csúsztattam, ahol elbújt a cipzár. Lehúzta a cipzárt, én kikapcsoltam az övét és lehúztam a cipzárját. Lesimogatta a vállamról a ruhát, leügyeskedtem a nadrágját a térdéig, onnan ő rugdosta le magáról. Eltávolodott tőlem, kikötötte a cipőjét, levette, félre rúgta az útból, lecincálta magáról a zoknit. A cipő mellé ejtette, s kilépett a nadrágból. A műveletek végre hajtása után, végig mustrálta az egész testemet. Habár meglepődött, szemlátomást örült, hogy nincs rajtam melltartó. Hagytam, nézelődni egy ideog, hisz én sem tudtam betelni a teste látványával. Nem volt az a túl szálkás, sőt nagyon izmosnak sem lehet mondani, mégis így volt tökéletes. Mikor végre elég erőt éreztünk, hogy tekintetünket elszakítsuk a másik testéről, egyszerre léptünk egymás felé, s csókoltuk egymást, ahogy csak tudtuk. Hogy ő csókolt-e meg engem vagy én őt, arról fogalmam sincs. De egyikünket sem érdekelt, hisz hosszú idő után végre szabadteret hagyhattunk a vágyainknak.

Esetlenül próbált megszabadítani a ruha szoknya részétől, ami nem ment a különleges kapcsoknak és a teljesen tapadós anyagnak köszönhetően. Kezeimmel megkerestem a cipzárt és a csípő csontomtól még kb. 10 centivel lejjebb húztam, így a ruha könnyedén hullott a lábaimhoz. Kiléptem a cipőmből és félre rúgtam az útból. Csók közben esetlenül lépkedtünk az ágy felé s ha egymás lábára léptünk, csak mosolyogtunk. Pár lépéssel később megéreztem a térdhajlatomban az ágy szélét. Megérezte, hogy megálltam így felkapott és olyan finoman tett le az ágyra, amiről nem hittem volna, hogy lehetséges. Ajkaival végig csókolta az állam vonalát, s haladt tovább a nyakamra. Onnan csókjai egyre gyorsultak s folyamatosan egyre lejjebb kerültek. A kulcscsontomra hintett még egy utolsó csókot, majd felemelte a fejét s a szemembe nézett.

- Ha még jól emlékszem, akkor innentől lefelé csikis vagy. - mosolyodott el s kezeit lehúzta az oldalamon a bugyim vonaláig. Széttárta ujjait, megemelte a fenekemet és kínzó lassúsággal húzta le rólam a bugyimat. Az ágy mellé dobta a kupac tetejére, levette magáról a boxert, széttárta a lábaimat és közéjük ékelte a csípőjét. - Azt hiszem, eleget szórakoztunk már, nem Cica? - aprót bólintottam, mire mászott volna a nadrágjához óvszerért.

- Nem kell. Szedek gyógyszert. - válasza csak egy elismerő tekintet volt, aztán be pozicionálta magát és egyetlen mozdulattal a hüvelyembe passzírozta mind a 22 centijét. 

- Úristen, de szűk vagy. - kezdett mozogni lassan, mire nem csak én, de ő is folyamatosan nyögtünk az élvezet hatására.

- Azért, mert azóta nem volt senki, hogy meg csókoltál a Végzősök bálján.

- 5 éve senki?

- Végig rád vártam szerelmem. - itt fejeztük be a beszédet és váltott gyorsabb tempóra. Ennek következtében nem csak, hogy beszélni ne tudtunk, levegőt is alig kaptunk. 

- Erősebben... még Niall... ez az! - kiáltottam fel, ahogy megtalálta a legérzékenyebb pontomat. Folyamatos erős lökésekkel ostromolt, egyre magasabbra korbácsolva a vágyaimat. Már ő is a lejtő tetején volt, mikor is egy még erősebb lökése a mennybe repített. Az orgazmus utórengéseként körmeimmel végig szántottam a hátát, s ez volt az ami őt is át lendítette a másik oldalra. Izzadtan omlott a mellkasomra, a melleimet párnának használva. Ennél tökéletesebb nem is lehetett volna. Nyugalmunkat a hangos bemondó szakította félre. 

- 10 perc múlva eredmény hirdetés. Mindenkit várunk fel a színpadra. Ismétlem 10 perc múlva a színpadon. 

- A francba! - káromkodtok el magunkat halkan, majd gyors tempóban felöltöztünk s megigazítottuk egymás ruháját és felszaladtunk a színpadra, ahol is átvehettük a győztesek kupáját s már egy párként mentünk haza.

Kiderült, hogy nem csak én álmodtam Niallről, hanem ő is rólam. Így mindkettőnk álma teljesült. A másik.