Túl késő 2 - Megbocsátás vagy harag? (Liam)

Itt van az első rész: Túl késő Jó olvasást! :)
Ismét lehet tőlem rendelni, aki szeretne sztorit kérni az kommentben jelezze!

Pontosan egy hónap telt el azóta, hogy Liam kilépett azon az ajtón és vele együtt az életemből is. Fájó szívvel gondoltam az utolsó találkozásunkra. Akárhányszor csak rágondoltam sírhatnékom támadt. Hiába tudtam, hogy helyesen döntöttem, a szívem ezt nem fogta fel és továbbra is Liam után vágyódott. Foghatnám a hormonokra, de akkor becsapnám magamat, hiszen a történtek ellenére is szeretem.

Azóta nem is beszéltem vele, még csak kapcsolatba sem próbált lépni velem. Tudom, én mondtam neki azt, hogy mindennek vége, de ez a bolond szívem reménykedett benne, hogy nem hagyja annyiban és harcolni fog értem, de úgy látszik neki mégsem voltam annyira fontos, mint, ahogyan ő azt mutatta. Mostanra biztosan boldogan él a húgommal és még csak eszükbe sem jutok. Keserűen elmosolyodtam. Lassan felálltam az ágyról, fogtam a bőröndömet és az ajtóhoz mentem. Vetettem még egy búcsúpillantást arra a szobára, amiben az elmúlt egy hónapban laktam. Eljött az idő, hogy kiköltözzek. Elfogyott a pénzem, sajnos nem tudom a továbbiakban fizetni. Még fogalmam sincsen, hogyan fogom fent tartani magamat, de valahogy meg kell oldanom. Csendesen csuktam be magam után az ajtót.

Liam:

Arra ébredtem, hogy valaki őrülten dörömböl az ajtón. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd kitámolyogtam az előszobába, hogy kinyissam az ajtót. Mikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban mérgesen összevontam a szemöldökömet.

- Te mi a fenét keresel itt? – kérdeztem kissé magasabb hangon, mint szerettem volna. Hogy van képe idejönni még a történtek után is?

- Én is örülök, hogy látlak Liam – nyomult beljebb a lakásba.

- Én viszont nem – vetettem oda még mindig mérgesen – Tönkretetted az életemet – vetettem a szemére.

- Ez így nem igaz

- Nem igaz? – kezdtem el teli torokból üvölteni, mire fájdalmasan elkezdett hasogatni a fejemet, de most ez sem érdekelt. – Ha nem kevered azt a valamit az italomba, akkor mindez nem történt volna meg. Nem ismerek nálad gonoszabb nőt ezen a világon. Hogy voltál képes megtenni ezt a saját testvéreddel és velem? – halkult el a hangom mire a mondandóm végére értem.

- Nem tudom mit vagy úgy oda, csak szórakoztunk. Amúgy is megérdemelte – nem bírtam tovább türtőztetni magamat. Akkora pofont adtam neki, hogy hátrabicsaklott a feje. Soha életemben nem ütöttem meg nőt, de most képtelen voltam elviselni, hogy az én egyetlenemről így beszéljen. Nem volt hozzá joga, hogy beleavatkozzon az életünkbe.

- Tűnj el a házunkból – vetettem végül oda, mire felpaprikázva nézett rám.

- Házunk? Elfelejtetted, hogy a drágalátos mennyasszonyod itt hagyott? Már nincsen olyan, hogy a tiétek.

- Takarodj – üvöltöttem el magam teljesen erőmből.

- Szánalmas, ha azt hiszed, hogy vissza fog térni hozzád – ezzel kirohant a házból, én pedig teljes erőmből bevágtam utána az ajtót. Igaza volt T/N nem fog visszatérni hozzám, ha nem teszek valamit. Úgy érzem elég időt hagytam neki a gondolkozásra. Nem fogom hagyni, hogy elhagyjon. Nem bírok nélküle élni. Szeretem őt és mindig is szeretni fogom. Tudom, hogy hibáztam még ha nem is az én hibámból, mert ha nem keverték volna bele azt a drogot az italomba, akkor soha nem csaltam volna meg őt és ezt az a kígyó is tudta. Biztosan ezért is csinálta azt, amit csinált. Ideje, hogy a tettek mezejére lépjek és visszaszerezzem T/N-t.

T/N:
Céltalanul ténfergek az utcákon. Fogalmam sincsen mihez kezdjek. Munkát ugyan találtam az elmúlt egy hónapban, a pénzem viszont elfogyott és még van két hetem a fizetésig. Gondoltam rá, hogy visszaköltözöm a szüleimhez, de nincs kedvem megint azt hallgatni, hogy "ők megmondták". Ráadásul, ha megtudnák, hogy terhes vagyok tőle, szabályosan kiakadnának. Nagyot sóhajtottam és leültem egy közelebb álló padra. Teljesen reménytelen volt a helyzetem. Mindent elvesztettem, ami valaha fontos volt nekem. Könnyek szöktek a szemembe, kezemet erősen a hasamra szorítottam.
- Majd megoldjuk valahogy kicsikém - suttogtam halkan a még meg nem született babámnak, akinek apa nélkül kell felnőnie, mert az apja valaki mást választott helyettünk. Bár, ha igazságos akarok lenni, akkor nem csak az ő hibája. Hiszen én küldtem el.
- T/N - felkaptam a fejemet. Olyan volt mint Liam hangja. Lassan megfordultam és ott állt Ő.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem döbbenten. Teljesen váratlanul ért a felbukkanása, főleg azok után, hogy egy hónapig semmit sem hallottam felőle,
- Téged - válaszolta csendesen, majd lassan megindult felém, mintha attól félne, hogy azon nyomban elküldöm. Bevallom megfordult a fejemben, de közben borzasztóan örültem, hogy láthatom. - Beszélnünk kell. szeretném, ha most meghallgatnál - vettem egy mély levegőt és lassan bólintottam. Liam csendben leült mellém.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Mindig ez volt a kedvenc helyed. Elmentem abba a hotelba ahol laktál, de azt mondták, hogy pénzhiány miatt ki kellett költöznöd és ma reggel ki is jelentkeztél. - egy ideig csendben ültünk majd újra megszólalt. - Miért nem szóltál, hogy pénzre van szükséged?
- Miért szóltam volna? Több mint egy hónapja nem beszéltünk. Miért kértem volna tőled segítséget, azok után ahogyan elváltunk? - megint csendben ültünk egy darabig, de nem bírtam tovább és ismét én törtem meg a csendet. - Miért jöttél? Miért kerestél meg? Mit akarsz még tőlem, Liam?
- Azért mert te vagy a mindenem T/N - meglepetten néztem rá. Mindenre számítottam, csak erre nem. - Mindig is te leszel. Amit akkor láttál az nem én voltam. Nem is tudtam mit csinálok. Beletettek valamit az italomba. Én mindenre csak reggel jöttem rá, de akkor már késő volt. - hangos zokogásban törtem ki. 
- Kicsim, kérlek ne sírj - ölelt magához Liam - Szeretlek, nagyon szeretlek, ha tudnád - mielőtt befejezhette volna szenvedélyesen megcsókoltam. Liam eleinte meglepődött, de aztán készségesen viszonozta a csókomat.
- Én is szeretlek - mondtam végül zihálva.
- Menjünk haza - húzott fel a padról végül mosolyogva. Megfogta a bőröndömet és így kézen fogva indultunk el Liam kocsija felé. Nem telt bele sok időbe és már meg is érkeztünk a házunk elé.
- Ő mit keres itt? - fakadtam ki, mikor megláttam, hogy a húgom ácsorog az ajtóban, Liamre várva.
- Nem tudom - mondta Liam tanácstalanul - Gyere - mondta gyengéden, és kiszállt az autóban. Követtem az ő példáját és én is kiszálltam, bár nagyon tartottam attól, hogy mit keres már megint itt. Nem volt elég egyszer tönkretenni az életünket? Miért jött vissza?
- Ezt nem hiszem el - fakadt ki a húgom mikor meglátott engem kézen fogva Liam-mel.
- Mit nem hiszel el? - fakadt ki Liam dühösen - Ő a menyasszonyom. Vagy azt hitted, hogy miután megpróbáltad tönkre tenni az életünket, hogy nem fogunk kibékülni? Megmondtam, hogy ő életem értelme. Mindennél jobban szeretem és ezen a te kis trükköd sem változtatott. Most jobban szeretem, mint valaha, mert már tudom milyen keserves tud lenni az élet Nélküle.
- Úgysem fog sokáig tartani és akkor majd ismét nálam keresed a vigaszt - visította el magát, majd elviharzott. Liam mérgesen behúzott a házba.
- Hogy van pofája még ezek ut.... - de mielőtt befejezhette volna, megfogtam az arcát és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem ellenkezett, éppen ellenkezőleg, nagyon is szenvedélyesen viszonozta a csókomat.
- Szeretlek - suttogtam a nyakába, miután már elfogyott a levegőnk és szét kellett válnunk.
- Én is szeretlek - mondta kifulladva. Ismét magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Gyors iramban lekapta rólam a pólómat, kikapcsolta a melltartómat és a földre dobálta őket. A karjaiba kapott és elkezdett fölfele vinni az emeletre, mire egy pillanatra megdermedtem.
- Nyugi - suttogta - Azóta nem használom azt a szobát - mondta, miközben elhaladtunk a régi hálószobánk előtt és bevitt az egyik vendégszobába. Gyengéden letett az ágyra és elkezdte kigombolni a farmeromat és a bugyimmal együtt lehúzta rólam. Már teljesen meztelen voltam, míg ő még mindig teljesen fel volt öltözve.
- Még mindig gyönyörű vagy - mondta miközben le sem vette rólam a szemét. Gyorsan lekapkodta magáról a ruháit és mellé feküdt. Úgy ért hozzám, mintha valami ritka kincs lennék. Lassan lehajtotta a fejét és bekapta az egyik mellbimbómat, miközben a másikat az ujjaival kényeztette. Mikor ezt megunta egyre lejjebb puszilgatott, míg meg nem állt a hasam aljánál. Ott felnézett, kacsintott egyet és széttárta a lábaimat. Mielőtt reagálhattam volna már a csiklómat szívta. Nem bírtam tovább hangosan felnyögtem.
- Ez az kicsim, hadd halljalak. Úgy hiányoztál - suttogta Liam miközben két ujját belém nyomta. Hol az ujját, hol pedig a száját használta. Hangosan kiabáltam, míg végül el nem élveztem. Liam önelégült mosollyal kúszott fel hozzám és adott egy gyengéd csókot a számra.
- Most én jövök - mondtam vigyorogva, de Liam megrázta a fejét.
- Legközelebb, most nem bírok tovább várni. - Hanyatt fordított és egy erős lökéssel már bennem is volt. Mind a ketten egyszerre nyőgtünk fel. Lassan elkezdett mozogni, majd egyre gyorsabb tempóra váltott.
- Mindjárt - mondtam zihálva és ahogy ezt kimondtam, el is élveztem. Rögtön ezután Liam is megkönnyebbült. Lihegve hanyatlott rám.
- Szeretlek - mondta megint mosolyogva - Soha többet nem akarlak elveszíteni.
- Nem fogsz - ígértem halkan. Liam legördült rólam, és magához húzott. - El kell mondanom valamit - mondtam végül
- Mondjad szerelmem. Csupa fül vagyok - simogatta lassú mozdulatokkal a hajamat.
- Terhes vagyok - erre Liam megdermedt. Hirtelen felült és hitetlenkedve nézett rám.
- Ez most komoly?
- Igen - suttogtam, mert nem igazán tudtam, hogy mire számítsak.
- Jézusom - túrt bele a hajába, majd hangosan elkezdett nevetni - Ez csodálatos - tette a tenyerét a hasamra- Egy kisbaba. Az én kisbabám. A mi kisbabánk. 
- Igen - mondtam most már könnyekkel a szememben.
- Ettől csak még jobban szeretlek. - bújt oda hozzám.
- Én is szeretlek.

Szerkesztőfelvétel!

Sziasztok! Ismét van a blogon szerkesztő felvétel. Aki úgy érzi, hogy heti egyszer, vagy kétszer tudna egy történetet írni és felrakni az oldalra azt szeretettel várjuk!

Ha jelentkezni szeretnél kétféle sztorit kell elküldened nekem az akecskemeti54@gmail.hu e-mail címre. 

Az alábbiak közül tudtok választani:

1. sztori: Bármelyik fiút beveheted a történetbe

- Színház

- Őrület

- Kíváncsiság

- Hotel

- Most először és utoljára

2. sztori: Két fiút kell válansztanotok a történethez

- Bosszú

- Sötét szoba

- Ez csak játék, ne parázz

- Ezt még megbánod

- Ki vagy te?

Ha szeretnél jelentkezni szeretnél, írd le kommentbe, hogy melyik történeteket választottad.

Sok sikert mindenkinek! :)

Részeg tettek, józan vágyak 2/2

Kedves Niki! Neked hoztam a Részeg tettek, józan vágyak 2.részét. Remélem tetszik. Itt az első rész: Részeg tettek, józan vágyak 2/1.

Puszi

Gwen.xx

 Viszlát Louis! - majd kiléptem az ajtón, ami hatalmas csapódással zárult be mögöttem.

Bedobtam a cuccaimat a kocsimba és az ügyvédhez vezetett először az utam. Átírattam a házat Harry nevére.

Így most minden jó. Harry megkapta a házat és a fiúk is rendben vannak, csak én nem.

Kivettem egy szobát a háztól legmesszebb lévő hotelében, és nekiálltam házvezetőnőt keresni a srácoknak. Félórával később, már csak a fiúk szokásait magyaráztam Marthának.:

- Harry szobájában a pólókat az íróasztalra kell tenni, a többi ruhát szétválogatva a szekrénybe. Louis-nál hasonló a rendszer, csak neki a nadrágjait kell előhagyni. Az utolsó, keresse meg a régi szobámat, az ágyneműt húzza le, és a névtáblát szedje le. - mondtam a kezemet bámulva.

Pár nap múlva biztosan tudtam, hogy az életem és a fiúké is sínen van. A közeli Starbucks-ban dolgoztam kiszolgálóként. Fáradtan értem haza és dőltem volna, be az ágyba, mikor is csöngettek. Lagymatagon sétáltam az ajtóhoz és nem más állt előttem, mint Harry .

 - Miért csináltad ezt?! - vont kérdőre.

 - Mit miért csináltam? - néztem rá értetlenül.

 - Azt, hogy a szüleid házát, a családi örökséget, amit úgy kellett visszavásárolnod egyszerűen az én nevemre iratod! A saját házadat.

 - Ó. - csak ennyi jött ki a számot. - Szóval, erről beszélsz? Ez csak azért van, mert így kellett történnie. - adtam egy hülye magyarázatot.

- Mi az igazi magyarázat?

- Az, hogy neked és a srácoknak lakás kellett, és így én már többet nem tudtam volna ott maradni, ezért átírattam a nevedre és felvettem egy ház vezetőnőt.

- Mindent vissza fogunk fizetni.

- Nem, nem fogtok. Semmi szükség rá.

- De igen van.

- Nem, nincs.

- Akkor legalább azt engedd meg, hogy egy lakást vegyünk neked.

- Nem.

- Na jó, ennek így sosem lesz vége. - mondta, majd a zsebéből elővett egy kulcsot és az asztalra dobta. - Ez az új lakásod kulcsa. Nem, a tiéd, már a te neveden van.

- Köszönöm. - mondtam, majd szuperül elbeszélgettük a délutánt. Mióta eljött hozzám, át költöztem a lakásba és minden héten legalább 1x eljött. Ám egyszer csak nem jött majdnem 3 hétig. Azt gondoltam, azért nem jön, mert készülnek a turnéra. Az egyik hétvégén vad, hangos kopogás ébresztett. Álmosan nyitottam ajtót, és Harry lépett be rajta. Meg akartam ölelni, de szó szerint ellökött magától. 

- Van valami baj? - kérdeztem tőle.

- Hogy van-e valami baj? Pont te kérdezed?

- Mi ez, hogy pont én kérdezem? - kezdtem tőle félni, még sosem volt ilyen velem.

- Elmondták rólad az igazat! - csapott az asztalra, amitől összerezzentem. - Tudom,hogy csak azért voltál velem jóban, mert hírnevet akartál magadnak, és a pénzem kellett!

- Mi?! Ez nem igaz.

- Akkor mégis miért szórakoztál velem, amikor neked Louis kellett? Miért csókoltál meg minden lehetséges alkalommal? Miért?! Látom igaz amit Louis mondott. Te csak egy olcsó kurva vagy! Mi az? Nem is próbálod tagadni?!

- Mi értelme mondanom bármit is, te már eldöntötted, hogy kinek is hiszel. Azt azért megkérdezném, hogy kimondta ezt neked.

- Lia Drey.

- Hogy ki?

- A barátnőm.

- Szóval annak, a lánynak hiszel, aki csak a hírnév miatt feküdt le veled, mintsem, hogy annak higgy, akit kis korod óta ismersz?

- Nem beszélhetsz így róla.

- Miért is nem? Mindenki tudja, hogy egy kurva, aki 15 perc hírnévért simán szétteszi a lábát.

- Elég ezt nem hallgatom tovább! Soha többé nem akarlak látni, de még hallani sem akarok rólad. Megértetted?

- Meg. - közöltem vele, mire ő kisietett az ajtón és bevágta maga mögött. A könnyeim folytak, és elhagyott az erőm, hiába kapaszkodtam meg a székben, térdre estem.

Az ember akkor érti meg, hogy számára nincs remény, mikor már a legjobb barátja is otthagyta, és érzi már nem is érdekli, hogy mi lesz vele. Én pontosan így voltam. Itt az ismerős téma. Mintha kicsit közhelyes lenne az életem, de ezeket a kártyákat kaptam, tehát ebből gazdálkodom. Összepakoltam a cuccaimat, a házat visszaírattam Harry nevére és lementem a szüleimhez vidékre. Vidéken mindenki kedvesen fogadott, Harry szüleivel is jól kijöttem, egész jókat beszélgettem velük, de folyton éreztem Harry és a banda hiányát. Akárhányszor Anne megkérdezte, miért nem jött haza velem a fia, csak a turnézásra fogtam. Vissza kell küldenem a lakás kulcsát. - futott át az agyamon. Gyorsan hazaszaladtam, és levél írásba kezdtem.

Kedves Harry !

Tudom, nem kell az emlékeztető, hogy nem akarsz hallani rólam, de ezt muszáj.

 A ház újra a te neveden van, így már tényleg semmi közöm hozzátok, így elkerüljük a fölösleges köröket. A kulcs a borítékban. Édesanyádéknak nagyon hiányzol, amint lehet látogasd meg őket.

T/N

Beletettem a borítékba, ráírtam a címet és postáztam.

Vígan éldegéltem. Az túlzás, hogy vígan inkább csak éldegéltem. A napok csak teltek múltak, s lassan elmúlt 3 hónap. Egyik reggel hatalmas sikítás hallatszott a szomszédból. Kinéztem az ablakon, és Anne ugrott a fia nyakába. Boldogan tekintettem rájuk, felöltöztem, fogtam magam s kiszöktem a ház mögötti erdőbe, a régi kis fa házunkba. Nem sokkal később az avar zörgését hallottam, tehát valaki közeledett.

- T/N. - hallottam meg a nevem lentről.

- Nem vagyok itt. - szóltam vissza reflexből. Két fiú nevetését hallottam lentről, majd másztak felfelé.

- T/N, beszélhetnénk veled? - lépett be az ajtón Harry , és megláttam mögötte Louis is.

- Persze. - erőltettem magamra nyugalmat.

- Először szeretnék bocsánatot kérni mindenért amit a múltkor mondtam. Nem volt igazam, és utána kiderült az igazság is. Ráadásul neked megint igazad volt. Kérlek bocsáss meg nekem.

- Tudod, nagyon bántott amit akkor mondtál, de csak mert az igazat mondtad el, amit én még csak sejtettem. Nincs mit megbocsájtanom, mert nem haragudtam rád. - léptem hozzá és öleltem magamhoz.

- Lia elmondta az igazat, miután összevesztem veled. Csak azért feküdt le velem, mert Louis-hoz akart közel kerülni. Miután megtudtam elküldtem a fenébe.

- És most még szépen fogalmazott. - mondta röhögve Lou. Felvont szemöldökkel néztem rá, mire rám kacsintott.

- Na srácok én léptem, nektek még úgy is beszélnetek kell. - ugrott le a fáról Harry .

A feszültség tapintható volt közöttünk. Mindketten arra vártunk, hogy a másik megtegye a kezdő lépést.

- Bocsánatot szeretnék kérni….. - mondtuk ki egyszerre, mire elmosolyodtunk.

- Mondjad csak….- mondtuk megint csak egyszerre, már másra nem boltunk képesek, csak a nevetésre. Szívből nevettem hosszú idő óta először.

Louis hirtelen elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre megálltam, ő pedig megragadta a karom, és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg.A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, végig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget. mintha csak érezte volna a gondolatom, Lou továbbra sem engedett el, hanem többször egymás után megcsókolt, én persze alig kaptam  levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül homlokát az enyémnek támasztotta és  két keze közé fogta az arcomat.

 - Egy idióta voltam akkor reggel. Nem tudom mi ütött belém. Biztosan megijedtem attól, amit irántad érzek, és ezért csináltam ekkora baromságot. Kérlek, bocsáss meg nekem. Szeretlek. Évek óta másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy azt akarom, hogy az enyém legyél.

- Én is szeretlek Louis. - simítottam végig az arcélén.

- Tudom, hogy kicsit korai, mivel most békültünk ki, de leszel a barátnőm? - kérdezte óvatos mosollyal az arcán.

- Ezer örömmel. - tapadtam újra ajkaira. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást egy kezeim a pólója alá tévedtek, majd egy hirtelen mozdulattal lerántottam róla.

- Mi ez a nagy sietség? Ennyire ki vagy éhezve? - markolt bele a fenekembe, mire egy meglepett nyögés szakadt ki ajkaim közül.

- Mégis mit vársz? Te voltál az utolsó és az se tegnap volt. - Nem teketóriáztam, ajkaim egyből a nyakára tévedtek, mire felszisszent, de tovább szívtam az érzékeny területet, ahol gyönyörű lila szívás nyomot hagytam.

- Ezt még vissza kapod te kis Boszorkány.

- Majd meglátjuk -  kacsintottam rá. Kigomboltam az ingét, de majdnem széttéptem, és kigomboltam a nadrágját, és a bokszerével együtt lejjebb húztam. Széttépte az ingem (el ne felejtsem lecseszni érte), a szoknyám felrángatta a derekamra, a melltartómat csak lejjebb húzta és nyelvével kínozta a melleimet. Türelmetlenül nyöszörögtem alatta, de nem hatotta meg. Hogy gyorsabb  tempóra ösztönözzem, kezem a férfiasságára vezettem, rámarkoltam és szépen lassan húzogattam rajta a kezem.

- Ebből elég. - mondta, majd a combom alá nyúlt és a derekára emelt, majd a falnak támasztott. Ujjait a bugyim alá vezette belém hatolt velük.

- Lou elég, nem kell most a gyengédség, magamban akarom érezni a hatalmas farkadat. - búgtam a fülébe mire egy hangos nyögés hagyta el a száját. Alám igazította magát, félrehúzta a bugyimat és egy gyors csípő mozdulattal belém lökte magát.Rögtön gyors tempóban kezdett mozogni. Vadul csináltuk, egyikünk sem igényelte a gyengédséget. Szex Istent megszégyenítő mozdulatokkal lökött, és a gyönyör bennem, csak épült és épült. Egy mélyebb lökés után a nevét sikítva élveztem el. Mikor újra a lábamon álltam, térdre hullottam előtte, mert tudtam, hogy nem ment el. Bekaptam férfiasságát, és a számmal kezdtem el kényeztetni. Gyorsan és vadul szoptam, hogy minél jobban élvezze. Hamar megtalálta magát és a hajamba túrt ezáltal diktálva az ő tempóját. Mikor közel volt, a hajamba markolt, erre én egy kicsit megszívtam a péniszét, és a nevem nyögése közben a számba élvezett. Az egészet lenyeltem, egy kicsit elkentem a számon és felállva megcsókoltam őt. Pihegés közben nekiálltunk rendbe hozni magunkat. Miután sikerült, magához húzott és meg csókolt.

- Tudod, még senki sem szopott le úgy, hogy előtte megdugtam.

- Hidd el, én is először csináltam. - kacsintottam rá. Lemásztunk és kézen fogva sétáltunk vissza a többiekhez, akik mind örültek, hogy végre együtt vagyunk. Bemutattam Louis-t a szüleimnek és ők is nagyon örültek. Ahogy elmentem Harry mellett rám kacsintott. Innen tudtam, hogy direkt lépett le ilyen gyorsan. De nem bántam, hisz végre szerettem és viszont szerettek. És ezt nem tudom, még elégszer megköszönni neki, de megpróbálom. Kezdetnek összehozom a legjobb barátnőmmel.