Sziasztok!:)
Már előbb is hozni akartam a Barátok (18+) második részét,de kiállításon voltam,ami inkább közönségtalálkozóba ment át,mert nem kaptunk jegyet:'DD de a videósokkal találkoztunk:D És van autogramom meg közös képem is:3 És azért ezt a 3-4000-es tömeget mi kellett pihennem :ss Sajnálom :c De itt van a második része,szóval remélem tetszik majd :) Amúgy kicsikét hosszabbra sikeredett és a kerettörténetre nagyobb hangsúlyt fektettem :)) Remélem ez nem baj :) :*
Jó olvasást!♥
Gasorin.xx
Hasamba éles fájdalom nyílalt,egyik pillanatról a másikra. Nem tudtam,mihez kezdjek,mit tegyek vagy mit nyögjek ki. Fájt. Nagyon is fájt. Hirtelen estem össze a nappaliban,de azzal a lendülettel egy aggódó szempárral találtam szembe magam. Liam tekintete könnyes,ugyanakkor féltő volt. Pár pillanatig csak barna íriszeit bámultam,de ezt a pillanatot egy hangos,tüdőmből feltörő kiáltás szakította meg.
-Liam..Hívj orvost!!-kérleltem.
Az említett azonnal tárcsázta a mentők számát,majd megpróbált megnyugtatni. Nem tudtam,mi ez a fájdalom,vagy hogy mitől van egyáltalán.
-Css. Minden rendben lesz.-fektetett le a kanapéra és mellém ült.
-Áááá!!!-görnyedtem össze.
-Nyugodj meg Ideges vagy és megijedtél. Így csak rosszabb lesz.-nézett mélyen a szemembe.
-Ajaj....-kerekedtek ki a szemeim,mikor megéreztem lábamnál valami meleget.
-Mi az??
-Azt hiszem vérzek...-kezdtem el üvölteni,ahogy csak a torkomon kifért.
-Nyugodj meg kérlek!-kezdett el sírni.
Liam sírt! Soha életemben nem láttam még egyszer sem,hogy utat engedett volna könnyeinek. Viszont most nem fogta vissza magát,ugyanis keserves zokogásban tört ki. Ekkor kopogtattak,én pedig üvöltöttem egy "Szabad"-ot. A mentősök azonnal hordággyal toppantak be hozzám. Liam felállt és sírva figyelte a mentősök tevékenységét.
-Mióta fáj?-kérdezte egyikük.
-Lassan fél órája..-válaszoltam elcsukló hangon.
-Hm..
-Mi az..?-kérdezte Liam.
-Be kell vinnünk a kórházba. Lehet,hogy a baba már menthetetlen.
Erre a kijelentésre sírni kezdtem,de velem együtt Liam is. Nem tudtuk,mit is mondjunk,vagy mit tegyünk. A közös gyerekünket lehet,hogy már nem is tudom megszülni,egy ilyen kis baleset miatt. Gyorsan dobtam egy SMS-t a tesóméknak,hogy mi történt,de ne jöjjenek be hozzám. Li végig mellettem volt. Az oda vezető úton fogta a kezemet,míg én vártam a fájdalomcsillapító hatását,amit kaptam a mentőtisztektől. Mikor végre hatott,hasamat simogattam szomorúan. Vajon túléli? Mi lesz,ha nem? Liam szóba fog valaha állni velem ezek után?
Ez a sok gondolat cikázott a fejemben,amik mind megválaszolatlanul cikáztak fejemben,ezzel felzaklatva engem.
-Liam..-töröltem le könnyeimet.
-Igen?
-Félek..-szorítottam össze a szememet.
-Shhhh.Nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz,hidd el!-ölelt meg gyengéden.
-Köszönöm.
-Szeretlek..-suttogta.
-Tessék?-kérdeztem vissza.
-A..Azt mondtam itt vagyunk..-nyelt nagyot.
Engem azonnal betoltak egy vizsgálóba és hívták is a hozzá értő orvost,aki remélhetőleg segít majd rajtunk. Szerettem volna,ha a baba megússza..
-Mi a probléma?-nyitott be lihegve a doki.
-Hirtelen elkezdett görcsölni a hasa,aztán vérezni kezdett..-magyarázta Liam.
-Megnézem,mit tehetek,de a babának 32% esélye van a túlélésre.
***
Csendben tűrtem a vizsgálatokat,Liam-et meg kiküldték,aki hívta közben a srácokat. A doki hümmögött megállás nélkül,de egyáltalán nem válaszolt egy kérdésemre sem,amit eddig feltettem neki ezalatt a fél óra alatt.
-Készen vagyunk.
-És mi a helyzet???
-Először hívjuk be a párját.-mondta és kiment,pár másodperccel később pedig Liam-el tért vissza.
-Mi van doktor úr? -kérdezte aggódva,miközben leült mellém.
-Választanuk kell. A baba életben marad,de 50%,hogy fogyatékossága lesz. Vagy elvetetik.
Nem hittem a fülemnek..Fogyatékkal élő? Ez nem lehet igaz!!
-Ez komoly??-keltem ki magamból.
-Asszonyom,nyugodjon meg,ez csak rosszabb lehet,ha ideges.
-Oké..
-Hagyok időt maguknak gondolkodni. Addig megyek egy rutinvizsgálatot elvégezni.-ment ki az orvos.
-Liam..mi legyen?
-Nem tudom,ez a te döntésed. Benned van.
-De a tiéd.. Nézd,én tudom,milyen a karriered..Nem hiányzik neked egy fogyatékos gyerek.
-Ezzel azt akarod mondani ,hogy képes vagyok azt választani,hogy menjen??-állt fel.
-Nem..Én csak..
-Tartsuk meg. Én akarom ezt a gyereket. Gyengeséggel vagy anélkül,de akarom.-ezzel ott hagyott.
Gondolataimmal ismét magamra maradtam. Mit tegyek?
*7 évvel később*
Végül megtartottam a kicsit,aki a James nevet kapta. Liam nagyon szereti,de felém egyáltalán nem mutat semmit. Olyanok vagyunk,mint a rég elvált házaspárok,akiket csak a gyerek köt össze.
James-nek diszlexiája van,de ezen kívül egészséges,mint a makk! Hála az égnek,minden rendben van,eltekintve az érzelmeimtől. Szeretem Liam-et,és ezt ő is pontosan tudja,de nem mutat semmit sem felém. Csak a lenézést és a lekezelő modort észlelem,de azt sem mindig. Van,mikor pár másodpercre elhiszem,hogy szeret,de utána ez is köddé vált..
A srácokkal mindig túl megyünk a csak barát zónán. Kivéve Liam-el. És Will? Börtönben ül. A fiúk feljelentést tettek ellene,é a bíróság 20 évre ítélte a priusza miatt.
-Min gondolkodsz,anyu?-kérdezte hozzám bújva James.
-Semmin.-mosolyogtam rá. Csak szeretem a csendet és élvezem.
-Oh,az jó! Apu mikor jön?
-Bármelyik pillanatban itt lehet.
-Oké. Anyu..
-Mondjad,kincsem.
-Hogyhogy nem vagytok együtt? Minden barátom szülei együtt vannak..
-Figyelj,ez nagyon bonyolult. Maradjunk annyiban,hogy apád már nem szerelmes belém. D e erről ne beszéljünk.
Hirtelen megszólalt a csengő. Remek,Liam itt van és viszi James-t.
-Apuuuu!!-nyitotta ki az ajtót.
-Szia,törpe.
-Hiányoztál!
-Te is nekem.-ölelte át.
-Khm.-köszörültem meg a torkomat,jelezvén,hogy itt vagyok.
-Ja..Szia.
-Szia. Holmiját tudod,hol van.
-Igen.
Liam felment James-el és elkezdték összepakolni erre a 2 hétre a cuccait,ugyanis kéthetente másnál van. Hátradőlve a kanapén vártam két rosszcsontomat,hogy hazajöjjenek Harry-től. Igen,nagyon rá vannak akaszkodva,és van,mikor közlik,hogy ott akarnak aludni.
-Anyuuuu!!!-ugrottak a nyakamba.
-Sziasztok!-nevettem fel.-Jó volt Harry-nél?
-Igen,csak Ashton folyton szekált.-nevetett kislányom.-D eén is t,szóóóval..
-Mondtam,hogy nem szekáljátok egymást. De mindegy. James mindjárt elmegy,szóval köszönjetek el tőle.
-Szia,[T/N]! köszönt Harry.
-Sziaaa! -keltem fel és megszorongattam.-Jók voltak?
-Igen. Néha rájuk kellett szólni,de nem volt nagyobb gond.
-Akkor jó.-itt van Liam. Viszi James-t.
-Fent van?
-Aha. De mindjárt lejönnek.
*másnap*
Reggel van. a is fel kellett kelnem 5 órakor,hogy az ikreket be tudja vinni a suliba. James-t már rég bevitte Liam, és találkoztam is fiammal. Miután elvégeztem anyai kötelességemet,hazamentem,hogy kitakarítsak Kemény 3 óra takarítás után az egész ház csillogott és el is mosogattam.
Ekkor Liam állított be hozzám,kissé idegesen,de nem annyira,hogy üvöltözzön,vagy felrobbanjon.
-Létezik csengő.-mondtam csukott szemmel.
-Nem érdekel. James mondta,mit mondtál neki tegnap.
-Mármint?-kérdeztem vissza.
-Hogy már nem szeretlek.
-És? Nem így van.
-Miért hazudsz neki?
-Végülis igaz.. Sosem szerettél úgy,de valamit mondanom kellett,nem akarom,hogy abban a tudatban éljen,hogy ő csak egy véletlen..
-Nem így értettem.
-Hanem?
-Szeretlek.-mondta ki a szót,mely után fülem éveken át sóvárgott.
-Tessék???? Liam ezt mié...-nem tudtam befejezni a mondatot,ugyanis ajkai bekebelezték enyémeket,lágyan simogatva azokat.
Szemem automatikusan lecsukódott az érzésre,mely számat érte. Gyengéden becézgette,miközben kezei derekamra tévedtek. Kezeimet felvezettem nyakához és körbefontam. Felbátorodva húzott lovaglóülésben magára,szenvedélyes csókcsatánk alatt,keze pedig pólóm alatt garázdálkodott szabadon.
-Be fogom bizonyítani neked. Valamit nem fejeztünk be hét éve.-suttogta érzékien a fülembe,amitől kirázott a hideg.
-Alig várom,de nem kímélj.
-Ne is álmodj vadságról.-tapadt ismét rám.
Felsőmtől gyorsan megvált,ami melltartóm követett,nem sokkal utána az ő atlétája. Kockáit csodáltam,és szőrös mellkasát,bugyim pedig azonnal nedves lett. Melleimet kezébe vette,s gyúrni kezdte őket. Halkan sóhajtoztam tettei alatt,fejemet hátraszegve.
Szájával nedves csókokat hagyott rajta,egyre lejjebb haladva nőiességem irányába.
-Hm,kitől vagy ilyen nedves?-kérdezte,s bugyin át kezdett dörzsölgetni.
-Ah..Tőled.-nyögtem halkan.
Elmosolyodva tépte szét rajtam az anyagot,majd elhajította. Megsimogatta nemrég leborotvált szeméremdombomat,ami olyan volt,mint a babapopsi. Szétnyitva szeméremajkaimat nyomta fel egyből két ujját,s gyengéden mozgatta. Hangosan nyögtem az intenzív érzésre,amit ujjai nyújtottak számomra. Elfektetett a kanapén,nyelvét pedig csiklómra nyomta. Halk sikítás hagyta el a számat erre a fajta kényeztetésre. Tetteit kissé felgyorsítva folytatta,alhasamban pedig gyűlni kezdett az orgazmus. Jeleztem Liam-nek is,de ahelyett,hogy abbahagyta volna,csak folytatta. Körmeimmel átszakítottam a vörös kanapé bőr-szövetét,miközben sikollyal léptem át a menny kapuján. Halkan ziháltam,Liam pedig elkezdett vetkőzni. Méretét látva nagyot nyeltem,mert hatalmas. Nem félek,mert egyszer már volt vele dolgom,de hát..hatalmas.
-Kész vagy?-kérdezte,felém hajolva.
-Teljes mértékben-csókoltam meg vágyakozva.
Belemosolyogva csókunkba,azonnal belém hatolt. Elégedetten nyögtem fel,mikor egész hosszát magamban érezhettem. Csípőmet akaratlanul is megemeltem,jelezve,hogy felrobbanok ha nem folytatja. De vette az adást és elkezdett gyengéden lökni. Szexisten meghazudtoló módon járkált bennem,ezzel eljuttatva az egyre közeledő mennyországhoz. Golyói fenekemhez értek,combjaink összecsapódtak,szánk pedig egymásra találtak ismét. Nagyon közel voltam már,és ezt Liam is jól tudta. Gyorsabb iramban kezdte el diktálni a tempót,s ekkor nevét sikítva éleztem el. Kihúzódott belőlem,önmagát elégítve ki. Nem bírtam csak nézni,ezért felültem és verni kezdtem neki. Fejét hátravetve élvezte kezem munkáját,később pedig a számét. Makkján köröztem,majd sietősen szopni kezdtem.
-A kurva életbe!-élvezett a számba,amit azonnal,gondolkodás nélkül lenyeltem.
Lihegve dőltünk a kanapéra,majd felöltöztünk.
-Szeretlek,Liam.-bújtam hozzá.
-Én is szeretlek, [T/N].Most nem szalasztom el az alkalmat és felteszem a kérdést,amire rég vártam már.
-Tedd csak fel.-mosolyogtam rá.
-Leszel a barátnőm?
-Igen,Liam,leszek.-csókoltam meg.
Már előbb is hozni akartam a Barátok (18+) második részét,de kiállításon voltam,ami inkább közönségtalálkozóba ment át,mert nem kaptunk jegyet:'DD de a videósokkal találkoztunk:D És van autogramom meg közös képem is:3 És azért ezt a 3-4000-es tömeget mi kellett pihennem :ss Sajnálom :c De itt van a második része,szóval remélem tetszik majd :) Amúgy kicsikét hosszabbra sikeredett és a kerettörténetre nagyobb hangsúlyt fektettem :)) Remélem ez nem baj :) :*
Jó olvasást!♥
Gasorin.xx
Hasamba éles fájdalom nyílalt,egyik pillanatról a másikra. Nem tudtam,mihez kezdjek,mit tegyek vagy mit nyögjek ki. Fájt. Nagyon is fájt. Hirtelen estem össze a nappaliban,de azzal a lendülettel egy aggódó szempárral találtam szembe magam. Liam tekintete könnyes,ugyanakkor féltő volt. Pár pillanatig csak barna íriszeit bámultam,de ezt a pillanatot egy hangos,tüdőmből feltörő kiáltás szakította meg.
-Liam..Hívj orvost!!-kérleltem.
Az említett azonnal tárcsázta a mentők számát,majd megpróbált megnyugtatni. Nem tudtam,mi ez a fájdalom,vagy hogy mitől van egyáltalán.
-Css. Minden rendben lesz.-fektetett le a kanapéra és mellém ült.
-Áááá!!!-görnyedtem össze.
-Nyugodj meg Ideges vagy és megijedtél. Így csak rosszabb lesz.-nézett mélyen a szemembe.
-Ajaj....-kerekedtek ki a szemeim,mikor megéreztem lábamnál valami meleget.
-Mi az??
-Azt hiszem vérzek...-kezdtem el üvölteni,ahogy csak a torkomon kifért.
-Nyugodj meg kérlek!-kezdett el sírni.
Liam sírt! Soha életemben nem láttam még egyszer sem,hogy utat engedett volna könnyeinek. Viszont most nem fogta vissza magát,ugyanis keserves zokogásban tört ki. Ekkor kopogtattak,én pedig üvöltöttem egy "Szabad"-ot. A mentősök azonnal hordággyal toppantak be hozzám. Liam felállt és sírva figyelte a mentősök tevékenységét.
-Mióta fáj?-kérdezte egyikük.
-Lassan fél órája..-válaszoltam elcsukló hangon.
-Hm..
-Mi az..?-kérdezte Liam.
-Be kell vinnünk a kórházba. Lehet,hogy a baba már menthetetlen.
Erre a kijelentésre sírni kezdtem,de velem együtt Liam is. Nem tudtuk,mit is mondjunk,vagy mit tegyünk. A közös gyerekünket lehet,hogy már nem is tudom megszülni,egy ilyen kis baleset miatt. Gyorsan dobtam egy SMS-t a tesóméknak,hogy mi történt,de ne jöjjenek be hozzám. Li végig mellettem volt. Az oda vezető úton fogta a kezemet,míg én vártam a fájdalomcsillapító hatását,amit kaptam a mentőtisztektől. Mikor végre hatott,hasamat simogattam szomorúan. Vajon túléli? Mi lesz,ha nem? Liam szóba fog valaha állni velem ezek után?
Ez a sok gondolat cikázott a fejemben,amik mind megválaszolatlanul cikáztak fejemben,ezzel felzaklatva engem.
-Liam..-töröltem le könnyeimet.
-Igen?
-Félek..-szorítottam össze a szememet.
-Shhhh.Nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz,hidd el!-ölelt meg gyengéden.
-Köszönöm.
-Szeretlek..-suttogta.
-Tessék?-kérdeztem vissza.
-A..Azt mondtam itt vagyunk..-nyelt nagyot.
Engem azonnal betoltak egy vizsgálóba és hívták is a hozzá értő orvost,aki remélhetőleg segít majd rajtunk. Szerettem volna,ha a baba megússza..
-Mi a probléma?-nyitott be lihegve a doki.
-Hirtelen elkezdett görcsölni a hasa,aztán vérezni kezdett..-magyarázta Liam.
-Megnézem,mit tehetek,de a babának 32% esélye van a túlélésre.
***
Csendben tűrtem a vizsgálatokat,Liam-et meg kiküldték,aki hívta közben a srácokat. A doki hümmögött megállás nélkül,de egyáltalán nem válaszolt egy kérdésemre sem,amit eddig feltettem neki ezalatt a fél óra alatt.
-Készen vagyunk.
-És mi a helyzet???
-Először hívjuk be a párját.-mondta és kiment,pár másodperccel később pedig Liam-el tért vissza.
-Mi van doktor úr? -kérdezte aggódva,miközben leült mellém.
-Választanuk kell. A baba életben marad,de 50%,hogy fogyatékossága lesz. Vagy elvetetik.
Nem hittem a fülemnek..Fogyatékkal élő? Ez nem lehet igaz!!
-Ez komoly??-keltem ki magamból.
-Asszonyom,nyugodjon meg,ez csak rosszabb lehet,ha ideges.
-Oké..
-Hagyok időt maguknak gondolkodni. Addig megyek egy rutinvizsgálatot elvégezni.-ment ki az orvos.
-Liam..mi legyen?
-Nem tudom,ez a te döntésed. Benned van.
-De a tiéd.. Nézd,én tudom,milyen a karriered..Nem hiányzik neked egy fogyatékos gyerek.
-Ezzel azt akarod mondani ,hogy képes vagyok azt választani,hogy menjen??-állt fel.
-Nem..Én csak..
-Tartsuk meg. Én akarom ezt a gyereket. Gyengeséggel vagy anélkül,de akarom.-ezzel ott hagyott.
Gondolataimmal ismét magamra maradtam. Mit tegyek?
*7 évvel később*
Végül megtartottam a kicsit,aki a James nevet kapta. Liam nagyon szereti,de felém egyáltalán nem mutat semmit. Olyanok vagyunk,mint a rég elvált házaspárok,akiket csak a gyerek köt össze.
James-nek diszlexiája van,de ezen kívül egészséges,mint a makk! Hála az égnek,minden rendben van,eltekintve az érzelmeimtől. Szeretem Liam-et,és ezt ő is pontosan tudja,de nem mutat semmit sem felém. Csak a lenézést és a lekezelő modort észlelem,de azt sem mindig. Van,mikor pár másodpercre elhiszem,hogy szeret,de utána ez is köddé vált..
A srácokkal mindig túl megyünk a csak barát zónán. Kivéve Liam-el. És Will? Börtönben ül. A fiúk feljelentést tettek ellene,é a bíróság 20 évre ítélte a priusza miatt.
-Min gondolkodsz,anyu?-kérdezte hozzám bújva James.
-Semmin.-mosolyogtam rá. Csak szeretem a csendet és élvezem.
-Oh,az jó! Apu mikor jön?
-Bármelyik pillanatban itt lehet.
-Oké. Anyu..
-Mondjad,kincsem.
-Hogyhogy nem vagytok együtt? Minden barátom szülei együtt vannak..
-Figyelj,ez nagyon bonyolult. Maradjunk annyiban,hogy apád már nem szerelmes belém. D e erről ne beszéljünk.
Hirtelen megszólalt a csengő. Remek,Liam itt van és viszi James-t.
-Apuuuu!!-nyitotta ki az ajtót.
-Szia,törpe.
-Hiányoztál!
-Te is nekem.-ölelte át.
-Khm.-köszörültem meg a torkomat,jelezvén,hogy itt vagyok.
-Ja..Szia.
-Szia. Holmiját tudod,hol van.
-Igen.
Liam felment James-el és elkezdték összepakolni erre a 2 hétre a cuccait,ugyanis kéthetente másnál van. Hátradőlve a kanapén vártam két rosszcsontomat,hogy hazajöjjenek Harry-től. Igen,nagyon rá vannak akaszkodva,és van,mikor közlik,hogy ott akarnak aludni.
-Anyuuuu!!!-ugrottak a nyakamba.
-Sziasztok!-nevettem fel.-Jó volt Harry-nél?
-Igen,csak Ashton folyton szekált.-nevetett kislányom.-D eén is t,szóóóval..
-Mondtam,hogy nem szekáljátok egymást. De mindegy. James mindjárt elmegy,szóval köszönjetek el tőle.
-Szia,[T/N]! köszönt Harry.
-Sziaaa! -keltem fel és megszorongattam.-Jók voltak?
-Igen. Néha rájuk kellett szólni,de nem volt nagyobb gond.
-Akkor jó.-itt van Liam. Viszi James-t.
-Fent van?
-Aha. De mindjárt lejönnek.
*másnap*
Reggel van. a is fel kellett kelnem 5 órakor,hogy az ikreket be tudja vinni a suliba. James-t már rég bevitte Liam, és találkoztam is fiammal. Miután elvégeztem anyai kötelességemet,hazamentem,hogy kitakarítsak Kemény 3 óra takarítás után az egész ház csillogott és el is mosogattam.
Ekkor Liam állított be hozzám,kissé idegesen,de nem annyira,hogy üvöltözzön,vagy felrobbanjon.
-Létezik csengő.-mondtam csukott szemmel.
-Nem érdekel. James mondta,mit mondtál neki tegnap.
-Mármint?-kérdeztem vissza.
-Hogy már nem szeretlek.
-És? Nem így van.
-Miért hazudsz neki?
-Végülis igaz.. Sosem szerettél úgy,de valamit mondanom kellett,nem akarom,hogy abban a tudatban éljen,hogy ő csak egy véletlen..
-Nem így értettem.
-Hanem?
-Szeretlek.-mondta ki a szót,mely után fülem éveken át sóvárgott.
-Tessék???? Liam ezt mié...-nem tudtam befejezni a mondatot,ugyanis ajkai bekebelezték enyémeket,lágyan simogatva azokat.
Szemem automatikusan lecsukódott az érzésre,mely számat érte. Gyengéden becézgette,miközben kezei derekamra tévedtek. Kezeimet felvezettem nyakához és körbefontam. Felbátorodva húzott lovaglóülésben magára,szenvedélyes csókcsatánk alatt,keze pedig pólóm alatt garázdálkodott szabadon.
-Be fogom bizonyítani neked. Valamit nem fejeztünk be hét éve.-suttogta érzékien a fülembe,amitől kirázott a hideg.
-Alig várom,de nem kímélj.
-Ne is álmodj vadságról.-tapadt ismét rám.
Felsőmtől gyorsan megvált,ami melltartóm követett,nem sokkal utána az ő atlétája. Kockáit csodáltam,és szőrös mellkasát,bugyim pedig azonnal nedves lett. Melleimet kezébe vette,s gyúrni kezdte őket. Halkan sóhajtoztam tettei alatt,fejemet hátraszegve.
Szájával nedves csókokat hagyott rajta,egyre lejjebb haladva nőiességem irányába.
-Hm,kitől vagy ilyen nedves?-kérdezte,s bugyin át kezdett dörzsölgetni.
-Ah..Tőled.-nyögtem halkan.
Elmosolyodva tépte szét rajtam az anyagot,majd elhajította. Megsimogatta nemrég leborotvált szeméremdombomat,ami olyan volt,mint a babapopsi. Szétnyitva szeméremajkaimat nyomta fel egyből két ujját,s gyengéden mozgatta. Hangosan nyögtem az intenzív érzésre,amit ujjai nyújtottak számomra. Elfektetett a kanapén,nyelvét pedig csiklómra nyomta. Halk sikítás hagyta el a számat erre a fajta kényeztetésre. Tetteit kissé felgyorsítva folytatta,alhasamban pedig gyűlni kezdett az orgazmus. Jeleztem Liam-nek is,de ahelyett,hogy abbahagyta volna,csak folytatta. Körmeimmel átszakítottam a vörös kanapé bőr-szövetét,miközben sikollyal léptem át a menny kapuján. Halkan ziháltam,Liam pedig elkezdett vetkőzni. Méretét látva nagyot nyeltem,mert hatalmas. Nem félek,mert egyszer már volt vele dolgom,de hát..hatalmas.
-Kész vagy?-kérdezte,felém hajolva.
-Teljes mértékben-csókoltam meg vágyakozva.
Belemosolyogva csókunkba,azonnal belém hatolt. Elégedetten nyögtem fel,mikor egész hosszát magamban érezhettem. Csípőmet akaratlanul is megemeltem,jelezve,hogy felrobbanok ha nem folytatja. De vette az adást és elkezdett gyengéden lökni. Szexisten meghazudtoló módon járkált bennem,ezzel eljuttatva az egyre közeledő mennyországhoz. Golyói fenekemhez értek,combjaink összecsapódtak,szánk pedig egymásra találtak ismét. Nagyon közel voltam már,és ezt Liam is jól tudta. Gyorsabb iramban kezdte el diktálni a tempót,s ekkor nevét sikítva éleztem el. Kihúzódott belőlem,önmagát elégítve ki. Nem bírtam csak nézni,ezért felültem és verni kezdtem neki. Fejét hátravetve élvezte kezem munkáját,később pedig a számét. Makkján köröztem,majd sietősen szopni kezdtem.
-A kurva életbe!-élvezett a számba,amit azonnal,gondolkodás nélkül lenyeltem.
Lihegve dőltünk a kanapéra,majd felöltöztünk.
-Szeretlek,Liam.-bújtam hozzá.
-Én is szeretlek, [T/N].Most nem szalasztom el az alkalmat és felteszem a kérdést,amire rég vártam már.
-Tedd csak fel.-mosolyogtam rá.
-Leszel a barátnőm?
-Igen,Liam,leszek.-csókoltam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése