Félsz már? 2. rész (Harry) +18

Itt találjátok az első részét: Félsz már?

Miután Harry otthagyott a parkban nem jelentkezett többet. Azóta is folyton rá gondolok. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy miért tette ezt velem. Nem gondoltam volna, hogy ennyi gyűlölet van benne irántam. Egyszerűen még most sem tudom felfogni. Azóta a napjaim semlegesen telnek, én mégis egyfolytában Harryre gondolok. Pedig nem lenne szabad azok után, amit velem tett. Egyik délután legnagyobb meglepetésemre mikor hazaérek egy idegen kocsi áll a házam előtt. Ijedten nézek körbe, de sehol sem látok semmit. Már éppen megnyugodnék, mikor valaki befogja a szememet. Sikítani szeretnék, de a számat is befogja. Betaszigál a házba és csak utána enged el. Dühösen megfordulok és legnagyobb meglepetésemre Harry áll mögöttem. Ijedtemben elkezdek hátrálni, de őt ez egyáltalán nem érdekli.

- M.. mi.. mit ke..kere..keresel i.. itt? – nyögtem ki végül akadozva. Úgy éreztem, hogy a hangszálam ebben a pillanatban dobta fel a pacskert és most hagyott cserben. Miért nem tudok normálisan beszélni? Egész héten róla álmodoztam most pedig remegek a félelemtől, ha csak meglátom.

- Téged akartalak látni – torpant meg, mikor észrevette, hogy az egész testem remeg félelmemben. Próbáltam uralkodni magamon, de valahogyan nem jött össze. Harry tekintete elfelhősödött. – Félsz tőlem? – összeszedtem az energiámat annyira, hogy megrázzam a fejemet. nem akartam bevallani neki, hogy mit érzek. Semmi szükségem nem volt arra, hogy még ezzel is visszaéljen. Igen félek tőle, de nem akarom, hogy ezt kihasználva olyan dolgokat műveljen velem, amit esetleg nem akarok. – T/N, annyira sajnálom a múltkorit. Nem akartalak bántani. Azért hívtalak oda, hogy elmondjam, mennyire szeretlek, de aztán nem tudtam uralkodni magamon – legnagyobb meglepetésemre egy könnycsepp hullott ki a szeméből, majd mikor nem válaszoltam térdre esett előttem és úgy nézett fel rám – Kérlek, bocsáss meg nekem – zokogott fel hangosan. Legnagyobb meglepetésemre a szívem egy nagyot dobbant a látványára. Jóleső érzés keringett a szívem körül annak tudatában, hogy még mindig szeret. Annak ellenére, hogy szidtam magam leguggoltam hozzá és átöleltem. Nem vagyok normális gondoltam miközben a haját kezdtem el simogatni. Harry abbahagyta a sírást és szipogva nézett fel rám.

- Megbocsátasz? – legbelül azt kiáltottam, hogy nem, mert megalázott és ott rúgott belém ahol csak tudott, de tisztában voltam vele, hogy amint kimondanám, megbánnám minden egyes szavamat. Szeretem Harryt és ez ellen semmi sem változtat még az sem, hogy van, mikor nagyon csúnyán viselkedik velem. Harry kérdő tekintettel néz bele a szemembe. nyeltem egy nagyot és úgy válaszoltam.

- Harry én… szeretlek és kész vagyok megbocsátani, de meg kell ígérned nekem valamit – mielőtt folytathattam volna felkapott és megpörgetett a levegőben.

- Köszönöm. Bármit megígérek, ha ezzel visszakaplak – csókolt meg szenvedélyesen, amit készséggel viszonoztam. – Mit ígérjek meg? – vált el végül zihálva ajkaimtól.

- Soha többet nem bántasz úgy, mint akkor– gördült ki egy könnycsepp a szememből. Harry gyengéden lecsókolta a könnyeimet és mélyen belenézett a szemembe.

- Soha többet – ígérte majd ismét ajkaimra tapadt. Halkan felnyögtem, mire felkapott és felvitt az emeletre. Gyengéden letett az ágyra és úgy tornyosult fölém. – Ettől megszabadulunk - rángatta meg a felsőmet, mire szélesen elmosolyodtam. Egy rántással eltávolította rólam a felső. Rögtön melleimnek esett. Egyiket szájjal a másikat pedig kézzel kényeztette. Hangosan felnyögtem, mire elmosolyodott és ajkával egyre lejjebb haladt. Gyorsan megszabadított a farmeremtől is, majd a bugyimtól. Mikor meglátta nedvességben úszó puncimat megnyalta ajkait és rögtön bevetette magát. Erősen nyalni és szívni kezdte a csiklómat. Mikor ezt megunta társította hozzá két ujját. Tetteit hangos nyögésekkel díjaztam, mire egyre jobban begyorsított. Nem kellett sok és az ujjai köré élveztem. Harry tisztára nyalt, majd fölmászott fölém és gyengéden megcsókolt.

- Imádom az ízedet – éreztem, hogy elpirulok, mire Harry halkan felnevetett. Egy hirtelen mozdulattal a hátára löktem és lovagló ülésben helyezkedtem el rajta. Harry visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi következik. Gyors tempóban elkezdtem róla leráncigálni a pólóját, majd rögtön utána a farmere következett és a bokszere. Most már teljesen meztelenül feküdt alattam. Élvezettel legeltettem rajta a szememet, amit ő persze mosolyogva figyelt. Nem húztam sokáig az időd elkezdtem neki verni. Harry hangos nyögésekkel jelezte mennyire jólesik neki, amit éppen csinálok.

- T/N – nyögte – a szádat akarom – nézett rám könyörgő tekintettel. Nem szórakoztam tovább. Lehajoltam és annyit-amennyit tudtam bekaptam a számba. Lassú tempóban kezdtem mozgatni a fejemet, majd egyre jobban gyorsítottam. Harry ütemesen simogatta a fejemet és bíztatott, hogy milyen jól csinálom. nem kellett neki sok és a számba élvezett. Lenyeltem, mire széles mosoly öntötte el az arcát.

- nem kellett volna lenyelned – adott a számra egy gyengéd csókot.

- Örömet akartam neked szerezni – feküdtem le mellé kimerülten.

- Hát az sikerült. – kerekedett felém, majd egy hirtelen mozdulattal már bennem is volt. Egyszerre kezdtünk el mozogni és mind a ketten igyekeztünk, hogy felvegyük a másik ritmusát.

- Harry – kiáltottam nem sokkal később. Amint kimondtam a nevét hatalmas farka köré élveztem. Nem sokkal később Harry is követett. Kimerülten hanyatlottunk egymás mellé. Harry elégedetten húzott magához és takargatott be.

- El sem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok – szólalt meg végül Harry. Úgy éreztem mintha pillangók repkednének a gyomromban, mikor felnéztem rá és rá mosolyogtam. Ő a nekem való férfi.

- Nem is kell. Én is ugyanazt érzem – adtam a szájára egy gyengéd csókot, majd visszabújtam a mellkasára.