Barátság és még több 2. - Ez lenne a vég?

Meghoztam a Barátság és még több folytatását. Remélem tetszik.
Puszi Gin.xx

- Te is hiányoztál. - motyogtam neki. - De ennyi. - fordulok felé. Meglepődik szavaim hallatán. Felállok és keresni kezdem a ruháim. Minél előbb ki akarok innen jutni.
- De hát én téged választottalak. - áll elém, majd megindul, így neki ütközök a falnak.
- Ez nem igaz Harry. - nem bírom tovább, kigördül egy könnycsepp. Ez egy borzalmas ötlet volt! - Te Biancát választottad, csak ő nem dugott veled, így eljöttél megbaszni. Ez nem ugyanaz. Nem azért vagy itt, mert hiányoztam, hanem azért, mert a szex hiányzott. - egyenesen a szemébe nézek, látom rajta a megdöbbentséget. Hirtelen leszek mérges és kezdem verni ököllel a mellkasát. Közben meg úgy bőgök, akár egy öt éves, akinek elvették a cukorkáját. Mégis mit gondol? Azt, hogy ezek után ugyan úgy éljük az életünk? Talán egy kis barátság extrákkal? Na azt már nem!
Lefogja kezeim, teljesen közel hajol az arcomhoz. Szája épphogy nem érinti az én ajkaim.
- Kezdjük ott, én kibékülni jöttem. - morogja. - És nem tudom, ki hozott be minket ide. - szemöldökét felhúzza, vádlón néz rám. Érzem megjelenni a pírt az arcomon. Igaza van, én voltam az aki behúzta őt. De nem ellenkezett! - Nekem nem kellett Bianca soha! Csak te! Ezt mikor érted meg? - dühösen néz a szemeimbe, tudom, hogy nem ütne meg, de kicsit mégis megijedek tőle. Hangja sokkal mélyebb a szokottnál, és bár nem kiabál, minden szó visszhangzik a fejembe, mintha csak a fülembe ordítana. A suttogása még rosszabb a hangos beszédnél is.
Szívembe újra és újra kést szúr. Annyi kérdésem lenne, de egy sem jön ki a számon.
- Én szeretlek téged, de meg kell értened valamit. Bianca őrült, sose engedne el, kihasználja a hírnevem. Nem szabad tudnia, hogy itt vagyok. Ki tudja mit tenne veled.

~Harry~

Végigsimítok hófehér arcán. Remélem nem én ijesztettem meg, sosem lennék képes kárt tenni benne. Meg kell értenie, hogy bármennyire is szeretem, vissza kell mennem. Ha az az őrült nőszemély bántaná.... Kezeim ökölbe szorultak már a gondolatra is.
- Harry. - suttog. - Nekem annyira hiányoztál. - zokog fel. Erősen megölelem, legszívesebben soha nem engedném el. - Bármit megteszek, tégy úgy, mintha vele lennél. - néz föl rám, hangja kétségbeesetten cseng. - Csak ne hagyj el megint.
Gyengéden csókolom meg, kezem nyakára csúsztatom. Mivel a ruháját csak félig sikerült felvennie, nem szarakszok sokat. Azonnal lehúzom róla, majd kicsit hátrább lépek. Végigvezetem rajta tekintetem. Érzem, hogy farkam újra keményedni kezd. Nem mintha az eddigi tudat, hogy intim testrészeink csak pér centire vannak egymástól, nagyon lelohasztotta volna, de.... Ez más.
Huncutul mosolyog rám, végignyalja ajkát. Tudja, hogy izgasson fel és ez tetszik.
Már nyúlna a férfiasságomhoz, de én nehézségek árán leállítom. Mennyire szeretném én a szájában tudni magam! De van egy jobb hely is.
- Ez most más lesz. - alig hallhatóan mondom a szavakat. Most nem akarok keménységet (csak egy helyen ;) ), puszta szexet. Szeretkezni akarok.
Lehúzom a földre, hasára fektetem, kicsit felszisszen a hideg csempétől. Ráülök fenekére, majd masszírozni kezdem a hátát, néha apró csókokat is nyomok rá. Óvatosan csúsztatom belé férfiasságom, mindketten nagyot nyögünk. Olyan jó érzés benne lenni!
- Ha...Harry. - zihálja. - Látni akarom a szemed.
Megfordítom, de még mindig felette vagyok. Újra belé nyomulok. Szinte pislogni se pislogunk.
Egymás szemébe meredünk, csókokat nyomunk egymás ajkaira. Érzem izmait magam körül összehúzódni. Hangosan sikítja a nevem, közelebb visz engem is. Kicsit gyorsabban kezdek mozogni, ő pedig a hátamba karmol. Megremegek, belé ürítem magam, viszont nem húzódok ki.
- Köszönöm. - mondom. Puszikkal halmozom el az arcát, aztán a nyakát.
- Mit? - veszi kezei közé arcom. Apró kezei finoman simogatnak.
- Azt, hogy ilyen türelmes vagy. - elneveti magát, aztán szorosan megölel. Még csak most kezdődnek a nehézségek, de együtt túljutunk rajtuk.