Elrabolva (Louis) +18

Ezt a sztorit Zuzaa Zuzii kérte. Remélem ilyenre gondoltál, bár nem hiszem, hogy eleget tettem kérésemnek, bocsi! És ne haragudj a sok késésért se!
xx. Lia

   Ma megteszem. Elrabolom Louis Tomlinsont. Igen, azt a Louis Tomlinsont.
Lehet betegesen hangzik, de ahányszor meglátom ezt a srácot mindig nedves leszek, plusz a szívverésem is felgyorsul. Nem értem magam, nem értem, hogy mi ez az egész.
   A tervem kezdetét vette, így elindultam Louissal szembe, majd hirtelen - nem is kell, hogy mondjam, direkt - estem egy nagyot. Mint ahogyan kiszámoltam Louis odajött mellém, leguggolt, s megszólalt:
- Jól vagy?- bársonyos hangától kirázott a hideg. Kezével kisöpörte a hajam az arcomból. Érintésére libabőrös lettem.
- Ki vagy te? És én ki vagyok? Hol vagyok, és mi történt?- kérdeztem amnéziát tettetve.
- Bassza meg!- szitkozódott halkan, majd kicsivel hangosabban hozzám szólt:- Elviszlek hozzám, rendben? Nyugodj meg, minden rendben lesz!- mondta kedvesen. Olyan aranyos volt ijedt, mégis nyugodt arca, hogy le sem tudtam venni róla a szemem. Segített felállni, majd kocsijához vezetett, beültetett, s Ő is beült. Az út csendben telt. Érdekes helyzet volt, mégis tetszett.
   Egy nagy házhoz érve leparkolt, és bekísért. Keze mindvégig a derekamon volt. Ez nem ér! Ha ezt csinálja le fogom teperni, hamarabb, mint szabadna.
Leültetett a kanapéra, majd mellém ült és faggatni kezdett.
- Nem rémlik semmi? A neved? A lakhelyed? A korod? Bár nem nézel ki 23-nál többnek...- hajtotta le zavartan a fejét.
- A nevem azt hiszem Zoe vagy Zuu, de nem nagyon emlékszem...- ekkor úgy tettem, mintha beugrott volna valami- ...Rose Lewron street 17.
- Tessék?- kérdezte meglepődötten Louis.
- Ott lakom...vagyis azt hiszem...- motyogtam és ránéztem. Ha minden igaz, most hazavisz. És bingó! Egyre jobban halad a terv.
Újra kocsiba ültünk, s pár perc múlva megérkeztünk otthonomhoz.
- Izé...Zuu...nem akarod, hogy maradjak? Hátha tudok segíteni valamiben!- kérdezte bátortalanul Louis. Na erre nem számítottam! Újra kell kalkulálnom!
De hülye vagy Zuu!Ezen nincs mit újratervezni!Felkínálja magát, könnyebb lesz elrabolni!- mondta egy belső hang, és mit ne mondjak, igaza volt.
- Ha nem baj, akkor igen, jó lenne- mondtam ártatlanul.
Elmosolyodott, majd kipattant és kinyitotta nekem az ajtót. Bementünk a házba, majd, amíg nem figyelt egy altatós rongyot szorítottam szája, és orra elé...

Louis Tomlinson

Amikor kinyitottam a szemem egy hálószobába találtam magam, meztelenül. Előttem pedig Zuu ült. Tökéletes testét csak fehérnemű takarta. Mit akar ez velem csinálni?!
- Hmm...Lou...csak nem tetszik a látvány?- hajolt oda, majd fülembe suttogott. Értettem, hogy mire érti. Keményedett férfiasságom, elég rendesen...
- Zuu mit csinálsz?- nyögtem, amikor puszilgatni kezdte felső testem.
- Elraboltam Louis Tomlinsont és most egy hatalmasat akarok vele dugni...- nyögött fel kéjesen. Talán nem is olyan ártatlan, mint azt hittem?
Apró csókokkal haladt lefelé testemen. Nem akarom élvezni!
- Ba...barát...barátnőm va...ahh...- dadogtam, ám mondatomat nem sikerült bejezni, ugyanis Zuu ízlelgetni kezdte a 'kicsi Louist'.
- Nem érdekel!- nyögte farkamra, amivel megőrjített. Nem bírtam tovább. Kezemet kiszabadítottam a kötél fogságából és Zuu hajába túrtam, s felnyögtem.
Ez nem helyes, Louis térj észhez!- szólt bennem az angyalka.
Dehogynem helyes! Eleanor is megcsalt már, nem is egyszer, most meg itt egy gyönyörű lány, akivel kiélvezhetnéd az időt!- szólalt meg az ördögöcske is. Hiába. Nem szabadott elgyengülnöm, az angyalka nyert. A lány felemelkedett hozzám apró csókot adott ajkaimra. Kaptam az alkalmon és megpróbáltam letolni magamról és elfutni, de ez nem jött össze, mert a hálószoba ajtaja be volt zárva. Francba!
- Na,na! Louis nem úszod meg!- mondta és kecses léptekkel elém jött. Már a látványától is beindultam, de amikor a fülemhez hajolt és belesuttogott, elszakadt a cérna:
- Érezni akarom kemény farkad teljes hosszát magamban. Azt akarom, hogy velem érd el az orgazmust és örömnedvedet durván spricceld belém!- izgatott. Fordítottam a helyzeten, most Ő állt az ajtó előtt, aminek neki nyomtam és megcsókoltam. Olyan vadul, mint mást még soha.
Ellökdösött az ágyig, ráborított, majd az ágytámlához bilincselt. Megfogta a telefonját, lefényképezett, majd gonoszan elvigyorodott. Ez nem jelent jót! Pár perccel később csörgött az én (!) telefonom. Eleanor neve villogott a képernyőn. Zuu felvette, fülemhez tartotta és beleszólt szerelmem sírós hangja:
- Louis hogy tehetted ezt velem?- kérdezte szipogva a vonal túlsó végéről.
- Én nem...-kezdetem volna magyarázkodni.
- Ahh...ez az...még, Louis ne hagyd abba...!- nyögdécselt Zuu, mintha éppen...
Barátnőm hangos zokogásba kezdett, s lecsapta a telefont. Vége. Elveszítettem a szerelmem. Nagyon dühös lettem Zuu-ra. Időm sem lett volna mást csinálni, mert Zuu magába vezette merev férfiasságom. Gyors tempóban kezdett mozogni. Nem tudtam nem élvezni. Gyors mozdulattal elvettem a kulcsot az éjjeliszekrényről és kinyitottam a bilincset, majd a lány felé kerültem. Döfködni kezdtem. Minden lökéssel érintettem G-pontját. Durva és kemény voltam vele. Már szinte sikított, minden lökésnél. Ráharaptam az egyik mellére, ennek hatására felemelte csípőjét, s ágyékunk összekoccant, ami belőlem egy morgást váltott ki. Gyorsan mozogtam, és mélyre hatoltam. Nem sok kellett és - ahogy azt kérte - spermám durván eresztettem belé, de Őt nem engedtem elmenni.
- Mire volt ez jó?- kérdeztem 10 perc kínos csend után.
- Tudtam, hogy, ha Eleanor dob, akkor mérges leszel és durva- lihegett.
- Belekényszerítettél egy aktusba...ez...hihetetlen!
- De akartad- monda egyszerűen.
- Nem, csak nagyon fáj, hogy elveszítettem El-t, ki kellett adnom a dühömet...- magyaráztam.
Nem válaszolt, elaludt.
Ha nem tette volna ezt velem, akkor talán beleszeretnék, mert nagyon szép lány, de borzalmas, amit csinált...
Összeszedtem a ruháim és a kulcsot megkeresve szöktem ki a házból, egy szörnyű emlék kíséretében.