Először is a rendelés várólistát 22 kéréssel LEZÁROM!
Másodszor aki szereti a 5sos-öt, azt érdekelné ilyen történetet?
Harmadszor pedig itt a Régi Barátok folytatása.
Puszi Gin.xx ;)
Pár hét telt el azóta, hogy eljöttem otthonról. Nem keresett senki, így én sem közeledtem feléjük.
De hiába Harry hiánya felemészt. Reggel bekapcsoltam a laptopom, és két mail várt. Az egyik Diana-tól a húgomtól.
" Lin! Kérlek bocsáss meg nekem. Nem kellett volna így kiakadnom, és neked kellett volna hinnem. Harry elmondott mindent, és én is elmondtam neki az igazat, így barátokként váltunk el.
Elmondta, hogy csak téged szeret és kérte, mondjam meg hol vagy, de én sem hallottam rólad, mióta elmentél. Szeretném, ha hazajönnél."
Könnyek szöktek a szemembe, de válaszoltam:
"Kedves Kicsi Di!
Én is szeretnék hazamenni, de nem lehet. Kérded, miért nem. A válasz nagyon egyszerű, azért nem megyek haza, mert így mindenkinek könnyebb és egyszerűbb. Majd nemsokára találkozunk.
Szeretlek: Lin.xx"
Miután ezzel végeztem a másik levelet. Naná, hogy Harry-től van:
"Drága, Egyetlen, Utánozhatatlan Kicsi Li!
Szeretnék bocsánatot kérni a múltkori viselkedésemért, de egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy másé leszel. Kérlek, gyere vissza és adj egy esélyt.
Harry xoxo"
A válaszra kattintottam:
"Kedves Hazz!
A bocsánat kérés elfogadva, de, hogy tudd, még mindig haragszom rád. Kell egy kis idő, hogy feldolgozzam azt, ami történt. És bár időt kérek, te is olyan jól tudod, mint én, hogy nem fogok visszamenni. Így legalább fenntarthatjuk az illúziót, hogy maradt még valami a barátságunkból. Különben is, nem azért nem akarsz mással látni, mert nem bírnád elviselni, hanem, mert én vagyok az egyetlen lány ismerősöd, akit nem fektettél meg, és ez maradjon is így.
Kicsi Lin"
Nagyon rosszul éreztem magam, de érezte a békességet, és tudtam, hogy innentől kezdve......minden tökéletes lesz....
Másnap reggel, hangos kopogásra ébredtem. Olyasvalaki állt az ajtóban, akire soha sem számítottam volna. Ő állt ott. Maga a tökéletesség, aki bearanyozza az ember reggelét a kócos fürtjeivel, a huncut smaragd szemével és perverz vigyorával.
- Harry?!
- Szia Kicsi Lin. Bejöhetek?
- Csak tessék. - vette át az agyam felett az uralmat az udvariasság. - Kérsz egy kávét? Teát? Esetleg üdítőt?
- Köszönöm, nem. Beszélni szeretnék veled.
- Hallgatlak.
- Ugye tudod, hogy te vagy a legjobb barátom?
- Igen, erre már rájöttem. Csak barát és semmi más. - motyogtam halkan és értetlenül, de biztos voltam benne, hogy még ő is hallotta.
Erre rám nézett és közelebb lépett. Megragadta a csípőm és mire élesen beszívhattam volna a levegőt, ajkait az enyémekre tapasztva hallgattatott el. Testünk egymáshoz simult, Harry karjai védelmezően öleltek át, egyik kezével a csípőmet húzta magához, a másikkal pedig a tarkóm által nyomta rám ajkait még ennél is jobban. Kezeim automatikusan csúsztak fel a vállán ás nyakán keresztül kusza, göndör hajába. Nyelve bejárta szám minden zegét-zugát, én pedig egyre erősebben húztam tincseit, közelebb és közelebb magamhoz. Ráharaptam alsó ajkára, mire egy rekedtes, mélyről jövő nyögést hallatott. Testem minden pontját kirázta a hideg a hangra. Kezei lejjebb csúsztak, átsuhantak fenekemen, le egészen a combom hátuljáig.
Megragadta őket, én pedig tudtam, mit akar. Felugrottam az ölébe, közben meg sem szakítva csókunkat. Harry tökéletesen tájékozott volt a lakásunkban, így gond nélkül eljutott a kanapénkig, ahová ledobott, majd rám mászott. Mikor újra felém hajolt volna, kezemet mellkasára nyomtam és megálljt parancsoltam neki.
- Ha ezt most megtesszük... - kapkodtam a levegőt. - Vége a barátságunknak.
- Nem is tudod mióta várok erre. - suttogta felettem. Ajkai pirosak voltak, az arcom pedig elpirult, ahogy arra gondoltam, hogy én okoztam ezt.
- Lin, te vagy a legjobb barátom. Mindent tudsz rólam, tudod a legsötétebb titkomat is. De a legfontosabbat még neked sem mondtam el. - magyarázta zihálva. Kíváncsivá tett.
- Szeretlek Gwendolyn Tussaud. azóta szeretlek, amióta az óvodában leültél mellém a kis asztalhoz és rám mosolyogtál. Szerelmes vagyok beléd kicsi Lin.
Tátott szájjal bámultam őt. Szerelmet vallott nekem, ez volt az, amire mindig is vágytam. Harry szerelmes belém. Alig kaptam levegőt.
- Lennél a barátnőm? - kérdezte, félve a válaszomtól. Nem tudtam mást tenni, elmosolyodtam.
Mikor látta rajtam, hogy nem fogok kiakadni, ő is viszonozta. - Ezt vehetem igennek?
- Igen. - nevettem halkan, majd a göndör fejét újra magamhoz húztam és csókolni kezdtem. Újra és újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése