A szakítás átka +18

Hoztam egy Durva Harry-s történetet. Remélem elnyeri a tetszéseteket. ;)
Gin.xx

Sírva ültem a nappaliban, és arra gondoltam, hogy lehetek ennyire szerencsétlen, hogy újra megtörtént. Amikor hosszas és erőszakos kopogást hallottam az ajtótól, nagyot sóhajtva, de megtettem azt a rövid utat a kanapétól az ajtóig. A VOLT pasim Harry állt az ajtóban. Igen az a Harry. Harry Styles. A nőcsábász Harry Styles, aki tényleg csak falja a nőket, de azt hittem, miattam megváltozik. Hát tévedtem. Akkor sem lepődtem volna meg jobban, ha egy szamarat találok a lakásban. Még képes az után idejönni, amit velem tett?! Mikor be akartam csapni előtte az ajtót, a résbe rakta a lábat, majd belökte az ajtót a kezével és belépett a nappaliba.
- Kimondta neked, hogy szakíthatsz velem? - ordította, majd lekevert nekem egy pofont.
- Miután megcsaltál, mégis mit vártál tőlem? - emeltem meg a hangomat. Egy újabb pofont kaptam válaszul.
- Mégis mit vártál tőlem? - utánozta a hangomat, miközben egyre közelebb jött hozzám. - Akkora egy farok ingerlő száraz kurva vagy! - Mondta előttem állva, és már éreztem, ahogy a hajamba markol és magához ránt. - Tudom, hogy engem akarsz, senki előtt sem kell tagadnod. - mondta, lassan fújta ki a levegőt és a tömény alkoholszag úgy meg csapott, hogy éreztem kezdek berúgni, csak a szagtól. S ajkaival vadul marta enyémeket. Elfordítottam a fejemet ellenkezésül, de a torkomat szorítva újra ajkaimra tapadt. a levegő hiánytól, már szédültem, amikor megkegyelmezett és elengedett. de testével a falhoz szorított. - Valld csak be, hogy kívánsz! Hogy a tested minden kis része értem kiállt! - mondta azon a rekedtes hangján, amit anno annyira imádtam. A félelemtől remegtem és éreztem, hogy a könnyek folynak az arcomon, erre válaszul kettétépte a pólómat. - Nincs melltartó. - mondta önelégült mosollyal. - Ezt már szeretem.
Majd a melleimnek esett. Szívta, csavarta és harapdálta őket, míg én a könnyeimmel küszködtem. Ajkai végig csókolták az utat a nyakamig. Egy ideig elidőzött a nyakamon. Pár perc múlva vigyorogva emelte fel a fejét. - Most már mindenki tudni fogja, hogy az enyém vagy! - Az ajtó melletti tükörben megláttam, egészen a hasam aljáig véres szívás nyomok éktelenkednek.
- Te normális vagy?! - emeltem meg a hangom, és a tenyerem csattant az arcán. - Te tényleg nem vagy normális! Idióta! Takarodj innen! - S erre a mondatomra újra az arcomon csattant a keze és éreztem, hogy valami folyik rajta. Nem kellett hozzáérnem, így is tudtam, hogy vér az.  - Hányszor mondjam még el neked, hogy te az enyém vagy? - kérdezte, miközben a torkomat szorítva tartott a falnál.
- Nem vagyok senki, főleg nem a tiéd! - mondtam és egy hirtelen mozdulattal eltaszítottam magamtól. Ennek következtében hátraesett, és én felszaladtam a szobámban. Nem sokáig örülhettem, ugyanis elég gyorsan felpattant és jött utánam, detoxikált állapota ellenére.
- Dehogynem. Örökre az ENYÉM leszel! - mondta, elkapta a kezemet és letérdeltetett maga elé. Fél kézzel kicsatolta az övét és a boxerjával együtt letolta a térdéig s onnan lerugdosta. Míg a hajamnál fogva a helyemen tartott. Még jobban belemarkolt a hajamba és ágaskodó farkát a számba tuszkolta. Csípőjét kicsit előre mozdította így az egész a számba került s a vége a torkomat súrolta. Még sosem volt velem ilyen durva, pedig jó párszor lefeküdtem vele. Egyre gyorsabban és hosszabban mozgott, majd pár perc múlva a nevemet nyögve a számba élvezett. Ernyedt férfiasságát kihúzta a számból és mikor kiakartam köpni az örömnedvét összeszorította a számat, de mivel még így sem voltam hajlandó lenyelni, befogta az orromat is. Hősiesen tűrtem, de én is tüdővel rendelkezem, így hát kénytelen voltam megtenni.
Diadalmas mosollyal az arcán magához húzott és megcsókolt. Bár mennyire nem akartam, a testem önálló életre kelt, és szinte énekelt neki. Direkt csinálta, tudta, hogy a csókja oly hatással van rám, hogy mindent megteszek neki.
- Most megmutatom, hogy csak akkor hagyhatsz el, ha én is úgy akarom! - csattant föl. Egy mozdulattal végig döntött az ágyon.
- Harry....
- Kuss legyen!
- Kérlek, Harry.....
- Azt mondtam kuss legyen! - telepedett rám lovagló ülésben és a zsebéből egy bilincset vett elő.
- Mond, hogy ez nem az amit gondolok. - kérdeztem halk félelemmel teli hangon.
- Pontosan az, amire gondolsz Kicsim. - mondta kaján vigyorral az arcán és a kezeimet az ágy fejtámlájához rögzítette.
S a következő pillanatban egy laza mozdulattal ledobta magáról a pólóját, és szó szerint elállt a lélegzetem. Mindig tudta, hogy a felsőteste látványa elkábít, és mindig ki is használta.
Nem sokára követte pólóját a nadrágom és a bugyim is. Kezelésbe vette magát, és néhányszor fel - le húzta kezét, újra ágaskodó büszkeségén, majd a lábaim közé pozicionálta magát és egy hanyag mozdulattal durván előre lökte csípőjét. A nem várt fájdalomtól felsikítottam és a könnyeim is szabad utat kaptak.
Meg se várta, hogy megszokjam a méretét, hanem állandó tempóban durván döngetni kezdett.
- Gyerünk, Kis Kurván, m ennyire élvezed! - mondta és belemarkolt a mellembe, mire felsikítottam, de nem az élvezettől.
 - Ez az! Tudtam, hogy élvezni fogod! - folytatta mozdulatait, mire hangosan felzokogtam. - Ne merészelj síri, megértetted? - újra csattant a tenyere az arcomon. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a combomnál fogva maga fölé fordított úgy, hogy nem csúszott ki belőlem, picit maga fölött tartott és újra vad ritmust diktált. - Ne sírj, tudom, hogy élvezed! - Visszatartottam a könnyeimet és éreztem, hogy lassít a tempón. Pár percig lassú, mély lökésekkel ostromolt, majd újra gyors tempóban folytatta. Néha teljes erejéből a mellembe markolt, vagy épp megpofozott, de az is előfordult, hogy a nyakamat szorította, nehogy a véletlen folytán mégis elmenjen. Éreztem amint megremeg bennem és a nevemet nyögve elmegy. Finoman lelökött magáról, összeszedte a ruháit, felöltözött és elindult kifelé, de még előtte visszajött hozzám.
- Kösz az estét Édes! - nyomott egy csókot duzzadt ajkaimra, és elment. Felkaptam egy pólót és egy bugyit lementem, bezártam az ajtót, és felmentem de a könnyeimtől nem látva elég nehezen sikerült.
Befeküdtem az ágyba és álomba sírtam magam. Az utolsó gondolatom az volt, hogy Harry miért tette ezt velem? A hoggyal nem volt gond, mindig is vad szerető volt, a Miért az érdekes. De miután nem találtam rá választ, kimerült álomba merültem.