Ideiglenesen NEM LEHET tőlem kérni, kérlek vegyétek figyelembe!
Hamarosan jövök,
Puszi,
Gwen.xx
Már a második hete, hogy Niall újra itthon van. Az első pár napban nem igazán foglalkoztunk
mással magunkon kívül azonban nekem vissza kellett mennem dolgozni, így a fiú nagyjából
egyedül maradt délelőttre, mert én csak kettő körül végeztem. Viszont ez nem jelentette azt, hogy
unatkozik. Azt hiszem még egy kicsit élvezte is a nagy „magányát” főleg, hogy délig ki sem kelt az
ágyból. Azonban mire háromra a lakásához érek képes a világ legnagyobb rumliját összehozni. És
most nem viccelek. Ruhák, üres tányérok és telefirkált papírgalacsinok mindenhol. Ha be akarunk
lépni a konyhába akkor előtte ajánlatos baleset biztosítást kötni.
Tegnap este itt aludtam, így ma innen indultam munkába. Sikerült úgy kibújnom az ágyból, hogy a
nagy horkolómester egy hangot se halljon. Még az én korgó gyomromat sem, ugyanis a hűtője
teljesen üres volt. Így gyorsan letusoltam, magamra kapkodtam a ruhámat, írtam neki pár sort, hogy
később jövök mert bevásárlok neki és elrohantam munkába.
A napom az irodába szerencsére hamar eltelt, és még a bevásárlással is képes voltam végezni egy
órán belül, szóval igazán nem lehetett okom panaszra, amikor hangosan becsaptam magam után az
autóm ajtaját és megrakodva igyekeztem ajtót nyitni.
- Niall, megjöttem! - Kiáltottam be az előszobából, ahol hegyekben álltak a cipői – jesszusom!
- A nappaliban! - Kiáltott vissza, majd hangos örömködésbe kezdett. Azt hiszem focimeccset
nézhetett, és meg merem kockáztatni, hogy az a csapat akinek szurkolt, gólt lőtt.
- Szia, bébi – dobtam neki egy csókot, de túlságosan lekötötte a tévé. Felkuncogtam és a konyhába
siettem, hogy lepakolhassak. Tele volt a mosogató. És mintha valami odaégett volna az egyik
edényben, ami még mindig a gáztűzhelyen volt hagyva.
Szemeimet forgatva sétáltam be a nappaliba, úgy döntöttem későbbre hagyom a pakolást, és inkább
csípőre tett kézzel álltam meg a fiú előtt.
- Ne haragudj amiért nem köszöntem – pillantott fel rám – már mindjárt vége!
Erre felkaptam egy díszpárnát a kanapéról és megütöttem vele.
- Ezt most miért kellett? - hüledezett, de újból csapást mértem rá - mondtam, hogy sajnálom!
- Nem az! Láttad mi van a konyhában? És itt is? Ezt a sok sört, mid neked sikerült elpusztítanod?
- Igen, anyuci – gúnyolódott – tényleg már csak egy pár perc van a játékból, kicsim! Utána ha
akarod az egész házat tisztára nyalom!
Nem válaszoltam csak felsóhajtottam. Arcomon egy cinkos vigyorral másztam az ölébe, tudtam hol
érdemes támadnom, így nyakát kezdtem el finoman csókolgatni. A szőke srác persze erre
mocorogni kezdett alattam. Elvigyorodtam.
- Mit csinálsz?
- Nagyon érdekel az ajánlatod – suttogtam a fülébe – különösen a tisztára nyalás része –
harapdáltam meg a fülcimpáját játékosan. Kezem az nadrágjához csúszott és mivel melegítőt viselt,
könnyűszerrel kúsztak ujjaim a boxerébe.
- A picsába – szitkozódott ahogy egyre keményebb erekciója köré fontam ujjaimat, fejét
hátravetette, majd tarkómra csúsztatta ujjait – ne csináld ezt velem!
- Miért? - Folytattam tovább édes elfoglaltságomat – téged nem érdekelnek az én ajánlataim?
Erre a srác felmordult, én pedig felsikkantottam ugyanis egy hirtelen mozdulattal maga alá rántott,
és most Ő volt az aki engem kínozhatott. Kemény férfiasságát a felgyűrődött szoknyám miatt, a
fehérneműmhöz dörgölte. Felnyögtem az érzésre. Alig várom, hogy bennem legyen.
- De igen – suttogta a fülembe, és végignyalt a nyakamon – mocskosul érdekelnek az ajánlataid,
bébi!
Azzal már csókolt is. Nyelvünk édes táncot járt ahogy hevesen téptük egymás ajkait. Közben
letornáztam róla a nadrágját, és a felsője is túlontúl gyorsan követte, ám az enyémtől sem könnyes
búcsúval köszöntünk el. Valahol a szoba másik végében landoltak a ruhadarabjaink, amíg
mindketten tökéletesen meztelenek voltunk. Niall végigcsókolta a nyakamat, és úgy haladt lejjebb a
mellkasomon, kiemelt figyelemmel kitüntetve a melleimet.
Nyelvét végighúzta az alhasam vonalán, én pedig egy hangos nyögés kíséretében vájtam körmeimet
hátába amikor végre nyelvét végigvezette nedves résemen.Niall felkuncogott, és elmerült bennem, szőke hajába túrtam. Ahogy folytatta áldásos
tevékenységét, hátam ívbe feszült, az egyik kezemmel egy párnába kapaszkodtam és egy pillanatra
elhúzódtam a fiútól. Még csak most kezdett bele, de már most is annyira soknak éreztem. Túl
soknak, minden egyes nyelvcsapása közelebb vitt az orgazmusomhoz. De nem akartam még
elmenni.
- Viselkedj – csitított határozottan, megragadta combjaimat és visszarántott szájához. Amikor egyik
ujja belém hatolt, ajkaimba kellett harapnom, hogy ne kiáltsák fel hangosan. Azt hiszem örökké el
tudtam volna viselni ezt a fokú kényeztetést azonban nem csak erre vágytam. Érezni akartam
magamban, Őt.
- Niall kérlek – könyörögtem, igyekeztem magamhoz felhúzni fiút, aki pár pillanat múlva már
előttem vigyorgott. Felkuncogtam kipirult arcának látványára. Sietve csókoltam meg, körmeit a
csípőmbe mélyesztette amikor belém hatolt. Mindketten elégedetten nyögtünk fel. Tarkójánál fogva
húztam magamhoz közelebb, mellkasa az enyémnek tapadt amikor mozogni kezdett. Gyorsított a
tempón, úgy tűnik ez nem a leghosszabb kis játékunk lesz. Mocskos szavakat suttogott a fülembe,
imádtam amikor így beszélt velem, és azt hiszem ennek nagyon is a tudatában volt. Ismerős, jóleső
érzés kerített hatalmába, tudtam, hogy pillanatok kérdése és a kemény farka köré élvezek.
- Gyerünk bébi, élvezz el nekem – suttogta még utoljára, én pedig tettem amit kért. Nevét
sóhajtozva mentem el, izmaim megfeszültek körülötte aminek hatására belém élvezett. Nagyokat
lihegve, szaporán lélegezve igyekeztük visszanyerni a lélekjelenlétünket. A szőke, ír srác felnézett
rám. Kék szemei pajkosan csillogtak, pont amikor megkordult a gyomra.
Ujjamat végigsimítottam ajkán, majd kinevettem.
- Hoztam neked enni! Üres volt a hűtőd, és egy romhalmaz a házad!
- Köszönöm – villantott meg egy harminckettes vigyort – és ha már itt járunk, nem lenne kedved
hozzám költözni?
- Ha megígéred, hogy minden nap megismételjük ezt, akkor igen!
- Ha kell minden órában megduglak, bébi! - Kacsintott rám, mire jól oldalba csíptem, de én sem
állhattam meg mosoly nélkül.
Micsoda perverz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése