Álmosan pislogva ültem a laptopon előtt a munkahelyemen. A szavak teljesen összefolytak a szemem előtt tartott papíron. Túl fáradt voltam már ehhez az egészhez. Fiatal korom ellenére nem bírtam tovább. Túl fásult lett az egész napi rutin, a korán kelés, iskola, utána menni dolgozni a KMM kiadóhoz, majd haza menni, főzni, mosni, takarítani. Hál istennek Carl meg volt velem elégedve, így érettségi után teljes állásban folytathattam a munkám a cégnél. Hamarosan nyugdíjba megy, amit sajnálok, mert nagyszerű főnök és egy kiváló ember. Nem bírja már idegileg ezt a sok feszültséget, ezért egyre több mindent bíz rám, és nem mellesleg a fizetésemet is egyre inkább növeli. Mindenre megtanít, amit csak tudnom kell ahhoz, hogy átvegyem a helyét a cégnél. Fáradtan az asztalra sejtettem az előbb olvasott kéziratot, elpakoltam minden dolgomat, lezártam a gépemet, leakasztottam a kabátomat a fogasról, felkapta a táskám, majd Carl irodájába léptem.
- Viszlát Carl. Holnap reggel találkozunk! - köszöntem el a főnökömtől.
- Viszlát Shay! Hogy-hogy még itt vagy, azt hittem, már réges régen otthon vagy.
- Volt még egy kis dolgom, de már megyek is. Reggel jövök. - mosolyodtam el.
- Ma ünnepeltek, igaz? Ugye nem felejtetted el?
- Hát ma kiment a fejemből, de Zayn ajándéka már még van pár hete.
- Na jól van, nem nyaggatlak tovább, sipirc haza, és holnap nem akarlak meglátni bent a cégnél, oké?
- Parancs, értettem Főnök úr! Akkor találkozunk kedden. Jó pihenést!
- Szia Kedvesem. - intett egyet mosolyogva, majd visszafordult a képernyőhöz. Gyorsan kiléptem a folyosóra, végig mentem rajta, beszálltam a liftbe, elhagytam az épületet. Leintettem egy taxit, kényelmesen elhelyezkedem a hátsó ülésen, a sofőrnek megmondtam a lakás címét, és hátradőlve vártam, hogy végre hazaérjek. Fizetés után a taxiból kiszállva siettem be a lakásba. Az udvaron kicsit megdédelgettem a kis kutyusunkat, majd vele a nyomomban mentem az ajtóig. Beléptem az ajtón, becsuktam és bezártam magam mögött. Odabent finom illatok csalogatják egészen a konyháig. Meghallottam a szerelmem hangját, ahogy az édesanyjával beszél.
- Anya, biztos, hogy így kell csinálni?
-Igen kicsim. Így nagyon jó. - beléptem a konyhába és láttam, hogy az én kevésbé konyha tündér párom a gázon ügyeskedik.
- Szia Sophie. - köszönök az édesanyjának amit hatalmas mosollyal fogad és ő is üdvözöl engem. Oda fordultam a páromhoz és csókot nyomtam a szájára. - Min ügyködsz, Szívem?
- Vacsorát csinálok a születésnapod alkalmából.
- Jaj, de édes vagy.
- Tudom. - kacsintott rám, mire elnevetten magam. - és kész is vagyunk. Zárta el a gázt, majd elköszönt az anyukájától és a nappaliba egy szépen megterített asztalhoz vezetett. A vacsora nagyon jól sikerült, elkészített mindent, amit csak szeretek, ráadásul nagyon finoman is csinálta meg. Kezdetnek zöld saláta volt egy 2014-es olaszrizlinggel, majd ezt követte egy hideg sárga dinnye krém leves citrom fagyival. Ezt követően egy nem túl erősen fűszerezett pirított sertés szeletet tálalt pirított gombával és párolt rizzsel. Desszertnek pedig azt készítette, amit a legjobban imádok, a csokoládéba mártott eper. Édes kis szavakat suttogott a fülembe, miközben a szám elé tartott egy szem epret és megvárta amíg leharaptam egy részét, majd a maradékot megette ő. Ezt játszottuk egészen addig, amíg el nem fogyott az egész tállal. Amint ez megtörtént, megfogta a kezem és a kanapéhoz vezetett. Ott finoman lenyomott a puha kárpitra, majd mellém ült. Elővettem a táskámból egy kis ajándék dobozát, amit a kezébe adtam és vártam a reakcióját. A dobozban egy régi képünk volt, ami, még akkor készült, amikor megismertem őt. Alatta pedig egy rolex karóra, aminek az óra lapjára a mi egyik mostanában készült képünk lett nyomtatva. Döbbenten és meghatottan nézte az ajándékokat, majd megköszönte és egy kis ékszerdobozt húzott elő a háta mögül.
- Szeretném oda adni az ajándékodat, ami nem csak a születésnapi ajándékod, de arra is kapod,hogy ma vagyunk 8 hónaposak. Boldog vagyok melletted, mert arra ösztönzöl, hogy legyek még jobb, hogy méltó legyek hozzád. És én mindent meg is fogok tenni azért, hogy méltó legyek. - mélyen a szemembe nézett, majd fel térdre ereszkedett előttem. - Szóval Shaylen hozzám jössz feleségül és megadod azt az örömöt, hogy minden reggel veled kelhetek és esténként melletted hajhatom álomra a fejem? - nem kaptam levegőt, az adrenalin szintem az egekbe szökött és hallottam a ver dobogását a fülemben. Enyhén sokkos állapotba kerültem, de, ahogy ránéztem az előttem térdelő fiúra, tudtam, hogy mit akarok így összeszedtem magam és válaszra nyitottam a számat.
- Igen. - határozottan csengett a hangom, és teljesen biztos voltam benne, hogy jól döntöttem. Kivette a gyűrűt a dobozból és az ujjamra húzta.
- Boldog születésnapot Szerelmem! - Ajkainkat lágyan érintette össze és abban a pillanatban nem volt nálam boldogabb ember a földön. Na jó, talán ő még nálam is boldogabb volt. De kitudja, a lényeg, hogy szeret és én szeretem és nem lép félre mással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése