Bódi Zsanett, Győrfi Szófia ez a tiétek, élvezzétek!
Töltsétek ki a kvízt minél többet. Az alábbi linken megtaláljátok:
Kvíz
Puszi
Gwen.xx
Érezted már úgy, hogy akkor esel a legnagyobbat, mikor sebezhetetlennek hiszed magad? Tanúsíthatom, hogy így van. De azt mondják, minden rossz után jön valami jó, tehát ahhoz, hogy fent legyél, néha le is kell esned. Én mostanában mégis azt érzem, hogy a lentről esek még lejjebb. Vajon lehetséges ez? Hát nagyon úgy néz ki. Egyszerűen nem tudom, eddig hogyan éltem túl. A családom sem viszonyul hozzám valami nagy szeretettel, inkább, mintha csak lennék, de nem kötődnék hozzájuk. A legjobb barátaim sorban hagynak egyedül, mintha soha semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Az egyetlen, aki mindig mellettem áll, noha nem látom olyan gyakran, mint szeretném és soros napirendje ellenére mindig talál időt arra, hogy beszéljen velem, az Harry, aki már 3 éve tölti be a legjobb barátom szerepét, de eddig még nem okozott csalódást. Mindig tudja mire van szükségem. Ha el vagyok kenődve megnevettet, ha sírni akarok, felidegesít, hogy nem legyek szomorú és kinevet, amikor elküldöm a fenébe, ha igazán mérges vagyok rá. Ha figyelmen kívül akarom hagyni, átvált óvódásba és húzgálja a hajam, vagy rugdos az asztal alatt, mindezt olyan természetességgel, mintha nem 22 éves, hanem 6 lenne.
Van, hogy csak ülünk egymás mellett, majd addig-addig fészkelődik, míg elfekszik, fejét az ölembe hajtja és fészkelődik, míg el nem kezdek játszani a hajával. Vagy amikor az ölébe ültet és csak ölel amíg mindketten meg nem nyugszunk. Vannak, akik furcsán néznek ránk emiatt, de a közvetlen környezetünk már megszokta, hogy teljesen úgy viselkedünk, mint akik járnak. Pedig legnagyobb bánatomra csak barátok vagyunk. Nem mintha ezzel bármi probléma lenne, de én azt szeretném ha több lenne köztünk, mint ami van.
A mai nap után semmi jóra nem számítottam, a barátaim megint elárultak, a főnököm lecseszett valami miatt, ami nem az én hibám és az egész cég rólam beszél, hála a rossz indulatú pletykáknak, amiket a csoporttársaim terjesztettek el rólam. Nem bírom tovább gondoltam könnyeket hullajtva a tiszta ágyneműre. Kell valami, ami elfeledteti velem a mai napot. Kimentem a konyhába, a hűtőből kivettem a szülinapomon felbontott üveg vodkát, töltöttem egy pohárba, majd elővettem a narancslét is. Feltöltöttem vele a vodkámat, majd mindent az asztalon hagyva elindultam az erkélyre, miután zsebre tettem a cigimet. Odakint leültem a kanapéra, poharamat az asztalra tettem, meggyújtottam a cigimet és élveztem, ahogy a nikotinos füst szennyezi a tüdőmet és a levegőt. Semmit nem akartam már tenni, csak feladni a küzdelmet, amit életnek hívnak és eltűnni a semmibe. Az élet, úgyis csak annyit ér, amennyit dolgozunk érte. Fájdalmas merengésemet a Skillet Hero című száma szakította félbe, Harry most is, mint mindig pontosan akkor hív, amikor nagy szükségem van rá. Nem akartam ilyen zaklatottan beszélni vele, de a dalszöveg arra késztetett, hogy mégis megtegyem.
,,Szükségem van egy hősre, hogy megmentse az életem,
Egy hős meg fog menteni engem (éppen időben)."
Nem reménykedtem semmiben, mégis tudtam, hogy ő az én hősöm, aki eljön értem.Mire beértem már elhallgatott a zene és hirtelen azt sem tudtam, merre keressem a készüléket. Pár perc keresgélés után megtaláltam tévé előtt. A nem fogadott hívás mellett egy sms is szerepelt. ,,5 perc múlva nálad vagyok Csillagom! Harry.xx" Egyszerűen imádtam, mikor becézett és persze csak tőle viseltem el, másnak leordítottam a fejét, mikor megpróbálta. De Harry, vele minden más. Tőle minden jobb lesz. Tudtam 5 perc arra sem elég, hogy megkeressem az alapozómat, nem hogy még használjam is, így visszamentem az erkélyre és meggyújtottam a második szálat. Idő közben kiürült a poharam is, de nem vettem a fáradtságot, hogy bemenjek új adagot keverni. Hamarosan meg is hallottam a kulcs csörgését a folyosón, majd lerúgta a csizmáját a lábáról és egyenesen az erkély felé vette az irányt.
- Megjöttem Éde...sem - kissé meglepődhetett a kinézetemen, de nem szólt semmit csak leült és az ölébe húzott. - Na mi történt?
- Hmm.... hát megfenyegetett egy csaj a melóhelyen neten keresztül, zaklatott telefonon, és Jenette adta meg neki a számomat, miután egész héten én pátyolgattam és aztán letagadta mikor rákérdeztem.
- Jézusom. - elkezdett játszani a hajammal, ami most is, mint mindig nyugtatólag hatott rám.
- A lénye, hogy mindig engem akarnak hülyének nézni, csak sose jön nekik össze. Annyira meg nem érdekel, hogy az a kis csaj, mit akar mondani, nem fogom vissza hívni.
- Igazad van.
- Csak érted az idegesít fel, hogy egész héten én pátyolgattam Jenette-et, aztán csinál egy ilyet, meg amikor nem vagyok ott rólam pletykálnak Crissy-vel.
- Annak is hallottam hírét.
- Nagyon jó. Akkor az egész cég rólam beszél, vagy mi? - az addigra felszáradt könnyeim újra csorogni kezdtek az arcomon.
- Neem.... Csak hallottam, hogy ók beszéltek rólad.Mondták a cégnél.
- Jó - sóhajtottam egy nagyot. - Nem mondhatom, hogy elegem van és egyszerűen befejezni mindent?
- Nem
- DE úgy érzem, hogy már egyszerűen csak fel kéne adnom
- Nem lehet
- Miért?
- Ilyen opció nincs.
- Miért nem tudok egyszerűen csak elmenni ezek mellett sírás nélkül, mint régen?
- Mert mindenki változik
- Ez baj.
- Nem. Nem az miért gondolod ezt?
- Mert én most úgy érzem, hogy nem túl jó dolog a változás. De biztosan van jobb dolgod is, mint azt hallgatni, hogy nyavalygok.
- Nincs.
- Ez az egyik oka, hogy szeretlek... Ha lenne is, akkor is azt mondanád, hogy ráér.
- Nyugi Nyuszi, amikor kell én mindig ráérek.
- Köszönöm, hogy vagy nekem - fordultam felé és egy puszit nyomtam az arcára. - Majd igyekszem meghálálni
- A részeg estémmel, még mindig sokkal jövök neked
- Ugyan. Egész vicces volt. - nevettem el magam
- Örülök, hogy ilyen jól szórakozol rajtam. - Felállított az öléből, majd lovagló ülésben újra magára ültetett. Mélyen a szemembe nézett, majd ajkait az enyémekre nyomta. Nem volt erőszakos, ahogy hallottam róla, hanem egészen gyengéden csókolt, amin meg is lepődtem, de nem ellenkeztem, hisz csaknem 3 éve vártam erre a pillanatra. - De itt az ideje, hogy végre velem szórakozz és ne rajtam.
- Miért mondod ezt? Múltkor is együtt voltunk bulizni.
- Na ja és nézhettem, hogy azok a pasik nem kopnak le rólad.
- Ennyire zavar?
- Igen, mert azt akarom, hogy csak velem legyél!
- Eddig miért nem mondtad?
- Persze, hogy okot adjak arra, hogy kinevess. - fordította el tőlem a fejét, amit nem hagytam arcára téve a kezem visszafordítottam.
- Volt már olyan, hogy kinevettelek azért, aki vagy?
- Nem.
- Hát akkor mitől félsz?
- Attól, ha bevallom az érzéseimet, már semmi nem lesz ugyanaz,mint régen.
- Tényleg nem lesz semmi ugyanaz, de pont ez benne a lényeg, hogy valami több lesz.
- De én nem akarlak elveszíteni. Nélküled nem vagyok képes semmire sem.
- Nem fogsz elveszíteni. Ugyanis elárulok neked egy titkot.
- Mit?
- Én is szerelmes vagyok beléd.
- Tessék?!
- Azóta szeretlek, mióta először fészkelődtél a suli szünetben addig, amíg az ölembe nem feküdtél és kérted, hogy játsszak a hajaddal.
- Azóta? De hát az...
- Igen, annak már 3 éve.
- Miért nem mondtad?
- Pont ugyanazért nem, amiért te sem szóltál semmit. - nyomtam csókot a szájára.
- Akkor mostantól nem teszünk többé ilyet. Sok kellemetlenségtől megkímélhettük volna magunkat, ha leülünk és mindent megbeszélünk. Ígérd meg, hogy többé nem lesz ilyen.
- Csak ha te is megígéred.
- Megígérem.
- Én is ígérem. - lágyan csókolt, mintha ez az első csókunk lett volna, a combomra fonta hatalmas kezeit, majd hirtelen felállt velem, mire ijedtemben erősen a nyakába kapaszkodtam, amin nevetni kezdett. A karjára vágtam egyet, amitől kissé túljátszva felnyögött, mire leugrottam az öléből és a szobámba menve bevágtam magam mögött az ajtót, így ő kint maradt. Szegénykém elfelejtette, hogy gombkilincses az ajtó, így ha én nem akarom, nem jön be. Nekiment az ajtónak, amin most én kezdtem nevetni. Tudtam, hogy le fog ülni az ajtó elé, így van pár percem, kinyitni az ajtót, mire észreveszi és bejön rajta. Óvatosan résnyire nyitottam az ajtót, majd hasra feküdtem az ágyon, kezeimet a fejem alá rakva, mint aki sír valamiért. Nem sokkal később hallottam is nyílni az ajtót, majd pár pillanat múlva éreztem besüppedni magam mellett az ágyat.
- Na, Cicám ne haragudj. Csak vicceltem. - apró csókokat kezdett hinteni a vállamra és haladt egyre inkább a nyakam felé. Picit jobban oldalra fordítottam a fejem, hogy jobb hozzáférést biztosítsak neki, mosolyát éreztem a bőrömön, mire felemeltem a fejem. Nem kellett ránézzek, állam alá nyúlt, maga felé fordította a fejemet s újabb csókot kezdeményezett. Felült, így nekem is fel kellett ülnöm, ha azt akartam, hogy még csókoljon. Amint ülő helyzetbe kerültem a számra tapadt, majd kezeivel az ingem gombjait kezdte ostromolni. Nyelvével körbe rajzolta a szám vonalát és mire észbe kaptam már melltartóban ücsörögtem előtte. - Ez a pillanat sokkal jobb, mint képzeltem.
- Mernél mást mondani - nevettem rá. Innentől kezdve nem nagyon volt helye beszédnek, gyorsan megszabadítottuk egymást a ruháktól, majd együttes erővel felhúztunk egy óvszert a biztonság kedvéért, majd Harry hanyatt feküdt és a csípőjére ültetett. Lágyan ringatóztam az ölében egyre szítva fel benne a vágyat. Zöld szemei egészen sötétnek, majdnem feketének hatottak, arcán az élvezet nyoma.
- Nyuszi. Már attól feláll, hacsak rád nézek. Szóval ne most húzzuk az időt. - ült fel újra és csókolt bele a tenyerembe, amivel a férfiasságát kulcsoltam át. - Siess. Ha most nem ülsz bele, akkor megőrülök. Kérlek. - Beigazítottam magam, majd lassan csúsztam le a farkén egészen addig, amíg a fenekem a combjaihoz ért. - Talán így nem gerjedek be mindig a közeledben. - kezeivel a derekamba markolt, és még jobban magára húzott belém préselve az utolsó millimétereket is hatalmas farkából. - Ez hülyeség, ettől csak még rosszabb lesz minden. - nyögött egyet, majd ismét hátra hanyatlott az ágyon. Annyira felemelkedtem, hogy majdnem teljesen kicsúszott belőlem, majd újra tövig felnyársaltam magam. Újabb nyögés hagyta el mindkettőnk száját, ujjai fájdalmasan a húsomba mélyedtek, mire minden izmom fájdalmasan rándult össze.
- Ha akarod, abba hagyhatom - incselkedtem vele, miközben megnyaltam a mellbimbóját.
- Ne szemtelenkedj kislány - csapott a fenekemre, mire válaszul a hüvelyem fala rászorlut a férfiasságára.
- Kislány? Idősebb vagyok nálad.
- De nekem több a tapasztalatom - kezdett el alulról döfködni.
- Nem én tehetek arról, hogy előttem olyan életed volt, mint egy hímringyónak.
- Naaaaaa.... nem is voltam hímringyó. Kikérem magamnak.
- Bocsáss meg nekem Szívem. Igazad van. Nem voltál az, de az ágyad több akciót látott, mint egy kupon katalógus.
- Nem az én ágyam, hanem ami a vendégszobában van.
- Fúj. Többet nem alszok ott.
- Nyuszi. Mindig is az én ágyamban aludtál - minden egyes szavát egy döfés követte.
- Most már pláne ott fogok.
- Ebben biztos lehet az a csinos feneked is. - lökött felfelé egy nagyot, amitől apró sikoly szaladt ki ajkaim közül. Egyre gyorsabban lökte fel csípőjét, ami egyre hangosabb nyögéseket eredményezett mindkettőnk részéről. - Gyerünk, izgasd a melleidet, mutasd meg nekem, hogyan kényezteted magad. Szavaitól valami még jobban felpörgött bennem, szótlanul markoltam meg a puha halmokat, csipkedtem, húzogattam a bimbókat, miközben Harry fokozta a tempót, néha-néha megcsúszva a ritmusban. Újra megemelte a tenyerét és a fenekemre csapott, amitől összerándult az egész testem s a következő lökésénél a nevét nyögve léptem át a gyönyör kapuját.
Túl sok lehetett neki a látvány, ugyanis pár lökéssel később rekedt hangon a nevemet morogva ment el ő is. Kifulladva dőltem a mellkasára várva, hogy lelassuljon a szívverésem és azon kívül halljak mást is. Harry eközben végig simogatta a hajamat, az ujjai köré tekerte és játszott vele. Mikor újra rendesen kaptam levegőt, lemásztam róla és mellé feküdtem. - Mit szólnál hozzá, ha rendelnénk egy pizzát és megnéznénk egy filmet? - mászott ki az ágyból, hogy eltüntesse a gumit, majd felkapta a nadrágját, a pólóját pedig oda dobta nekem. Tudja, hogy imádom az ő cuccait hordani.
- Jó, de én választok filmet.
- Legyen.
- A választásom pedig.... A Red.
- Benne vagyok. - felvettem a pólóját s mikor elindult a konyha felé, a kezénél fogva húztam vissza,
- Köszönöm, hogy vagy nekem - bújtam hozzá.
- Én is szeretlek Nyuszi. - állam alá nyúlva emelte meg a fejemet és csókolt meg.
