Fuckboy +18

Kedves Sz. Petra! Remélem tetszik.
Hamarosan Jövök
Puszi
Gwen.xx

- Hagyjatok, ezt elbasztam. Hallani sem akar rólam.
- Ezt nem csak a te hibád.
- Lényegtelen. Megmondta, hogy nem érdekli. És, hogy felejtsem el.
- Édesem, ha a csatát elvesztetted,a háborút még megnyerheted. - öleltek magukhoz a barátnőim.
- Hogyne... Áruljátok mát el nekem, hogy mégis mit csináljak?
- Mindannyian tudjuk, hogy mit kell tenned...
- Menjek el hozzá?
- Pontosan.
- De annyira megalázó lenne, ha elküldene.
- De nem fog. Öltözz, egy-kettő. Indulás!

------*****------

Elég sokat utaztam, ahhoz, hogy most torpanjak meg. Az ajtó előtt álltam, mégis féltem bekopogni. Aztán mégis megtettem. Alig pár másodperc telt el, máris kinyílt az ajtó.

- T/N? Mit keresel itt? - nézett rám a meglepődött Harry.

- Hozzád jöttem. - jelentettem ki magabiztosan.

- És, ha vannak nálam?

- Akkor haza megyek. És részemről befejeztem. - mondtam,majd fordultam volna, hogy elmenjek, mikor visszafordított maga felé és szó szerint berántott az ajtón. Ajkaimra tapadt, majd rájuk suttogta:

- Akkor mázli, hogy egyedül vagyok. - Nyelvét végig húzta ajkaimon, mire megharaptam. Döbbent arckifejezését látva elnevettem magam. - Te kis boszorkány. Semmit sem változtál.  - ölelt magához, majd a fenekembe markolt, amitől egy apró nyögés szökött ki az ajkaimon. 

- És az jó vagy annyira nem?

- Jobb nem is lehetne. De azt hiszem, kicsit sok rajtad a ruha. Mi lenne ha valamit levennénk?
- Hm...akkor lehet kicsit fáznék...
- Majd felmelegítelek - kacsintott rám, mire felnevettem.
- Akkor jó. De biztos, hogy ezt az előszobában akarjuk csinálni, ahol anyád bármikor ránk nyithat?
- Jogos. Gyere, gyorsan felmegyünk a szobámba. - ezzel megragadta a kezem és húzott maga után fel a lépcsőn, végig a folyosón egyenesen be a szobájába, amint beértünk bezártam a szobaajtót. Harry rögtön nekem támadt, szinte felkent az ajtóra. Szívta és csókolta a nyakamat, vagy csak egy-egy puszit adott rá. Kezeim automatikusan a hajába túrtak, majd levezettem kezeimet a pólója aljához és egy mozdulattal lerántottam róla. Nem sokáig élvezhettem a győzelmemet, mert egy diadalmas mosoly kíséretében egyszerűen kettészakította azt, ami rajtam volt.
- Héj! Ez volt a kedvencem.
- Nem baj, majd kapsz egyet az enyémekből. - Ezek után semmiféle kommentárt nem fűzhettem hozzá, mert felemelt, áttett az ágyára és fölém mászott.
- Remélem nem baj, ha a kínzást most kihagyjuk? - kérdeztem miközben levette a melltartómat és már a nadrágomat vette célba. Kigombolta és húzta is lefelé.
- Nem. Pont ezt akartam kérni. - s közben a nadrágja gombjaival bíbelődtem. Mikor sikerült kigombolni nem húztam le, hanem a kezem kalandozott be a bokszere alá, megmarkoltam, mire egy meglepett nyögést engedett ki az ajkai közül.
- Most mondtad, hogy nincs kínzás!
- Mert nincs is. - mondtam, s közben nevetve néztem, ahogy rugdalja le magáról a bokszert. 
- Kinevetsz? Ezt még nagyon meg fogod bánni. - Kezeivel le csúsztatta hasamon, ujjait a bugyim szélébe akasztotta és őrjítő lassúsággal lehúzta azt. Feldugta egy ujját, majd a következő mozdulattal mellézárt még egyet és gyorsabb tempóban kezdett el ujjazni. Két ujját a nyelve váltotta fel. Mikor éreztem, hogy közeleg az orgazmusom jeleztem Harry-nek a neve hangosabb nyögdécselésével. Majdnem elélveztem, amikor abbahagyta az előbbi tetteit és lassan felcsókolta magát a testemen. Kicsit dühösen néztem rá, mire nevetve suttogott izgatóan a fülembe:
- Nem ettől fogsz elmenni. - mosolygott és megcsókolt.
- Így már biztos nem! - Csípője köré fontam a lábam és egyetlen mozdulattal átfordultam fölé. A nyakától kezdve végig csókoltam az egész testét, majd a v vonalán húztam egy vastag csíkot a nyelvemmel.
- Ne szórakozz! - a hangja tiszta könyörgés volt, ezért kezeim közé vettem méretes péniszét, párszor végig húztam rajta a kezem, és végignyaltam annyit, amiről azt gondoltam, hogy befér a számba. Becsúsztattam ajkaim közé és gyorsan kezdtem mozgatnia fejemet. Kezét a fejemre tette és ő kezdte el diktálni magának a tempót.  Ahogy beljebb került, súrolta a torkomat, amitől öklendezni kezdtem, de nem törődött vele, ezért megpróbáltam még jobban ellazítani. Tovább mozgatta a fejemet és a csípőjével is rásegített az örömére. Éreztem, ahogy egyre közelebb kerül a gyönyörhöz, megremegett a számban, de még idő előtt kicsúsztattam a számból, ezért nyögései egy bosszús sóhajba torkolltak. Végig fektetett az ágyon,majd rám hasalt, felhúzott egy óvszert, és egy hirtelen mozdulattal belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel élvezetünkben, ő pedig azonnal mozogni kezdett egy állandó tempóban. Se nem lassan, se nem gyorsan nem csinálta, pont tökéletesen használta a csípőjét. Közben néha a nyakamat szívogatta, vagy csak harapdálta és pedig erre válaszul a hajába túrtam. Lökései közben ha nem a haját szorongattam, akkor a hátát és a vállát karmolásztam. A hajánál fogva magamhoz húztam egy csókért. Nyelvét végig futtatta az alsó ajkamon, amitől kirázott a hideg. Aztán hirtelen már nem csak bizsergett a testem, hanem tetőtől talpig forróság öntött el. Harry megremegett bennem, majd belső izmaim összehúzódtak, ami mindkettőnk élvezetére rátett. Egyszerre élveztünk el egymás nevét nyögve. Harry kihúzódott belőlem levette magáról az óvszert, görcsöt kötött rá és az ágya melletti szemetesbe dobta. Magunkra húztam a takarót és elfordultam, ő pedig addig fészkelődött, amíg a karjai között nem feküdtem, így talált rám az álom.

Túl késő 2 - Megbocsátás vagy harag? (Liam)

Itt van az első rész: Túl késő Jó olvasást! :)
Ismét lehet tőlem rendelni, aki szeretne sztorit kérni az kommentben jelezze!

Pontosan egy hónap telt el azóta, hogy Liam kilépett azon az ajtón és vele együtt az életemből is. Fájó szívvel gondoltam az utolsó találkozásunkra. Akárhányszor csak rágondoltam sírhatnékom támadt. Hiába tudtam, hogy helyesen döntöttem, a szívem ezt nem fogta fel és továbbra is Liam után vágyódott. Foghatnám a hormonokra, de akkor becsapnám magamat, hiszen a történtek ellenére is szeretem.

Azóta nem is beszéltem vele, még csak kapcsolatba sem próbált lépni velem. Tudom, én mondtam neki azt, hogy mindennek vége, de ez a bolond szívem reménykedett benne, hogy nem hagyja annyiban és harcolni fog értem, de úgy látszik neki mégsem voltam annyira fontos, mint, ahogyan ő azt mutatta. Mostanra biztosan boldogan él a húgommal és még csak eszükbe sem jutok. Keserűen elmosolyodtam. Lassan felálltam az ágyról, fogtam a bőröndömet és az ajtóhoz mentem. Vetettem még egy búcsúpillantást arra a szobára, amiben az elmúlt egy hónapban laktam. Eljött az idő, hogy kiköltözzek. Elfogyott a pénzem, sajnos nem tudom a továbbiakban fizetni. Még fogalmam sincsen, hogyan fogom fent tartani magamat, de valahogy meg kell oldanom. Csendesen csuktam be magam után az ajtót.

Liam:

Arra ébredtem, hogy valaki őrülten dörömböl az ajtón. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd kitámolyogtam az előszobába, hogy kinyissam az ajtót. Mikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban mérgesen összevontam a szemöldökömet.

- Te mi a fenét keresel itt? – kérdeztem kissé magasabb hangon, mint szerettem volna. Hogy van képe idejönni még a történtek után is?

- Én is örülök, hogy látlak Liam – nyomult beljebb a lakásba.

- Én viszont nem – vetettem oda még mindig mérgesen – Tönkretetted az életemet – vetettem a szemére.

- Ez így nem igaz

- Nem igaz? – kezdtem el teli torokból üvölteni, mire fájdalmasan elkezdett hasogatni a fejemet, de most ez sem érdekelt. – Ha nem kevered azt a valamit az italomba, akkor mindez nem történt volna meg. Nem ismerek nálad gonoszabb nőt ezen a világon. Hogy voltál képes megtenni ezt a saját testvéreddel és velem? – halkult el a hangom mire a mondandóm végére értem.

- Nem tudom mit vagy úgy oda, csak szórakoztunk. Amúgy is megérdemelte – nem bírtam tovább türtőztetni magamat. Akkora pofont adtam neki, hogy hátrabicsaklott a feje. Soha életemben nem ütöttem meg nőt, de most képtelen voltam elviselni, hogy az én egyetlenemről így beszéljen. Nem volt hozzá joga, hogy beleavatkozzon az életünkbe.

- Tűnj el a házunkból – vetettem végül oda, mire felpaprikázva nézett rám.

- Házunk? Elfelejtetted, hogy a drágalátos mennyasszonyod itt hagyott? Már nincsen olyan, hogy a tiétek.

- Takarodj – üvöltöttem el magam teljesen erőmből.

- Szánalmas, ha azt hiszed, hogy vissza fog térni hozzád – ezzel kirohant a házból, én pedig teljes erőmből bevágtam utána az ajtót. Igaza volt T/N nem fog visszatérni hozzám, ha nem teszek valamit. Úgy érzem elég időt hagytam neki a gondolkozásra. Nem fogom hagyni, hogy elhagyjon. Nem bírok nélküle élni. Szeretem őt és mindig is szeretni fogom. Tudom, hogy hibáztam még ha nem is az én hibámból, mert ha nem keverték volna bele azt a drogot az italomba, akkor soha nem csaltam volna meg őt és ezt az a kígyó is tudta. Biztosan ezért is csinálta azt, amit csinált. Ideje, hogy a tettek mezejére lépjek és visszaszerezzem T/N-t.

T/N:
Céltalanul ténfergek az utcákon. Fogalmam sincsen mihez kezdjek. Munkát ugyan találtam az elmúlt egy hónapban, a pénzem viszont elfogyott és még van két hetem a fizetésig. Gondoltam rá, hogy visszaköltözöm a szüleimhez, de nincs kedvem megint azt hallgatni, hogy "ők megmondták". Ráadásul, ha megtudnák, hogy terhes vagyok tőle, szabályosan kiakadnának. Nagyot sóhajtottam és leültem egy közelebb álló padra. Teljesen reménytelen volt a helyzetem. Mindent elvesztettem, ami valaha fontos volt nekem. Könnyek szöktek a szemembe, kezemet erősen a hasamra szorítottam.
- Majd megoldjuk valahogy kicsikém - suttogtam halkan a még meg nem született babámnak, akinek apa nélkül kell felnőnie, mert az apja valaki mást választott helyettünk. Bár, ha igazságos akarok lenni, akkor nem csak az ő hibája. Hiszen én küldtem el.
- T/N - felkaptam a fejemet. Olyan volt mint Liam hangja. Lassan megfordultam és ott állt Ő.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem döbbenten. Teljesen váratlanul ért a felbukkanása, főleg azok után, hogy egy hónapig semmit sem hallottam felőle,
- Téged - válaszolta csendesen, majd lassan megindult felém, mintha attól félne, hogy azon nyomban elküldöm. Bevallom megfordult a fejemben, de közben borzasztóan örültem, hogy láthatom. - Beszélnünk kell. szeretném, ha most meghallgatnál - vettem egy mély levegőt és lassan bólintottam. Liam csendben leült mellém.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Mindig ez volt a kedvenc helyed. Elmentem abba a hotelba ahol laktál, de azt mondták, hogy pénzhiány miatt ki kellett költöznöd és ma reggel ki is jelentkeztél. - egy ideig csendben ültünk majd újra megszólalt. - Miért nem szóltál, hogy pénzre van szükséged?
- Miért szóltam volna? Több mint egy hónapja nem beszéltünk. Miért kértem volna tőled segítséget, azok után ahogyan elváltunk? - megint csendben ültünk egy darabig, de nem bírtam tovább és ismét én törtem meg a csendet. - Miért jöttél? Miért kerestél meg? Mit akarsz még tőlem, Liam?
- Azért mert te vagy a mindenem T/N - meglepetten néztem rá. Mindenre számítottam, csak erre nem. - Mindig is te leszel. Amit akkor láttál az nem én voltam. Nem is tudtam mit csinálok. Beletettek valamit az italomba. Én mindenre csak reggel jöttem rá, de akkor már késő volt. - hangos zokogásban törtem ki. 
- Kicsim, kérlek ne sírj - ölelt magához Liam - Szeretlek, nagyon szeretlek, ha tudnád - mielőtt befejezhette volna szenvedélyesen megcsókoltam. Liam eleinte meglepődött, de aztán készségesen viszonozta a csókomat.
- Én is szeretlek - mondtam végül zihálva.
- Menjünk haza - húzott fel a padról végül mosolyogva. Megfogta a bőröndömet és így kézen fogva indultunk el Liam kocsija felé. Nem telt bele sok időbe és már meg is érkeztünk a házunk elé.
- Ő mit keres itt? - fakadtam ki, mikor megláttam, hogy a húgom ácsorog az ajtóban, Liamre várva.
- Nem tudom - mondta Liam tanácstalanul - Gyere - mondta gyengéden, és kiszállt az autóban. Követtem az ő példáját és én is kiszálltam, bár nagyon tartottam attól, hogy mit keres már megint itt. Nem volt elég egyszer tönkretenni az életünket? Miért jött vissza?
- Ezt nem hiszem el - fakadt ki a húgom mikor meglátott engem kézen fogva Liam-mel.
- Mit nem hiszel el? - fakadt ki Liam dühösen - Ő a menyasszonyom. Vagy azt hitted, hogy miután megpróbáltad tönkre tenni az életünket, hogy nem fogunk kibékülni? Megmondtam, hogy ő életem értelme. Mindennél jobban szeretem és ezen a te kis trükköd sem változtatott. Most jobban szeretem, mint valaha, mert már tudom milyen keserves tud lenni az élet Nélküle.
- Úgysem fog sokáig tartani és akkor majd ismét nálam keresed a vigaszt - visította el magát, majd elviharzott. Liam mérgesen behúzott a házba.
- Hogy van pofája még ezek ut.... - de mielőtt befejezhette volna, megfogtam az arcát és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem ellenkezett, éppen ellenkezőleg, nagyon is szenvedélyesen viszonozta a csókomat.
- Szeretlek - suttogtam a nyakába, miután már elfogyott a levegőnk és szét kellett válnunk.
- Én is szeretlek - mondta kifulladva. Ismét magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Gyors iramban lekapta rólam a pólómat, kikapcsolta a melltartómat és a földre dobálta őket. A karjaiba kapott és elkezdett fölfele vinni az emeletre, mire egy pillanatra megdermedtem.
- Nyugi - suttogta - Azóta nem használom azt a szobát - mondta, miközben elhaladtunk a régi hálószobánk előtt és bevitt az egyik vendégszobába. Gyengéden letett az ágyra és elkezdte kigombolni a farmeromat és a bugyimmal együtt lehúzta rólam. Már teljesen meztelen voltam, míg ő még mindig teljesen fel volt öltözve.
- Még mindig gyönyörű vagy - mondta miközben le sem vette rólam a szemét. Gyorsan lekapkodta magáról a ruháit és mellé feküdt. Úgy ért hozzám, mintha valami ritka kincs lennék. Lassan lehajtotta a fejét és bekapta az egyik mellbimbómat, miközben a másikat az ujjaival kényeztette. Mikor ezt megunta egyre lejjebb puszilgatott, míg meg nem állt a hasam aljánál. Ott felnézett, kacsintott egyet és széttárta a lábaimat. Mielőtt reagálhattam volna már a csiklómat szívta. Nem bírtam tovább hangosan felnyögtem.
- Ez az kicsim, hadd halljalak. Úgy hiányoztál - suttogta Liam miközben két ujját belém nyomta. Hol az ujját, hol pedig a száját használta. Hangosan kiabáltam, míg végül el nem élveztem. Liam önelégült mosollyal kúszott fel hozzám és adott egy gyengéd csókot a számra.
- Most én jövök - mondtam vigyorogva, de Liam megrázta a fejét.
- Legközelebb, most nem bírok tovább várni. - Hanyatt fordított és egy erős lökéssel már bennem is volt. Mind a ketten egyszerre nyőgtünk fel. Lassan elkezdett mozogni, majd egyre gyorsabb tempóra váltott.
- Mindjárt - mondtam zihálva és ahogy ezt kimondtam, el is élveztem. Rögtön ezután Liam is megkönnyebbült. Lihegve hanyatlott rám.
- Szeretlek - mondta megint mosolyogva - Soha többet nem akarlak elveszíteni.
- Nem fogsz - ígértem halkan. Liam legördült rólam, és magához húzott. - El kell mondanom valamit - mondtam végül
- Mondjad szerelmem. Csupa fül vagyok - simogatta lassú mozdulatokkal a hajamat.
- Terhes vagyok - erre Liam megdermedt. Hirtelen felült és hitetlenkedve nézett rám.
- Ez most komoly?
- Igen - suttogtam, mert nem igazán tudtam, hogy mire számítsak.
- Jézusom - túrt bele a hajába, majd hangosan elkezdett nevetni - Ez csodálatos - tette a tenyerét a hasamra- Egy kisbaba. Az én kisbabám. A mi kisbabánk. 
- Igen - mondtam most már könnyekkel a szememben.
- Ettől csak még jobban szeretlek. - bújt oda hozzám.
- Én is szeretlek.

Szerkesztőfelvétel!

Sziasztok! Ismét van a blogon szerkesztő felvétel. Aki úgy érzi, hogy heti egyszer, vagy kétszer tudna egy történetet írni és felrakni az oldalra azt szeretettel várjuk!

Ha jelentkezni szeretnél kétféle sztorit kell elküldened nekem az akecskemeti54@gmail.hu e-mail címre. 

Az alábbiak közül tudtok választani:

1. sztori: Bármelyik fiút beveheted a történetbe

- Színház

- Őrület

- Kíváncsiság

- Hotel

- Most először és utoljára

2. sztori: Két fiút kell válansztanotok a történethez

- Bosszú

- Sötét szoba

- Ez csak játék, ne parázz

- Ezt még megbánod

- Ki vagy te?

Ha szeretnél jelentkezni szeretnél, írd le kommentbe, hogy melyik történeteket választottad.

Sok sikert mindenkinek! :)