Extrém helyzet +18 Zayn

Kedves Kimberly! Végre elkészült a történeted, remélem tetszik. Teljen jól a szünet.

Puszi Gwen.xx

- Na, kérlek, csak egy kicsit.... - nézett rám könyörgő szemekkel a pasim.
- Nem Zayn! Nem!
- Naaaa..., kérleeeek.
- Észrevetted, hogy 23 gyerek van körülöttünk, akikre nekünk kell figyelni az árvaház "táboroztatassuk a gyerekeket" program ideje alatt?
- De még kicsik, semmit sem vesznek észre belőle. Légyszi...
- Te nem vagy normális... - nevettem a szemébe. De tudtam, hogy nem bántódott meg, mert tudja, hogy így szeretem.
- Légyszi, tedd meg a kedvemért.
- Na jó, de érd el, hogy ne figyeljenek. - kacsintottam rá.
- Azt meg, hogy?
- Küld át az ebédlőbe inni és nasizni őket. Addig úgy is a tanárnők felügyelete alatt vannak, akik egész nap ott ülnek bent.
- Igenis kapitány. - szalutált és átkísérte őket az ebédlőbe.
- Okostojás. - nevettem el magam az ügyetlen próbálkozásán, hogy átterelje a kis csöppségeket a menzára, így besegítettem neki. - Ha nem mentek gyorsan tízóraizni, akkor Zayn holnap nem fog jönni. - görbítettem le a számat. Így szinte az összes kislány átszalad, aki bálványozta az én gyönyörű pasimat. A kis lámpa kigyulladhatott a fejében, mert hasonlóan küldte át a kis srácokat.
- Gyerünk skacok! Vagy azt akarjátok, hogy a csodaszép T/N holnap ne jöjjön, ne játsszon veletek és ne nézzetek mesét? - erre minden gyerek szedte a lábát, ahogy csak tudta. Kivéve egy kislányt, aki sosem játszott a többiekkel, hanem egyedül ült a sarokban és lógatta az orrát. Ebben a pillanatban is sűrűn törölgette hulló könnyeit.
- Mi a baj Melissa? Miért sírsz?
- Nem akarom, hogy holnap ne legyetek itt! - vetette az ölembe magát, két kis karjával kapaszkodott kettőnkbe, hogy ne hagyjuk ott.  - Nem akarlak titeket is elveszíteni....nem akarom.....nem! Nem lehet! - kezdett zokogni egyre jobban. Lecsúsztam a földre Zaynnel és a pici lánnyal együtt, aki folyamatosan zokogott és szipogott.
- Ne aggódj Kicsim. Nem fogsz elveszíteni minket! Soha! Megígérem neked. - öleltem magamhoz.
- Melissa, ne sírj. Kitalálunk valamit! Ígérem! - puszilt Zayn a hajába.
- Gyere kincsem, most kimegyünk ebédelni. Van egy kis dolgom, - kacsintottam Zaynre. - de, addig anyukám Helga néni majd vigyáz rád, rendben Prücsök?
- Okés. - apró mosoly kúszott az arcára, majd átszaladt ő is az ebédlőbe. Zayn a kezemnél fogva húzott maga után az irodák melletti kis raktárba, amit már az itt töltött hetek alatt kicsit átalakítottunk a saját ízlésünkre. Nem egy luxushotel nászutas lakosztályát kell ide képzelni, hanem csak egy egyszerű kis zugot asztallal és két székkel, hogy bármikor félre tudjunk vonulni, ha ránk jön az öt perc. Ahogy most is megtörtént. Berántott az ajtón, száját az enyémre tapasztotta és kezeit a derekam köré fonta. Megemelt, majd feltett a fal melletti kis asztalra. Csókunkat nem szakította meg, vakon kezdte el kigombolni az ujjatlan ingemet. Feltűrte a szoknyát a combomon, hatalmas kezeivel körbefonta a lábaimat, felhúzta a csípőjére, és teljesen hozzám simult. Kezeimmel belekapaszkodtam a pólója aljába, majd felrántottam, karjait felemelte, hogy nekem segítsen, majd miután áthúztuk a fején, újra ajkaimra tapadt.
- Sietni kéne, nincs túl sok időnk. - nyögtem ki, amint kaptam levegőt. Felültem az asztalon, kicsatoltam a nadrágját, majd a boxerral együtt lehúztam róla. Lemásztam az asztal tetejéről, elé térdeltem, megnyaltam a makkját, majd nyelvemmel körberajzoltam az eres-vérbően duzzadó hatalmas hímtagot, a hajamba túrva irányítja a tempót, majd csak tartja a fejem és eszelős, kielégülni akaró mozdulatokkal dugni kezdi a számat. Őrjítő nyögéseit és apró morgásait nem tudja visszatartani, egyre jobban feszülnek az izmok a lábaiban, egyre közelebb ér a csúcshoz, és bár próbálja visszatartani a beteljesülést, tudom, hogy nem fogja bírni. Így is lett, ám mielőtt elment volna, kihúzta a számból méretes farkát, szinte felrántott magához, újra felrakott az asztalra, majd magamra hagyott addig, amíg a nadrágjából előkotort egy óvszert.
- Kérdezzem, miért van megint a zsebedben? - nevettem el magam.
- Nagyon jól tudod,hogy miért. - kacsintott rám, majd felgörgette magára a gumit, és a lábaim közé lépett. Eléggé siettünk, úgyhogy csak eltávolítottuk az akadályokat az útból. Félrehúzta a bugyimat, és már belém is hatolt. Eleinte egész lassan mozgott, hogy hozzászokhassak a méretéhez, majd amikor a könyökömre támaszkodtam, és magamhoz húzva megcsókoltam, gyorsított a tempón. Csókunk után sem szakadt el a bőrömtől, hanem végigsimította ajkaival a nyakam ívét, és így haladt egyre lejjebb a melltartóba bújtatott melleimig. Lehúzta a melltartó kosarát, ezzel is feljebb tolva a melleimet, majd ajkait összezárta az egyik ágaskodó kis bimbón, a másikat ujjaival gyötörte, mire hangos sóhajok és nyögések távoznak ajkaim közül.
- Ha nem akarod, hogy lebukjunk, akkor vissza kell fognod magad, bármennyire is szeretem hallani a hangod szex közben.
- Nem is tudom, ki miatt kötöttünk ki megint itt. - pöcköltem meg az orrát nevetve. Folyamatosan gyorsít a tempón, közben csókokat váltunk újra, de olyan szinten nyögdécselünk, hogy abba kell hagynunk a csókolózást. Lépteket hallottunk, mire minden mozdulatunkat abbahagytuk, pedig bezártuk magunk mögött az ajtót.
- Shhh... - maradj csöndben. Megszűnt a cipő kopogás, az adrenalin szintünk is visszacsökkent, Hirtelen a vágyunk is újraéledt, egymás szája után kaptunk, minden mozdulatunkon érződött az egymás iránti vágy, mozdulataink kapkodóak lettek, csípője mozgása is egyre gyorsabb, mélyebb. Egymás szájába lihegünk, egyszerre érünk a csúcsra. Összetámasztjuk a homlokunkat és hangosan lihegünk. Amint kicsit megnyugszunk, megigazítjuk a ruháinkat és kimegyünk a raktárból. Az ajtó előtt apró csókot váltunk, majd elkezdünk gondolkodni a kislánynak tettígéretünkön. Hirtelen mintha villanykörte kapcsolódna fel a fejünk fölött, úgy csap meg a megoldás minket.
- Te is arra gondolsz amire én? - nézünk egymásra. Bólintunk, és mosolyogva szaladunk anya irodája felé, hogy kitöltsük az adoptálási papírokat, ezzel is biztosítva Melissának, hogy soha sem hagyjuk magára.

"Boldog születésnapot Szerelmem!"

Kedves Shaylen! Nagyon sok boldog születésnapot kívánok neked és még nagyon sok szép évet!

Álmosan pislogva ültem a laptopon előtt a munkahelyemen. A szavak teljesen összefolytak a szemem előtt tartott papíron. Túl fáradt voltam már ehhez az egészhez. Fiatal korom ellenére nem bírtam tovább. Túl fásult lett az egész napi rutin, a korán kelés, iskola, utána menni dolgozni a KMM kiadóhoz, majd haza menni, főzni, mosni, takarítani. Hál istennek Carl meg volt velem elégedve, így érettségi után teljes állásban folytathattam a munkám a cégnél. Hamarosan nyugdíjba megy, amit sajnálok, mert nagyszerű főnök és egy kiváló ember. Nem bírja már idegileg ezt a sok feszültséget, ezért egyre több mindent bíz rám, és nem mellesleg a fizetésemet is egyre inkább növeli. Mindenre megtanít, amit csak tudnom kell ahhoz, hogy átvegyem a helyét a cégnél. Fáradtan az asztalra sejtettem az előbb olvasott kéziratot, elpakoltam minden dolgomat, lezártam a gépemet, leakasztottam a kabátomat a fogasról, felkapta a táskám, majd Carl irodájába léptem.

- Viszlát Carl. Holnap reggel találkozunk! - köszöntem el a főnökömtől.

- Viszlát Shay! Hogy-hogy még itt vagy, azt hittem, már réges régen otthon vagy. 

- Volt még egy kis dolgom, de már megyek is. Reggel jövök. - mosolyodtam el. 

- Ma ünnepeltek, igaz? Ugye nem felejtetted el? 

- Hát ma kiment a fejemből, de Zayn ajándéka már még van pár hete. 

- Na jól van, nem nyaggatlak tovább, sipirc haza, és holnap nem akarlak meglátni bent a cégnél, oké? 

- Parancs, értettem Főnök úr! Akkor találkozunk kedden. Jó pihenést! 

- Szia Kedvesem. - intett egyet mosolyogva, majd visszafordult a képernyőhöz. Gyorsan kiléptem a folyosóra, végig mentem rajta, beszálltam a liftbe, elhagytam az épületet. Leintettem egy taxit, kényelmesen elhelyezkedem a hátsó ülésen, a sofőrnek megmondtam a lakás címét, és hátradőlve vártam, hogy végre hazaérjek. Fizetés után a taxiból kiszállva siettem be a lakásba. Az udvaron kicsit megdédelgettem a kis kutyusunkat, majd vele a nyomomban mentem az ajtóig. Beléptem az ajtón, becsuktam és bezártam magam mögött. Odabent finom illatok csalogatják egészen a konyháig. Meghallottam a szerelmem hangját, ahogy az édesanyjával beszél. 

- Anya, biztos, hogy így kell csinálni?

-Igen kicsim. Így nagyon jó. - beléptem a konyhába és láttam, hogy az én kevésbé konyha tündér párom a gázon ügyeskedik. 

- Szia Sophie. - köszönök az édesanyjának amit hatalmas mosollyal fogad és ő is üdvözöl engem. Oda fordultam a páromhoz és csókot nyomtam a szájára. - Min ügyködsz, Szívem? 

- Vacsorát csinálok a születésnapod alkalmából. 

- Jaj, de édes vagy.

- Tudom. - kacsintott rám, mire elnevetten magam. - és kész is vagyunk. Zárta el a gázt, majd elköszönt az anyukájától és a nappaliba egy szépen megterített asztalhoz vezetett. A vacsora nagyon jól sikerült, elkészített mindent, amit csak szeretek, ráadásul nagyon finoman is csinálta meg. Kezdetnek zöld saláta volt egy 2014-es olaszrizlinggel, majd ezt követte egy hideg sárga dinnye krém leves citrom fagyival. Ezt követően egy nem túl erősen fűszerezett pirított sertés szeletet tálalt pirított gombával és párolt rizzsel. Desszertnek pedig azt készítette, amit a legjobban imádok, a csokoládéba mártott eper. Édes kis szavakat suttogott a fülembe, miközben a szám elé tartott egy szem epret és megvárta amíg leharaptam egy részét, majd a maradékot megette ő. Ezt játszottuk egészen addig, amíg el nem fogyott az egész tállal. Amint ez megtörtént, megfogta a kezem és a kanapéhoz vezetett. Ott finoman lenyomott a puha kárpitra, majd mellém ült. Elővettem a táskámból egy kis ajándék dobozát, amit a kezébe adtam és vártam a reakcióját. A dobozban egy régi képünk volt, ami, még akkor készült, amikor megismertem őt. Alatta pedig egy rolex karóra, aminek az óra lapjára a mi egyik mostanában készült képünk lett nyomtatva. Döbbenten és meghatottan nézte az ajándékokat, majd megköszönte és egy kis ékszerdobozt húzott elő a háta mögül.  

- Szeretném oda adni az ajándékodat, ami nem csak a születésnapi ajándékod, de arra is kapod,hogy ma vagyunk 8 hónaposak. Boldog vagyok melletted, mert arra ösztönzöl, hogy legyek még jobb, hogy méltó legyek hozzád. És én mindent meg is fogok tenni azért, hogy méltó legyek. - mélyen a szemembe nézett, majd fel térdre ereszkedett előttem. - Szóval Shaylen hozzám jössz feleségül és megadod azt az örömöt, hogy minden reggel veled kelhetek  és esténként melletted hajhatom álomra a fejem? - nem kaptam levegőt, az adrenalin szintem az egekbe szökött és hallottam a ver dobogását a fülemben. Enyhén sokkos állapotba kerültem, de, ahogy ránéztem az előttem térdelő fiúra, tudtam, hogy mit akarok így összeszedtem magam és válaszra nyitottam a számat.

- Igen. - határozottan csengett a hangom, és teljesen biztos voltam benne, hogy jól döntöttem. Kivette a gyűrűt a dobozból és az ujjamra húzta.

- Boldog születésnapot Szerelmem! -  Ajkainkat lágyan érintette össze és abban a pillanatban nem volt nálam boldogabb ember a földön. Na jó, talán ő még nálam is boldogabb volt. De kitudja, a lényeg, hogy szeret és én szeretem és nem lép félre mással.

Mocskos +18 Niall

Kedves Emily, itt a történet amit kértél Szofi jóvoltából. Már régebben átküldte, de nem volt időm kirakni, utána meg elpakoltam az asztalról, de végre meg van, így hoztam is, remélem tetszik.

Ideiglenesen NEM LEHET tőlem kérni, kérlek vegyétek figyelembe! 

Hamarosan jövök, 

Puszi,

Gwen.xx

Már a második hete, hogy Niall újra itthon van. Az első pár napban nem igazán foglalkoztunk mással magunkon kívül azonban nekem vissza kellett mennem dolgozni, így a fiú nagyjából egyedül maradt délelőttre, mert én csak kettő körül végeztem. Viszont ez nem jelentette azt, hogy unatkozik. Azt hiszem még egy kicsit élvezte is a nagy „magányát” főleg, hogy délig ki sem kelt az ágyból. Azonban mire háromra a lakásához érek képes a világ legnagyobb rumliját összehozni. És most nem viccelek. Ruhák, üres tányérok és telefirkált papírgalacsinok mindenhol. Ha be akarunk lépni a konyhába akkor előtte ajánlatos baleset biztosítást kötni. Tegnap este itt aludtam, így ma innen indultam munkába. Sikerült úgy kibújnom az ágyból, hogy a nagy horkolómester egy hangot se halljon. Még az én korgó gyomromat sem, ugyanis a hűtője teljesen üres volt. Így gyorsan letusoltam, magamra kapkodtam a ruhámat, írtam neki pár sort, hogy később jövök mert bevásárlok neki és elrohantam munkába. A napom az irodába szerencsére hamar eltelt, és még a bevásárlással is képes voltam végezni egy órán belül, szóval igazán nem lehetett okom panaszra, amikor hangosan becsaptam magam után az autóm ajtaját és megrakodva igyekeztem ajtót nyitni. - Niall, megjöttem! - Kiáltottam be az előszobából, ahol hegyekben álltak a cipői – jesszusom! - A nappaliban! - Kiáltott vissza, majd hangos örömködésbe kezdett. Azt hiszem focimeccset nézhetett, és meg merem kockáztatni, hogy az a csapat akinek szurkolt, gólt lőtt. - Szia, bébi – dobtam neki egy csókot, de túlságosan lekötötte a tévé. Felkuncogtam és a konyhába siettem, hogy lepakolhassak. Tele volt a mosogató. És mintha valami odaégett volna az egyik edényben, ami még mindig a gáztűzhelyen volt hagyva. Szemeimet forgatva sétáltam be a nappaliba, úgy döntöttem későbbre hagyom a pakolást, és inkább csípőre tett kézzel álltam meg a fiú előtt. - Ne haragudj amiért nem köszöntem – pillantott fel rám – már mindjárt vége! Erre felkaptam egy díszpárnát a kanapéról és megütöttem vele. - Ezt most miért kellett? - hüledezett, de újból csapást mértem rá - mondtam, hogy sajnálom! - Nem az! Láttad mi van a konyhában? És itt is? Ezt a sok sört, mid neked sikerült elpusztítanod? - Igen, anyuci – gúnyolódott – tényleg már csak egy pár perc van a játékból, kicsim! Utána ha akarod az egész házat tisztára nyalom! Nem válaszoltam csak felsóhajtottam. Arcomon egy cinkos vigyorral másztam az ölébe, tudtam hol érdemes támadnom, így nyakát kezdtem el finoman csókolgatni. A szőke srác persze erre mocorogni kezdett alattam. Elvigyorodtam. - Mit csinálsz? - Nagyon érdekel az ajánlatod – suttogtam a fülébe – különösen a tisztára nyalás része – harapdáltam meg a fülcimpáját játékosan. Kezem az nadrágjához csúszott és mivel melegítőt viselt, könnyűszerrel kúsztak ujjaim a boxerébe. - A picsába – szitkozódott ahogy egyre keményebb erekciója köré fontam ujjaimat, fejét hátravetette, majd tarkómra csúsztatta ujjait – ne csináld ezt velem! - Miért? - Folytattam tovább édes elfoglaltságomat – téged nem érdekelnek az én ajánlataim? Erre a srác felmordult, én pedig felsikkantottam ugyanis egy hirtelen mozdulattal maga alá rántott, és most Ő volt az aki engem kínozhatott. Kemény férfiasságát a felgyűrődött szoknyám miatt, a fehérneműmhöz dörgölte. Felnyögtem az érzésre. Alig várom, hogy bennem legyen. - De igen – suttogta a fülembe, és végignyalt a nyakamon – mocskosul érdekelnek az ajánlataid, bébi! Azzal már csókolt is. Nyelvünk édes táncot járt ahogy hevesen téptük egymás ajkait. Közben letornáztam róla a nadrágját, és a felsője is túlontúl gyorsan követte, ám az enyémtől sem könnyes búcsúval köszöntünk el. Valahol a szoba másik végében landoltak a ruhadarabjaink, amíg mindketten tökéletesen meztelenek voltunk. Niall végigcsókolta a nyakamat, és úgy haladt lejjebb a mellkasomon, kiemelt figyelemmel kitüntetve a melleimet. Nyelvét végighúzta az alhasam vonalán, én pedig egy hangos nyögés kíséretében vájtam körmeimet hátába amikor végre nyelvét végigvezette nedves résemen.Niall felkuncogott, és elmerült bennem, szőke hajába túrtam. Ahogy folytatta áldásos tevékenységét, hátam ívbe feszült, az egyik kezemmel egy párnába kapaszkodtam és egy pillanatra elhúzódtam a fiútól. Még csak most kezdett bele, de már most is annyira soknak éreztem. Túl soknak, minden egyes nyelvcsapása közelebb vitt az orgazmusomhoz. De nem akartam még elmenni. - Viselkedj – csitított határozottan, megragadta combjaimat és visszarántott szájához. Amikor egyik ujja belém hatolt, ajkaimba kellett harapnom, hogy ne kiáltsák fel hangosan. Azt hiszem örökké el tudtam volna viselni ezt a fokú kényeztetést azonban nem csak erre vágytam. Érezni akartam magamban, Őt. - Niall kérlek – könyörögtem, igyekeztem magamhoz felhúzni fiút, aki pár pillanat múlva már előttem vigyorgott. Felkuncogtam kipirult arcának látványára. Sietve csókoltam meg, körmeit a csípőmbe mélyesztette amikor belém hatolt. Mindketten elégedetten nyögtünk fel. Tarkójánál fogva húztam magamhoz közelebb, mellkasa az enyémnek tapadt amikor mozogni kezdett. Gyorsított a tempón, úgy tűnik ez nem a leghosszabb kis játékunk lesz. Mocskos szavakat suttogott a fülembe, imádtam amikor így beszélt velem, és azt hiszem ennek nagyon is a tudatában volt. Ismerős, jóleső érzés kerített hatalmába, tudtam, hogy pillanatok kérdése és a kemény farka köré élvezek. - Gyerünk bébi, élvezz el nekem – suttogta még utoljára, én pedig tettem amit kért. Nevét sóhajtozva mentem el, izmaim megfeszültek körülötte aminek hatására belém élvezett. Nagyokat lihegve, szaporán lélegezve igyekeztük visszanyerni a lélekjelenlétünket. A szőke, ír srác felnézett rám. Kék szemei pajkosan csillogtak, pont amikor megkordult a gyomra. Ujjamat végigsimítottam ajkán, majd kinevettem. - Hoztam neked enni! Üres volt a hűtőd, és egy romhalmaz a házad! - Köszönöm – villantott meg egy harminckettes vigyort – és ha már itt járunk, nem lenne kedved hozzám költözni? - Ha megígéred, hogy minden nap megismételjük ezt, akkor igen! - Ha kell minden órában megduglak, bébi! - Kacsintott rám, mire jól oldalba csíptem, de én sem állhattam meg mosoly nélkül. Micsoda perverz.