Sz.Vivinek - Vakrandi

Kedves Vivi. Megjött a történeted, amit nagyra becsült vendégírónk Ábrahám Szofi írt neked, remélem tetszik.
Remélem mindenkinek jól telt az első sulis hét. Már csak annyit szeretnék így végezetül, ha van sztorid, amit szívesen megmutatnál másoknak is, küldd el a gwendolyn.tussaud@gmail.com-ra
xx.Gwen

Idegesen doboltam ujjaimmal a térdemen. Futólag felpillantottam az órára, majd felmordultam.
Ha még többet késik, biztos vagyok benne, hogy kikészítem magam. Ugyanis attól tartok egy kicsit
túllőttem a célon, és elég rövid ruhát választottam magamnak ezzel a combközépig érő fekete
minivel.
Már álltam volna fel, hogy inkább lecseréljem amikor csengettek.
Magassarkúm hangosan kopogott amíg átsétáltam az előszobán, hogy ajtót nyissak.
Nem akartam hinni a szememnek, ám úgy tűnt nem csak én voltam meglepve.
- Hát ez kínos – köszörülte meg a torkát – úgy tűnik, mégsem olyan jó ötlet ez a vakrandi dolog!
- Ühüm – hümmögtem majd felemeltem a mutatóujjam – megbocsájtanál egy pillanatra, Harry?
Még mielőtt bólintott volna, becsaptam az orra előtt az ajtót, majd a telefonom után nyúltam, hogy
alaposan leszidjam a legjobb barátnőmet, na nem mintha bármiről is tehetne.
Ugyanis a helyzet úgy áll, hogy pár közös barátunk szervezett nekünk egy-egy vakrandit merthogy
annyira kilátástalannak látják a helyzetünket. Köztük az enyémet.
Arról viszont azt hiszem – legalábbis az én esetemben- biztos, hogy nem tudnak, hogy olykor
becsúszik néhány egy éjszakás kaland.
Mint például Harry, és a múltheti buli alkalmával. Persze a telefon túlsó végén csak kinevettek és
azt mondta a barátnőm, ha nem megyek el, a seggem szét lesz rúgva. Így ismét kinyitottam az
ajtómat.
- Másfél órát késtél – vetettem Harry szemére, de a srác csak megvillantott felém egy sármos
vigyort.
- Elfoglalt ember vagyok – rántotta meg a vállát – mehetünk végre?
- Végre? - Ismételtem meg, pár oktávval magasabb hangon – te voltál az aki késett!
- Ugyan, [T/N] mindketten tudjuk, hogy nem azért vagy ideges amiért késtem, hanem, hogy ismét
látjuk egymást a múltheti kalandunk óta!
- Ne képzelj magadról túl sokat, nem voltál maradandó élmény!
- Mi? - Vonta fel szemöldökét sértődötten, alig bírtam visszafogni a nevetésemet – komolyan
beszélsz?
- Hm, volt már jobb is – incselkedtem vele tovább majd kiléptem az ajtón, megfordultam, hogy
becsukjam azt, ám Harry mellkasa a hátamnak feszült, ujjai a hajamba csúsztak, hogy félresöpörjék
az, így biztosítva a helyzetet arra, hogy a fülembe suttoghasson.
- Mi lenne, ha kihagynánk a randi részét – csúszott le a keze a derekamra – hiszen már úgy is
ismerjük egymást, és lekéstem az értékes felét.
Finoman cirógatta a combomat, nyakam bőrét forró csókokkal tüntette ki.
Nem válaszoltam, csak ismét elfordítottam a kulcsot a zárban, majd visszaléptem a házba. Harry
arcára mindentudó vigyor ült.
- Szép lakás – füttyentett elismerően, miután körbenézett az előtérben.
- Ühüm – hümmögtem, ujjaimat a ruhám pántjába akasztottam, az apró fekete darab pedig
engedelmesen hullott le rólam, így ott álltam a göndör előtt egy száll csipkés bugyiban és
melltartóban – valamiféle kárpótlásról volt szó, ha jól emlékszem!
Harry erre megnyalta ajkait, szó nélkül lépett elém, két tenyere közé fogta arcomat majd
megcsókolt. Sietve kaptam ajkai után, mert bár nem hajtott minket a tatár, de túl akartam esni a
„formaságokon” és igazából érezni akartam Őt.
A fal felé lépkedtünk, kezemmel kicsatoltam az övét, Harry pedig megszabadult a nadrágjától,
miközben az ingével bajlódtam. Bőr ért a bőrhöz, szinte sóvárogtam meleg, napbarnított néhol
tetoválásokkal tarkított bőre érintése után.
Hangosan felnyögött amikor az ajkaiba haraptam, ujjaival a csípőmbe mart, erősen tartott így
könnyűszerrel felugrottam az ölébe, a nappali felé igyekeztünk, nem szakadtunk el a másiktól
egyetlen pillanatra sem.
Leült velem a kanapéra, ölemet az egyre jobban keményedő férfiasságához dörgöltem, zihálva
szedte a levegőt. Lecsúsztam róla, egy kicsit megemelte magát, lehúzta a boxerét is, kikapcsoltam a melltartómat. Előtte térdeltem, szó nélkül engedtem ágaskodó farkát a számba.
Élesen szívta be a levegőt fogai között, hajamba túrt amikor mélyebbre engedtem, éreztem ahogy
még keményebb lesz, szinte lüktetett a számban ahogy ki-be csúszkált.
- Oh Istenem – dobta hátra a fejét, de nem sokáig bírta a látvány nélkül, mert összefogta hosszú
hajamat, így tökéletes rálátása nyílt ajkaimra miközben nyelvemmel kényeztettem.
Éreztem, hogy közel van, így abbahagytam élvezetes tevékenységem, hirtelen felrántott magához,
ismét csókcsatába kezdtünk, melleimet tüntette ki figyelmével, aminek nagyon is örültem.
Keményen ujjai közé csippentette egyik mellbimbómat mire hangosan felnyögtem.
Maga alá akart fordítani de megállítottam. Egyből elnevette magát.
- Nagyon is irányító típus vagy, mi?
- Eltaláltad – csókoltam meg, és kemény farkára csúsztam. Hangos sóhaj kíséretében váltunk egyé,
Harry méreteivel nem volt problémám, testemnek kellett néhány másodperc, hogy megszokja és
mozogni kezdhessek rajta. Amikor azonban végre megtettem már nem volt megállás. Először csak
lassan játszottam vele, de ezt egyikünk sem bírta túl sokáig, így gyorsítottam.
Mozdulataink kapkodóvá váltak, hol egymás nyakával, hol pedig ajkaival voltunk elfoglalva. A
vége felé azonban kezdtem veszíteni az energiámból, homlokomat a fiúénak döntöttem, szemeimet
összeszorítottam, amikor is Harry fordított a helyzetünkön.
- Harry – sikítottam fel a nevét, ugyanis így még mélyebben tudott belém hatolni.
- Sshh – csitított – hallgass el, bébi – suttogta miközben könyörtelenül mozgott bennem.
Tarkójába kapaszkodtam, homlokát az enyémnek döntötte, nem csókolóztunk de ajkainktól alig
néhány milliméter távolság volt csupán. Éreztem ahogy az orgazmusom szélén állok, Harry teljesen
kikészített, jelen pillanatban az sem érdekelt volna, ha az egész világ összedől körülöttünk. Ajkaim
elnyíltak egymástól, végig egymás szemébe néztünk, én pedig nem bírva tovább egész egyszerűen
elélveztem. Izmaim megfeszültek a fiú keménysége körül, mire Harry is egy nagy nyögés
kíséretében élvezett belém. Lihegve hajtotta fejét nyakhajlatomba, miközben még mindig bennem
volt.
Felhevült testünk egymáshoz tapadt, mindketten igyekeztünk rendezni heves szívverésünket.
- Na és, nem lenne kedved meginni egy kávét? - törtem meg a hirtelen beállt csendet, mire
mindketten kuncogni kezdtünk.
- De – bólintott – nagyon szívesen, meginnék veled egy kávét!