Dögös tanár (Harry) +18

Ezt a sztorit Kinga kérte! Remélem elnyeri a tetszésedet :) Ne haragudj, hogy ennyit kellett rá várnod

Mint mindig most is izgatottan vártam az irodalom órát. A tanárunk eltörte a lábát, így a fiát küldte be helyettesíteni, aki már húsz éves. Eleinte ettől a ténytől egy kicsit elszomorodtam, mert én még csak 14 éves vagyok, de az utóbbi időben úgy érzem Harry (a tanár) különösen kezdett el méricskélni. Az elején még csak azt hittem, hogy beképzelem magamnak, hisz nagyon szeretném, ha tetszenék neki, habár ő már felnőtt férfi, míg én még szinte gyerek vagyok és nem nagyon akadt dolgom férfival, sőt ha őszinte akarok lenni, akkor egyel sem. Viszont mikor már többszöris észrevettem, ahogyan méricskél az óra közben, vagy dolgozatírás közben mindig mögém áll és megsimogatja a hátamat, akkor már biztos voltam benne, hogy nem csak képzelődöm. Heteken keresztül azt vártam, hogy mikor küld olyan jeleket felém, ami nyilvánvalóvá teszik a számomra, hogy tetszem neki, de csalódnom kellett. Harry vagyis Mr Styles, egyáltalán nem közeledett felém. Mindig csak a távolból méricskélt én pedig túlságosan gyáva voltam, hogy oda merjek menni hozzá. Ráadásul mit gondolna rólam a többi diák? Gondolatmenetemet az ajtó csapódása zavarta meg. Automatikusan fölemelkedtem a helyemről, mint az összes többi diák. A jelentés után újra leültünk és Harry már bele is kezdett az órába. Próbáltam odafigyelni az anyagra, de egyszerűen nem ment. Mióta Harry belépett a terembe még csak felém sem nézett és ez rettentően zavart. Eddig mindig engem keresett a tekintetével, de most ez megváltozott és nem tudom, hogy miért.

- T/N el tudnád ismételni azt, amit az imént elmondtam? – nevem említésére felkaptam a fejemet. Az egész osztály engem nézett. Fogalmam sem volt, hogy miről volt szó és amint Harry jeges tekintetébe néztem megborzongtam. Mi baja lehet?

- Nem tudom Mr Styles – amint elhangzott a válaszom, lehajtottam a fejemet. Nem bírtam tovább elviselni ezt a tekintetet.

- Délután elzárás – erre megint felkaptam a fejemet – Pluszba holnap lefeleltetlek az elmúlt négy óra anyagából, a mait is beleértve. – megsemmisülve bólintottam. Még sosem beszélt velem ilyen keményen, de elhatároztam, hogy még délután az elzáráson megtanulok legalább két anyagrészt és megmutatom neki holnap, hogy nem vagyok olyan buta, mint amilyennek hisz.

Délután idegesen lépkedtem a terem felé, ahol bent kell majd ülnöm három órán keresztül. Még sosem voltam elzáráson ezért halálosan féltem tőle. Remélem nem olyan tanár lesz velem, aki szigorú. Mikor beléptem a terembe legnagyobb meglepetésemre Harry ült az asztalnál. Azt hiszem még a szám is tátva maradt. Mogorván intett, hogy üljek le. Szó nélkül szót fogadtam, leültem a legelső padba és elővettem az irodalom füzetemet. Már két órája tanultam egyfolytában, mikor Harry hangja hasított bele a csendbe.

- Mennyit tudsz már? – bökött az előttem heverő füzetre. Szégyenlősen elmosolyodtam és úgy válaszoltam.

- Kettőt tanultam már meg – bólintott – Gyere ide – mondta. Szó nélkül felálltam és megindultam felé. Közvetlenül előtte álltam meg, így fel kellett rám néznie. Eléggé zavarban voltam, amit szerintem ő is észrevett.

- Kívülről tudod? – még mindig rettentően zavarban voltam. Ismét bólintottam mire Harry elégedetten elmosolyodott. – Minden rossz válaszért büntetés jár. Világos? – ismét zavartan bólintottam. Fogalmam sincs, mit akar ezzel mondani. Viszont most van az első alkalom, mikor igazán közel érzem magam Harryhez. – Hunyd be a szemed – szó nélkül engedelmeskedtem. Éreztem, hogy Harry feláll a székről és a hátam mögé sétál. tenyerét a hátamra helyezte, majd elkezdett lefele tolni. Annyira meglepődtem, hogy felpattantak a szemeim és kíváncsian néztem rá. Harry nem törődött a tekintettemmel. Addig nyomott lefele, míg a felsőtestem már teljesen az asztalon volt. Legnagyobb meglepetésemre Harry felhajtotta a hátamra a szoknyát.

- Mit csinálsz? – kérdeztem döbbenten. Harry szikrázó tekintette nézett rám.

- Akkor szólalj meg, ha kérdezlek. Világos? – ismét bólintottam. Nem értettem mi folyik itt. Egyszer dühös, egyszer gyengéd, egyszer távolságtartó, most pedig a hátsómat kémleli. Egy hirtelen mozdulattal lehúzta a bugyimat. – Milyen nedves valaki – dörmögte bele a fülembe, amitől megborzongtam. Harry halkan kuncogott, majd belém nyomott egy ujját. Eleinte kellemetlen volt, de minél többet mozgatta annál kellemesebb érzés kerített hatalmába.

- Szóval, mesélj nekem Ady Endre életéről – szólalt meg Harry, amitől a legszívesebben felsikoltottam volna. Komolyan így akar kikérdezni? – Nem hallom – nyomott belém még egy ujját. Feszítő fájdalmat éreztem, ahogyan azt is elkezdte mozgatni bennem. Ő előtte még soha nem nyúlt hozzám senki, ezért elég kellemetlen volt eleinte. Mivel még mindig nem válaszoltam neki, hirtelen kihúzta belőlem az ujjait és szemben fordított magával. – Azt mondtam, hogy számolj be nekem Ady életéről. – a nyomaték kedvéért fel is húzta a szemöldökét, majd visszaperdített és lenyomott ismét az asztalra. Dadogva kezdtem el mondani neki, amit az imént megtanultam, de amikor megint belém nyomta az ujjait elhallgattam. Megint kihúzta az ujjait, mire gyorsan folytattam. Harry elégedetten felnevetett, majd megfordított és felültetett az asztalra.

- Hogy hívnak? – értetlenkedve néztem rá.

- Mr Styles – gyorsan megrázta a fejét, majd mélyen a szemembe nézett.

- A nevem Harry. Ezt sikítsd, ha elmész – mielőtt válaszolhattam volna hátradöntött az asztalra. Hallottam, ahogyan lehúzza a farmerjén a cipzárt, majd fölém mászott és ajkait az enyémekre tapasztotta. Szenvedélyesen viszonoztam a csókját. Egy idő után Harry zihálva vált el ajkaimtól. Lassan lentebb haladt, míg fejével el nem ért a középpontomig. Ajkaimat egy halk sikoly hagyta el mikor Harry rátapadt a csiklómra. Az alhasamban furcsa bizsergést éreztem, majd egy hatalmas sikoly kíséretében elélveztem. Harry tisztára nyalt, majd mosolyogva fölém mászott.

- Hangos szerető vagy – kacsintott rám, majd ismét megcsókolt. Éreztem, hogy zavaromban elpirulok, de nem jutott több időm ezen morfondírozni, mert Harry egy hirtelen mozdulattal belém lökte hatalmas férfiasságát. Fájdalmamban felüvöltöttem. Harry egy pillanatra megállt. Tágra nyílt szemel nézett rám, de aztán gyengéden megcsókolt és elkezdett bennem mozogni. Egy idő után a fájdalom helyét átvette az élvezet.

- Harry – nyögtem a nevét, mikor megéreztem az alhasamban azt a bizsergést. Harry hangomat hallva begyorsított. Nem kellett sok és már el is élveztem. Harry egy hatalmas nyögés kísértetében követett. Kimerülten hanyatlott rám, majd egy idő után felkelte és rendbe szedte magát. Én annyira kimerültem, hogy még az asztalról sem tudtam felállni, de Harry megfogta a karomat és felhúzott.

- Ezt nem mondhatod el senkinek. – nézett mélyen a szemembe. Zavartan félrenéztem, de hosszú ujjaival megfogta az államat és kényszerített, hogy a szemébe nézzek – Világos? Ha ezt megtudják, akkor engem kirúgnak – éreztem, hogy a szemeimbe könnyek szöknek, de azért bólintottam. Komolyan csak ennyi lett volna? Harrynek csak ennyit jelentett? – Öltözz fel – mutatott a padlón heverő bugyim felé. Csöndesen bólintottam, majd én is rendbe szedtem magam. Ki akartam menni a teremből, de Harry keze megállított.

- Szeretnélek még látni – csodálkozva néztem rá, mire elnevette magát. gyengéden magához húzott és megcsókolt – De ezúttal az iskolán kívül és ameddig ide jársz, nem mondhatod el senkinek.

- Rendben van – csókoltam meg.