Stoppolás (Liam) +18

 Ezt a sztorit Titanilla kérte Bogi barátnőjének születésnapja alkalmából. Ezúton is szeretnék neki BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánni! Remélem tetszik a sztori :)

Fázósan húztam össze magamon a kabátomat. Még mindig nem tudom elhinni, hogy itt hagytak. Csak egy pillanatra mentem ki a mosdóba és mire visszaérek már sehol senki. Természetesen mikor felhívtam őket én voltam a hibás és eszük ágában sincs visszafordulni miattam. Anyának teljesen igaza volt. nem kellett volna velük barátkoznom. Ez nem is barátság. Teljesen kimerültem a sok sétától, szomjas voltam. Hiába próbáltam stoppolni, esélytelen. Mindenki elhúz mellettem, így nincs is semmi értelme. Legnagyobb meglepetésemre ebben a pillanatban egy fekete autó állt meg mellettem. Az idegen lehúzta az ablakot és kidugta a fejét. Göndör haja volt és gyönyörű szép zöld szeme.

- Merre mész kicsi lány? – kérdezte mosolyogva.

- Londonba – szavaim nem voltak több suttogásnál, de ő így is meghallotta, mert nem mondhatnám, hogy most olyan sok autó keltené itt a zajt, nem úgy mint nappal szokott lenni.

- Akkor szállj be én is oda megyek – kacsintott rám, majd kitárta az anyós ülés melletti ajtót. Gyorsan beszálltam mielőtt még meggondolná magát és csak remélni tudtam, hogy nem egy bokorba visz be, hogy megerőszakoljon.

- Köszönöm – mondtam, hogy még véletlenül se tituláljon el bunkónak, elvégre ő nélküle még mindig az úton sétálnék reménykedve, hogy valaki felvesz.

- Szomjas vagy? – kérdezte, mire zavartan bólintottam. Nem szólt semmit csak hátra nyúlt és elővett egy üveg enyhén dúsított ásványvizet. – Sajnos csak ez van. Remélem, megfelel. – ismét bólintottam, majd, mint aki még életében nem ivott úgy estem neki a víznek. El sem tudom mondani mennyire jólesett. Ha még nem lett volna itt ez a titokzatos idegen talán fel is nyögök az élvezettől.

- Köszönöm – hálálkodtam megint, mire csak egy kacsintással nyugtázta. úgy látszik nem zavarta, hogy több mint a felét kiittam a vizének. – Egyébként honnan jössz ilyen késő este? – kérdeztem csakhogy ne üljünk teljes csendben egészen Londonig, hisz addig még kocsival is majdnem két óra az út.

- A szüleimet látogattam meg és az istennek sem akartak elengedni. Már azt akarták elérni, hogy ott aludjak – rázta meg mosolyogva a fejét. Ezután rengetek mindenről szó esett közöttünk.

- Egyébként mi a neved? - kérdeztem mikor már 1 órája beszélgetünk. Még soha senkivel nem beszélgettem ennyit, akinek nem tudtam a nevét.

- Liam. Téged?

- T/N

- Hát nagyon örülök, hogy megismertelek T/N – kacsintott megint rám, mire éreztem, hogy az arcom kezd másféle árnyalatot ölteni.

- Én is örülök, hogy megismertelek – mosolyodtam el, majd gyorsan elfordultam és kifelé kezdtem bámulni a sötét éjszakába. Tíz percig egyikünk sem szólalt meg, majd megéreztem Liam kezét a combomon. Ijedten ugrottam egyet mire lenevette magát, de a kezét nem vette el onnan. Egyre feljebb kezdett el simogatni, míg el nem ért a bugyimig. Most hálát adtam, hogy nem nadrágot vettem fel.

- Milyen nedves vagy – mondta Liam elakadó lélegzettel – Tárd szét a lábadat – tettem, amit mondott. Liam nem szórakozott tovább. Félre húzta a bugyimat és rögtön felnyomta két ujját. A hirtelen jött élvezettől egy halk sikoly hagyta el ajkamat. Liam ettől csak még jobban felbátorodott és erőteljesen elkezdte bennem mozgatni az ujjait. A fejemet össze vissza dobáltam, míg Liam nyugodtan vezetett tovább, miközben az ujjai még mindig bennem voltak. Azt hittem ott helyben meghalok. Még soha senki nem okozott ilyen élvezetet, mint most Liam. Az alhasamban megjelent az a kis rezgés, amiből tudtam, hogy el fogok élvezni. Próbáltam jelezni Liamnek, de mielőtt még kinyithattam volna a számat hatalmas sikoly kíséretében elélveztem. Liam elégedetten húzta vissza a kezét, majd lenyalta a rá kerülő nedvemet. Már láttam a város fényeit ezért úgy döntöttem én is egy kis örömben részesítem Liamet. Kezemet a más dudorodó férfiasságára tettem, mire Liam akkorát fékezett, hogy nekiestem a műszerfalnak.

- Úr isten. Jól vagy? – kérdezte aggódva, miközben én a fájó fejemet dörzsöltem. – Elvigyelek orvoshoz? – vizsgálta meg a fejemet. Zavartan elfordultam és megráztam a fejemet. Egy ideig csendben ültünk, majd kibukott belőlem az a kérdés, ami most per pillanat a legjobban foglalkoztatott.

- Miért fékeztél le ilyen hirtelen? – kérdésemet hallva felém fordította a fejét.

- Nem számítottam rá, hogy beveted magad. Mondhatjuk úgy, hogy nagyon meglepődtem.

- Sajnálom – éreztem, hogy a sírás határán vagyok, de Liam gyengéden magához húzott. Mielőtt feleszméltem volna ajkait az enyémekre tapasztotta. Szenvedélyesen csókolóztunk. Nem szórakoztam tovább. Kigomboltam a farmerját és először kézzel kezdtem el kényeztetni. Mikor láttam, hogy ennél többre vágyik lehajtottam a fejemet és amennyit csak tudtam bevettem a számba. Liam ajkait jóleső nyögések hagyták el. Megfogta a tarkómnál a hajamat és ő kezdte el diktálni az iramot. olyan mélyre lökte a fejemet, hogy elkezdtem fuldokolni, de ekkor Liam mindig egy kicsit feljebb húzta a fejemet, amiért nagyon hálás voltam neki. Nem kellett sok idő és a számba élvezett. Undorító íze volt, de nem akartam Liam kocsiját bepiszkolni, így lenyeltem.

- Nem kellett volna lenyelned – zihálta Liam mire rákacsintottam.

- Nem akartam bepiszkolni a kocsidat – erre hangosan felnevetett, de aztán megfogta a derekamat és lovagló ülésbe helyezkedtem fölötte. Lassan ereszkedtem rá és ezzel mind a kettőnket az őrületbe kergetve. Liam megunta a játszadozásomat, megfogta a derekamat és egy rántással már fel is nyársalt hatalmas farkával. Mind a kettőnk száját hatalmas nyögések hagyták el. Tőlünk zengett az egész autó, de ez most egyikünket sem érdekelt. Gyorsan kezdtem el mozogni rajta. Nem sokkal később éreztem az alhasamban azt a jóleső bizsergést.

- Liam – jeleztem neki, mire megfogta a derekamat és gyorsabb ütemre sarkallt. Hatalmas sikoly kíséretében értem fel a csúcsra, Liam szinte rögtön utánam elélvezett. Kimerülten ölelkeztünk össze. Végül Liam húzódott el, letett az anyósülésre, megigazította a ruháját és felém fordult.

- Mi lenne, ha nálam folytatnánk, de ezúttal teljesen meztelenül?

- Benne vagyok – kacsintottam rá.

- Egyébként van lakótársam. Zavar? – nézett rám mire rögtön tudtam mit akar.

- Nem – csókoltam meg gyengéden. Liam elvigyorodott és beindította az autót. Úgy érzem, sokkal többet érzek Liam iránt ebben a kis időben, mint eddig bármikor és éppen ezért bármire hajlandó vagyok az ő kedvéért.