Megbánod (Harry) +18

Dia-nak! Remélem tetszik!

Sietve rohantam át a sötét sikátoron, bár a magas sarkú cipőmbe nehezebben tudtam sietni. Nem vagyok hozzá szokva az ilyen sarkú cipőkhöz. Próbáltam nem odafigyelni a lábfájásomra és siettem tovább. Míg Harryvel együtt voltunk mindig azt mondta ne mászkáljak itt egyedül, mert egyszer el fog kapni valaki. Mindig mérges volt, mikor erre mászkáltam, de most már nincs joga mérgesnek lenni, elvégre már két hete szakítottunk. Mikor Harry meghallotta a döntésemet, iszonyú mérges lett és megesküdött, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni és még megbánom, hogy szakítottam vele. Igazság szerint már akkor megbántam, de egyszerűen nem bírtam már elviselni. Az utóbbi időben olyan erőszakosan viselkedett. Véget kellett ennek az egésznek vetni, mielőtt még olyat csinálna valamelyikünk, amit a későbbiekben nagyon megbánnánk. Ebben a pillanatban feltűnt, hogy a hátam mögött egy alak igencsak gyors tempóban követ. Megkétszereztem lépteim, de az alak még gyorsabban közeledett felém. A szívem már a torkomban dobogott. nem foglalkozva fájó lábammal elkezdtem rohanni, de így sem tudtam lerázni, mert ő is egyre gyorsabban kezdett szaladni felém. Ebben a pillanatban utolért és lerántott a földre. Épp sikítani akartam, de az illető befogta a számat.
- Ha egy hangot is ki mersz adni, azt nagyon megbánod – azonnal felismerem ezt a reszelős hangot. Ez Harry. Biztos, hogy ő az, de mit akar tőlem? Ekkor megfogta a kezemet és annál fogva fölrángatott a földről. Szembe fordított magával, de mielőtt megmukkanhattam volna nekivágott a falnak. Olyan közel állt hozzám, hogy éreztem a leheletét.
- Ez, hogy tetszik? – kérdezte Harry csillogó tekintettel. Nem bírtam semmit mondani, mert ajkait az enyémekre nyomta. Próbáltam eltolni magamtól, de amint megérezte ellenállásomat, még erősebben szorított. Már nem bírtam tovább, felkiáltottam fájdalmamban. Harry elégedetten nézett bele a szemembe.
- Mi ütött beléd? – kérdeztem könnyek között, mire Harry tekintete dühössé változott. Kezdtem igazán félni tőle.
- Még ezt mered kérdezni? – elfordítottam a fejemet, mire erősen belemarkolt a hajamba és durván maga felé rántotta a fejemet. Az égető fájdalomtól könnyek szöktek megint a szemembe, amit már nem bírtam visszatartani és ki is csordultak. – Ne merj nekem bőgni – ráncigálta meg a hajamat – Akkor sírtál volna, amikor kitetted a szűrömet. Most pedig nagyon meg fogod bánni – ezzel eltávolodott tőlem. Azt hittem el fog engedni, de tévedtem. Még mindig a hajamnál fogva ráncigált végig az utcán. Mire végre megállt a házam előtt találtam magam. Harry idegesen fordult felém, majd lökött rajtam egyet, így nekivágódtam az ajtónak.
- Nyisd ki - megint fölzokogtam. Miért csinálja ezt velem? Remegő kézzel kerestem meg a kulcsomat, majd mikor megtaláltam próbáltam beilleszteni a zárba, de nem sikerül, annyira remegett a kezem. Harry megunta a várakozást, kikapta a kezemből és maga nyitotta ki az ajtót. Kitárta és belökött rajta aminek hatására hasra estem a küszöbön. Harry lehajolt és a karomnál fogva fölrángatott, majd bevonszolt a nappaliba. Lelökött a kanapéra és izzó tekintettel mérte végig a testemet, ami a félelemtől remegett.
- Harry - suttogtam bátortalanul. Próbáltam kicsit lenyugtatni, de féltem mi lesz a következménye - Ne csináld ezt - mondtam halkan, de Harry tekintete láttán tudtam, minden egyes szavamat hallotta.
- Miért ne csináljam? Megérdemled - minden egyes szava késdöfésként hatolt át a szívemen, legfőképpen azért, mert még mindig szeretem és nem bírom elviselni, hogy így viselkedik velem.
- Kérlek - emeltem rá könny áztatta tekintetemet, mire még jobban feldühítettem. Felrángatott a kanapéról, majd leült és rám emelte hideg tekintetét.
- Vetkőzz - vetette oda elutasítóan. Egész testem remegett. Harry mikor észrevette, nem akarom teljesíteni a kívánságát, felpattant a kanapéról és villámló tekintettel elém állt - Magadnak ártasz ezzel a viselkedéssel - mielőtt bármit is válaszolhattam volna, megfogta a vállamat és térdre kényszerített maga előtt. Lehúzta térdig a nadrágját és az alsógatyáját és felém lendítette a derekát. Most értettem meg mit akar. Megpróbáltam felállni, de visszanyomott, így elfordítottam a fejem. Harry erre dühösen belemarkolt a hajamba és durván egy helyben tartotta, míg bele nem kényszerítette hatalmas farkát a számba. Öklendeztem, de nem érdekelte. Durván elkezdte mozgatni a csípőjét, egyre mélyebbre lökve ezzel férfiasságát. Próbáltam eltolni, de esélytelen volt. Mikor már úgy éreztem mindjárt megfulladok, a számba élvezett. Ki akartam köpni, mer sosem szerettem az ondó ízét, de Harry befogta a számat így esélyem sem volt kiköpni. Mikor látta, hogy még így se vagyok hajlandó lenyelni, befogta az orromat is, így elvágva minden levegő útját. A végsőkig kitartottam, de nem bírtam tovább. Undorodva lenyeltem Harry spermáját, mire egy elégedett mosolyt ült ki a szája sarkába.
- Jó kislány - ezzel felrángatott a földről és hasra fektetett a kanapén. Felhajtotta a szoknyámat, míg a bugyimat teljesen eltávolította, így most már pucér fenekemmel nézett farkas szemet. Megpróbáltam felállni, de ekkor egy hatalmas csattanást mért a fenekemre, mire egy fájdalom kiáltás hagyta el ajkaimat. - Ne merj megmozdulni - monda vicsorogva Harry. Figyelmeztetésével nem törődtem, még egyszer megpróbáltam felállni, mire megint ráütött a fenekemre, de most egymás után háromszor. Égető fájdalom terjedt ki azon a részen. Harry kegyetlenül görbítette be a hátamat, míg a fenekem nem meredezett az égig.
- Harry - próbálkoztam megint, hátha hajlandó lesz meghallgatni, de ekkor Harry egy erős lökéssel belém tolta magát. Egy hatalmasat kiáltottam, de ezúttal az élvezettől. Mindig is szerettem Harryt magamban érezni. Egyszerűen imádtam mikor bennem mozgott.
- Miért nem tudod megérteni, hogy szeretlek? Mindig is szerettelek - egyre gyorsabban mozgott bennem, aminek hatására egyre sűrűbben nyögtem. Nem is értettem mi van velem. Sosem gondoltam volna, hogy élvezni fogom, ha ilyen erőszakosan hatol belém. Eddigi tetteit nem is élveztem, de amikor mozgott bennem, egyszerűen megszűnt körülöttem a világ. - Még mindig szeretlek, te kis buta - ekkor fogtam fel szavai értelmét, de válaszolni már nem tudtam, mert egy hatalmas sikoly kíséretében elélveztem. Harry rögtön utána követett. Kimerülten hanyatlott rám. El akartam neki mondani, hogy én is szeretem és már megbántam, hogy szakítottam vele, de nem bírtam megszólalni, mert Harry kipattant mellőlem az ágyból.
- Úr isten mit tettem. - szemeiből könnycseppek kezdtek peregni - Nem akartam neked fájdalmat okozni. Ne haragudj - ezzel összeszedte magát és kirohant a házból, mielőtt én még bármit is mondhattam volna.